Várnai Zseni Szolgálj Szívem

A földi lét csak fuvallat néked, mert te a nagy egészet nézed, nézed ha látod, vagy nem is látsz semmit, önlétedből is csak csupán ennyit. Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem, elkoptunk, de ne sejtse senki sem, higgyék csak azt: az óra jól ketyeg, nem irgalmaznak ám az emberek, csak hajtsd a vért, arcom piros legyen, frissen induljak minden reggelen, csak én tudom, ha ágyba roskadok, estére már milyen fáradt vagyok. Mert jaj nekem, síró szemekbe néztem, S most minden könny az én szememben ég, Mosolyogni meg közben elfeledtem... Lehet-e engem így szeretni még? Messze jársz, nem hallod, hideg föld az otthonod. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik hát a lelkem, nőni akar, hogy elérjen, homlokodig, hogy felérjen. VÁRNAI ZSENI: ANYÁM. Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz…. Gügyögve felelni, Nyûgös síráson. Álmok... Vasárnap csöndje. Várnai Zseni Szolgálj szívem. Azt mondják, hogy a szív égő. Néha csak úgy bevillan, és észreveszed. Az alkotó művész kezéből, élő szobor, földi szivárvány, fényből, erőből ötvözötten. Szeressünk addig, míg az égiek engedik.

• Várnai zseni virágos ág
• Várnai zseni őszi napfény
• Varnai zseni szolgalj szivem
• Várnai zseni szolgálj szívem url

Várnai Zseni Virágos Ág

Tündöklésem szép idején. Nem néztem a tükörbe én, két kisgyerek szemefénye. Nehezen járható, keskeny ösvény. Egy reménysugár felemelhet, Egy érintés érzést ad át, Egy hang is bölcsen szólhat, Egy szív igazat üt.

Döng körülöttem, félek, hogy megérint, a csókja szúr, mint perzselő parázs. De messze vagy, de messze vagy, mint minden, ami szép és jó volt, talán azért, mert messze vagy, oly naptalan, hideg az égbolt, talán a nap téged kísér, s vigyáz reád, hogy baj ne érjen, mert vad viharok dúlnak ott, amerre jársz, a messzeségben! És ha szeretetet küldesz, az tér vissza hozzád. Tó tükréhez megyek s kérdem, ki a legszebb a vidéken?... Pamutharisnyát szőttek szorgos párkák, rútítni véle hófehér bokám. Várnai zseni őszi napfény. A jó bornak nem kell cégér… – utalt Szaszala László arra, hogy a Váci Mihály Kulturális Központban rendezett, "titkon kihirdetett" őszi/tavaszi gálákra a megyénkbeli, illetve határon túli nótakedvelők szinte azonnal elkapkodják a mintegy félezer jegyet. Nincs ezzel baj, lesznek még jobb napok, s aztán majd csak lazán. De honnan... mióta... meddig?

Várnai Zseni Őszi Napfény

Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan, holnap sikerül minden biztosan, a félúton, szívem, jaj meg ne állj, kip-kop... tovább is híven kalapálj, a hegynek föl kicsit nehéz az út, szív kell hozzá, de aki odajut, a csillagok közt csillagként ragyog... csak este, este oly fáradt vagyok. Gyűjts újakat, hisz az mind drága kincs, ki haldoklik, annak holnapja nincs. MA FÖLRIADTAM ÉJSZAKA. Délben mégis győzött a nap sugárka, az ősz ködét átfúrta, mint a dárda. Ha menekülni kell a rossz világból, és kunyhó leszek friss mézeskalácsból, és tejjel-mézzel folyó kis patak, isznak belőlem, hogyha szomjasak, és dalolok majd nékik estelen: - Aludjatok el itt a keblemen. Anyja ölétől eltépi a lét? Tette hozzá Szaszala László. Tőle lettünk, testéből lökte ki földünket, és most vonzza, görgeti maga körül, s a légkör paplanát ráterítette, nappalt és éjszakát adott neki. Várnai zseni virágos ág. Mondjuk el egymásnak! Vedd észre a kék eget, napot, a csillagokat, a zöld mezőket, a lombos fákat, virágokat! Kemény kis halma villan a sötétben.

