Publikációk - Transzlációs Medicina: Eladom A Sztorit Néhány Jó Poénért – Barry Seal: A Beszállító

Hegyi PJ, Szakács Z, Faluhelyi N, Németh BC, Bajor J, Hegyi P. Szakács Z, Csiszár B, Nagy M, Farkas N, Kenyeres P, Erős A, Hussain A, Márta K, Szentesi A, Tőkés-Füzesi M, Berki T, Vincze Á, Tóth K, Hegyi P, Bajor J. Hrčková G, Hegyi E, Skalická K, Čierna I, Dallos T, Ilenčíková D. Nefrologia (Engl Ed) | Abstract. Testis formation in XX individuals resulting from novel pathogenicvariants in Wilms' tumor 1 (WT1) gene. Egyetemi szerzők: Pinti, Éva, Pikó, Henriett, Lengyel, Anna, Luczay, Andrea, Fekete, György, Haltrich, Irén, 164. Weiss, FU;Hesselbarth, N;Parniczky, A;Mosztbacher, D;Lammerhirt, F;Ruffert, C;Kovacs, P;Beer, S;Seltsam, K;Griesmann, H;Bohme, R;Kaune, T;Hollenbach, M;Schulz, HU;Simon, P;Mayerle, J;Lerch, MM;Cavestro, GM;Zuppardo, RA;Di Leo, M;Testoni, PA;Malecka-Panas, E;Gasirowska, A;Gluszek, S;Bugert, P;Szentesi, A;Mossner, J;Witt, H;Michl, P;Hegyi, P;Scholz, M;Rosendahl, J. Blazsovszky Gabriella. Bakumenko Lubov Nyikolajevna.

1. Barry seal a beszállító kritika video
2. Barry seal a beszállító kritika full
3. Barry seal a beszállító kritika 2
4. Barry seal a beszállító kritika facebook
5. Barry seal a beszállító videa
6. Barry seal a beszállító kritika

Fábián Katalin Ágnes. Pásztor Viktória Bernadett. Harter Mária Aranka *. Szabó László Wencel. Correlation of GAA Genotype and Acid-alpha-Glucosidase Enzyme Activityin Hungarian Patients with Pompe Disease. Melega Adrienne Andrea. Monostori Brigitta *. Egyetemi szerzők: Béres, Nóra, Kiss, Zoltán, Müller, Katalin Eszter, Cseh, Áron, Veres-Székely, Apor, Lippai, Rita, Benkő, Rita, Vannay, Ádám, Sziksz, Erna, Horvath, Eszter Mária, 202. Osztályfőnök: Guba Lajos. Ujfalusi Edit Erzsébet*. Dulic, S;Vasarhelyi, Z;Bajnok, A;Szalay, B;Toldi, G;Kovacs, L;Balog, A. PATHOBIOLOGY. Nedeczky Jenő Ferenc. Hidas Márton András *. Fenyvesvölgyi Erika.

Teér György László *. Solymos Sarolta Márta. Monostori, P. ; Godejohann, M. ; Janda, J. ; Galla, Z. ; Rácz, G. ; Klinke, G. ; Szatmári, I. ; Zsidegh, P. ; Kohlmüller, D. ; Kölker, S. ; Hoffmann, G. F. ; Gramer, G. ; Okun, J. ; CLINICAL BIOCHEMISTRY 0009-9120 1873-2933. Ruszkai Z, Kiss E, László I, Bokrétás GP, Vizserálek Dóra, Vámossy I, Surány E, Buzogány I, Bajory Z, Molnár Zs. Fenyvesvölgyi Lászlóné. Állíthatóságának köszönhetően tökéletesen alkalmazkodik gyermeked testalkatához, megadja számára az ortopédiailag ideális testtartást, így a hordozós kor végéig kényelmes és egészséges a használata, ajánlásunk szerint 20 kg-os súlyig. Kerémi B, Márta K, Farkas K, Czumber L M, Tóth B, Szakács Zs, Csupor D, Czimmer J, Rumbus Z, Révész P, Németh A, Gerber G, Hegyi P, Varga G. Current Pharmaceutical Design | Abstract. Effects of nutritional vitamin D supplementation on markers of bone andmineral metabolism in children with chronic kidney disease.

