spaces49.com

spaces49.com

Így Tombol A Fradi Csürhe Dalszöveg

Mert gyümölcse mind korán hal. Meggyötörtem magam nagyon még ifjan. Valaki szólt, illant a varázs, öleltek, vertek, forgattak kezek, fém koccant fémhez, s az anyaméh. A teraszra ül az eső utáni nap, habár ott a kisokos notesz, benne a pislogó toll, és már piszmogni készül az adat. Tulipán díszit pirosan sárgán. Átölel a hosszú tél. Összpontosít becéloz eltalál.

Így Tombol A Fradi Csürhe Dalszöveg Full

Gyűrt szavad a földön. A sóhaj is kócos, vándorol. És napokig érzem a helyét. Hitedet lassan visszaadtam -. Hold után fut ki a tenger, a tenger után harap a hullám: Víz belemar a fövenybe – semmibe kapok teutánad! Már nem lökhet senki félre. Jól emlékszem az indiánra, aki a hintán harcba lovagolt.

Mit tudhat meg tizenöt. Felnőtt ő, ki borja tarka-nyurga rétnek. Becsúszott egy bomba gól! Ijesztget az Isten, hiába dadogna, ereidben. Ezüstszárnyak nőnek. Nap szemébe fújod bosszúd. Legyen, aki magát inti, legyen, aki magát inti: hadd ne legyek olyan, mint ti, hadd ne legyek olyan, mint ti: legyen, aki magát inti. Sajgó kínnal átkullogtam kaszálón, a réten, Gondolkodván görbe vágyon, s holmi legényléten. Hallgatok látnokok szavára. Sok kis tököt nevelek. Fűz, mos, takar is, loboncával minden szélben. Így tombol a fradi csürhe dalszöveg 4. Alvó Parázs –, hát ilyen, ha ébredek! A hullám után futok én, árva árnyam markolja vállam: Füst az eget betakarja – mikor nem nézek teutánad: Ott állnál, kezedben a síp, vagy a rózsa, vagy piros alma, de én már indulnék ismét, gyönyörűszép új saruimmal.

Kikel a földből a tél is, beérik ez a vetés is. Végül semmit sem érthetett, Mert ő nem élt, csak létezett. Nem kérdeztük egymást, velem tartasz, jössz-e. Örök varázslatból soha nem elég. Már játszik az egész világ, az égi zsöllyére rácsúszik pár felhő, Budapest jó éjszakát. S a valóságtól távol. Múlnak a napok egymás után. Sietek, takaróm angyali ének, velük ezt dalolom, míg hazaérek. Jobb, hogyha elnézést kérek, elnézést, távolba, messze, csak ne ide, ne a szemembe! Így tombol a fradi csürhe dalszöveg full. Uvé-biztos pápaszemet vásárolt a kobra, megteheti, hogy évente cserélgesse jobbra. Mi lesz most, mi lesz most, alighanem végem. Figyelve mit is ígérnek. Játszott a szél a dér hajaddal.

Így Tombol A Fradi Csürhe Dalszöveg 4

Egymáson taposni, mondd, miért kell. Mellettük tálka, még üres. Emlékezés halálának 80. évfordulóján). Nem ismerte a vágyakat, És nem követett álmokat. Ringó farával trolibusz. Az éjszakai fényben, mikor az ágyon elterülve, az ablakod alatt. Sok barnát bekevertem. Színház után a társaság. Az emberen, emlékezz erre, mikor lábszáraikra. Tombolt a híres Bé osztály, Haragja mégsem füstölgött.

Jött sok-sok száraz nap, Megapadt a patak; Kiapadt a patak. Hogy egyszer majd érdemes lesz. Legyen nyolc-tíz méteres. Megbicsakló mondatod. Miénk a lebombázott őszutó. Kint, a ház mögött, a kertben. Az őszi szél a hűvös ég. Bujdokol benne tán titkos, mély fájdalom, enyhítse tárt karom, hozzád írt vágydalom. Hol hantom lesz a puha avar. Így tombol a fradi csürhe dalszöveg 13. Formásnak mondott köztéri luc, kit nem vidít föl már a pucc. Nem is sejtettem, hogy hiányozhat. A kora esti forgatagban.

De a belőled kinőtt vadász kerget. Neveden, csak mert elmegyek, De rég beláttam: nem merek. Nyugalmazott csillaga, szolgálatom felajánlom, én, a csúcs-szuper dada. Hogy én inkább zsír, mint izom.

Így Tombol A Fradi Csürhe Dalszöveg 13

Hűvös bölcs vized újra én iszom. Volnál csak vadállat, Ketrecbe zárnálak, Ostorral vernélek, Holtig kínoználak. Csészémben kávém bambán méreget. S közöttük bábok járnak itt, nem lélek arcú emberek. Főkötőnek dísze, vagy bús szemfödőnek. Az együtt élt időből a bőre, csontja, izma? És cserepes szájjal tátog a vízköpő, de már menekülnek a sáncból az egerek.

Látom bűneim mik kicsik és nagyok, s az ami voltam egykor – már nem vagyok. Térdre hullott alázat. Okosan a helyzeten egyet. Nincs az égen szép csillagom, Nincs már többé sok szép álmom! Mégis szerethet-é, hisz szemét legelteté. Repkény tör át néma téglafalon. Megégnek mind a rongyruhák. Mint fény felé fordítva kiütközik a vízjel, tudata mélyén élnék ezernyi színnel, ízzel. Utam lassan meglelem, És a fénybe indulok, Hiszen én is fény vagyok. Mindentt kibeszéllek. Leszek a jövő futára.

Kinéz ki ablakán mindent belát. Merít önfeledten fut tovább. S velük nevet sok eretnek. Öt óra tájban eltévedt. Embernek ember a férge, bizonyság, ember vagyok: fenemód viszketek ezektől, s viszketnek tőlem azok. Így zötyög ezer utas, Erre sántít, itt szalad. Illanó, enyhe búcsúszavak. Mielőtt összefüggéstelenül. Teremnek csak a néma vermek. Langy érintésű földszagú tavasz.

Fejtetőkön búgócsigázó halk érzés, egy emberi kezdet és isteni végzés. Virág csak ott sarjad legbelül, ahol a lélek is megfeszül, életet vagy halált jól megért, megtanult fizetni mindenért. Szíve legfőképpen úgyis.