Sose pihentem, nem volt rá jogom... Így harcol ő a köddel és sötéttel, s mikor a föld elfordul tőle éjjel, ő akkor is ott virraszt őrhelyén, s rést vág az egek sötét függönyén. Valahol van egy furcsa ország. De törvény s vállalt sors ez, ha érdemes - ha nem! És ekkor még szívem kigyúl, Mint hosszú téli éjjelen. Ó lágy eső s te csend csodája, uralkodj fáradt lelkemen, jöjj esős, csendes sejtelem. Te magad légy az Isten mosolya! Kergetik egymást csillagrendszerek, ölik egymást állatok, emberek. Őszi Chanson: Várnai Zseni versek. Megéljük sorban mind a sok elsőt. Légy önmagad, különleges, csodálatos ember, hidd el nekem, hogy másoknak megfelelned nem kell! Ránézek nagy fiamra és. S csillaghímes bársonyruhába burkolt. Ahhoz az egy ellopott évhez. Érzi, – még itt vagyok, – érzi, hogy – élek!

Varnai Zseni Szolgalj Szivem

S éjente magam is sírok sokat. Boldog, hogy mellette van szerető családja? Ha szívedben felizzik egy kis parázs. S úgy gyújtott, mint egy lángfolyó. Újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem... ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------.

Mint egy örökös viadal... Mint ki magas hegycsúcsra érve, szédülve pillant le a mélybe, úgy látom sorsom kezdetét, kicsiny fiam. Érzelmeink tökéletes kifejező eszközei lehetnek! Talán azért, mert nem tudok feledni, nem is akarok, hadd fájjon, ami fáj! Halálosan beteg szerelmese. Harsogna a Nemzeti dal.

Várnai Zseni Szolgálj Szívem Url

A régi hóvirág már nem terem. Fáradt szívem csókjától újra éled, csontomig ér a gyógyító sugár, talán bölcsebb ez őszbe nyúló élet, s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár. Az "Igazit" keresed? Az Intézet vezetése megköszönte részvételünket, és kifejezte reményét, hogy kapcsolatunk tovább folytatódik és találkozunk az őszi nárcisz ültetésnél. Ez maradt meg bennem, oly könnyen repültem, szinte testetlen voltam, hol merre lebegtem? Egy szavazat nemzetet menthet. Átkelni a nagy tengeren. A fáradt, öreg elme zakatol, körben forog, ismétel szüntelen, a múltak mély kútja fölé hajol, hol békalencsés, zöld hínár terem. Csak kitartás! - Szolgálj szívem | Császártöltés. Mögöttem oly sok küzdés szenvedés, érzem rám férne egy kis pihenés... megpróbálom.... s küldöm e versemet. A csönd remeg, most minden hallgat, a rozsda-szín kert nyugovóra tér, a búcsúfényben még kigyúl egy ablak... S az Isten éje jő, a néma éj. Csak az aprózó észnek idegen. E szép és szőrnyű kor során. Fehér galamb kering a föld körül! Mégis édes ez a kicsi dal.

Egy jó szavad mögött. A férfi: nagyképű kísértet. Kegyetlen titkaikra. Ha el nem fogom: az ihlet el repül, mint felhő, amely fölöttem göndörül, mint szellő, ahogy elsuhan az éjben. Nem is tudom, lehet, hogy valami. Magát ha kell, van kinek szíve zöldellő sírhant, fedi halotti lepel. Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad.

Ő jelentette a hazát. Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad, idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat. Férfi és nő Egy cél felé röpül: BÉKÉT! A csendes éjben anyámra gondolok, szívemben most az ő szíve dobog, szegény özvegy volt, sokat szenvedett, nem volt egyebe, csak a szeretet, szájától vont meg minden falatot, és ha mi ettünk, ő is jól lakott. Már nem szólok szelíden, gyöngén és megriadva, de csordult haraggal, mint lángoló angyal, vértezve páncélos, fénylő igazamba: Mert új évek emlője csurgatta tejét ereimbe, vad, táltos esztendők. Varnai zseni szolgalj szivem. S lám ott a távolban, nagyon messze, Mintha a kék madár felém közeledne.