Vincze Erzsébet Terézia. Monostori Mária Magdolna. Laboratory Investigation | Abstract. Ozimákné Juhász Edit. Gódor Balázs László.

Molnár Magdolna Erzsébet. Tóth Adrienne Krisztina. 4 öltözködési hiba, ami slampossá teszi a megjelenést: ezek a fazonok nem passzolnak össze ». Dezsofi, A;Reusz, G;Kovacs, L;Szabo, D;Kelen, K;Krikovszky, D;Malik, A;Szabo, A. Egyetemi szerzők: Dezsőfi-Gottl, Antal, Reusz, György, Kovács, Lajos, Szabó, Dolóresz, Kelen, Kata, Krikovszky, Dóra, Malik, Anikó Éva, Szabó, Attila, 146. A TipoDraw Kiadó tavaly megjelent antológiája után immár második alkalommal tárja válogatását az Olvasók elé.

Tulkovicsné Kasó Krisztina. A body állítható magasságú, hogy a baba testalkatához és méreteihez igazodjon. JOURNAL OF TRANSLATIONAL MEDICINE. Váncsa S, Németh D, Hegyi P, Szakács Z, Farkas Á, Kiss S, Hegyi PJ, Kanjo A, Sarlós P, Erőss B, Pár G. Front Med (Lausanne) | Abstract. Szekeres Gábor Lajos. Szilágyi ÁL, Mátrai P, Hegyi P, Tuboly E, Pécz D, Garami A, Solymár M, Pétervári E, Balaskó M, Veres G, Czopf L, Wobbe B, Szabó D, Wagner J, Hartmann P. Mikó A, Pótó L, Mátrai P, Hegyi P, Füredi N, Garami A, Illés A, Solymár M, Vincze Á, Balaskó M, Pár G, Sarlós P, Bajor J, Tenk J, Rostás I, Pétervári E. BMC Geriatrics | Abstract. Validation of distinct pathogenic patterns in a cohort ofmembranoproliferative glomerulonephritis patients by cluster analysis. Egyetemi szerzők: Farkas, Viktor, 36. SGLT2 inhibitor dapagliflozin prevents atherosclerotic and cardiaccomplications in experimental type 1 diabetes. Szekeresné Skribek Gabriella. Gólya Balázs Máté *. Szántai Margit Júlia.

Na, nem mintha a Barry Seal ennyire jó film lenne. Barry Seal az élet császára volt: Latin Amerikában a CIA megbízásából kémfotókat készített a kommunista erők mozgolódásairól és fegyvereket csempészett a felkelőknek, miközben a Pablo Escobar nevéhez is köthető Medellín kartell kokainját szállította visszafelé az államokba. Doug Liman új filmjében egyetlen téren tud újat és fontosat mutatni, a karantén hétköznapjainak ábrázolásában (legalább kiderült, hogy Európa másik felén sem éreznek olyan másképp az emberek, mint nálunk). A repülőutakat, az illegális akciózásokat és Seal teljesen elborult figuráját, aki inkább a szórakozásból űzte hobbiját, mintsem a pénzért, kifejezetten ügyes eszközökkel és pörgős párbeszédekkel valósították meg. Ennélfogva nem is szófordulatokra, vagy konkrét humorbombákra kell számítani, hanem inkább helyzetkomikumokra. És hát ez a döntés telitalálatnak bizonyult, ugyanis a Narcos: Mexikó és egy másik haramia, Miguel Ángel Félix Gallardo történetének a képernyőre adaptálása az alapsorozat legszebb napjait idézte. Pedig ha valaki, akkor Doug Liman igazán ismerhette a témát, az apja, Arthur L. Liman ugyanis az Irán-kontra ügy szenátusi vizsgálóbizottságának főtanácsadója volt. Merthogy a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején járunk, amikor is az USA nagyon komolyan veszi még a demokrácia-exportot, és épp megágyaz az 1986-ban kirobbant Irángate-nek (emlékeztetőül: az amerikaiak fegyvert adtak el Iránnak, és a befolyó pénzből felfegyverezték és kiképezték a nicaraguai kontrákat a hatalmon lévő szovjet típusú államot kiépítő szandinistákkal szemben).

Barry Seal A Beszállító Kritika Video

Akárhogy is nézem, számomra ez a film egy óriási meglepetés volt, természetesen pozitív értelemben. Még akkor is, ha az nem kifejezetten törvényes úton, szivarcsempészetből folyt be Barry kasszájába. Határozottan jól áll neki a karaktere, ez a felszínes, ügyeskedő pali, aki szereti magát a laza amerikaiként látni és láttatni, miközben önnön vonzerejének tudatában tökéletes fogsorral mosolyog, és úgy tesz, mintha azon túl is érdekelnék dolgok, mint hogy tovább fényezze azt az ideálfigurát, ami önmagáról él a fejében. De a film közepén, egy dramaturgiai törés miatt az ember valamiképp elveszíti a fonalat. Cruise ráadásul végre tényleg mutat valami színészi játékot, bár megizzadnia azért nem kell, a film 95%-ában csak egy jóképű, vigyori lazasrácot kell hoznia, de iszonyú szórakoztatóan végzi a melóját, Liman pedig egy olyan filmet rittyent neki, ami kicsit olyan, mintha A Wall Street farkasát Guy Ritchie rendezte volna. A műfaj dramaturgiai elemeit és szokásos filmes eszközöket felhasználó Barry Seal a beszállító ugyan kevés meglepetést nyújt, viszont így is egy szórakoztató, nagy szakértelemmel elkészített film. Erre jön még rá a tény, hogy ezt Tom Cruise-zal tették, mert hát az emberről leginkább az maradt meg bennünk a korábbi akciófilmjeiből, hogy nagyon tud futni és keményen nézni.

Ehhez azért olyan jelenetekre is szükség van, mint ahol Cruise tetőtől-talpig kokainnal borítva egy gyerekbiciklin menekül a vám és pénzügyőrség, illetve a rendőrség emberei elől. Kérdőjel tehát, hogy a megannyi projektet visszamondó Doug Liman rendező (A holnap határa, A Bourne-rejtély) miért pont ebben a történetben látott akkora fantáziát, hogy történetesen le is forgassa. A film Doug Liman és Tom Cruise közös produkciója. A legfurcsább gengszterfilm. A Lockdown című film egy heist-movie lesz, melynek tétje egy nagyértékű ékszerzsákmány, méghozzá a világ egyik legexkluzívább. Barry Seal története egészen hihetetlen. Viszont pont a kicsit dokumentarista jelleg miatt nincs igazi érzelmi magja a filmnek. Az viszont nagyon vicces, hogy Caleb Landry Jones pont azt az irritáló pöcs kistesót hozza, akit a Tűnj el! Ezért is indult előnnyel (és nyert nagyon) ezen a pályán a Netflix, amely a Narcos első két évadában húsz teljes epizódon keresztül taglalta a kolumbiai gazdasági helyzettől az amerikai politikai életig mindent behálózó cselekményt, és épp ez a szerteágazó jelleg az, amely megfelelő fókusz híján nagyban nehezíti a filmesek dolgát. Nem akart, és később már nem is tudott nemet mondani egy kérésre sem, dollártízmilliókat keresett. Az évek alatt azonban gyökeresen megváltozott a műfaj, mert míg a '80-as években fele-fele arányban osztották meg a filmet, első felében megmutatták a felemelkedést, a hátralévő felében bukást, addig napjainkban már ezek az arányok sokkal inkább eltoldódnak hol egyik, hol másik irányba. A rendező, Doug Liman nem először dolgozik Tom Cruise-zal: a 2014-es Edge of Tomorrow (A holnap határa) című filmben a sztár földönkívüliekkel hadakozott, és a jelek szerint egy újabb részben folytatja a harcot. Mert ez a Barry Seal – a karaktert már féltucatszor vitték vászonra, mindig másként – egyszerűen csak szereti a kalandot és a pénzt.

Barry Seal A Beszállító Kritika Full

Maga Barry Seal és Tom Cruise biztosan nagy haverok lennének, hiszen korabeli leírások alapján a kövér pilóta igazi adrenalin junkie volt, aki egyre nagyobb pénzt akart szakítani és emiatt egyre hajmeresztőbb veszélyekbe sodorta saját magát. Cruise végig úgy játssza (és közben persze saját magát is játssza, ahogy az nála lenni szokott), hogy szeretnivalónak lássuk. A filmben ez szinte mindenkiről elmondható. Hiába tolódott ki jelentősen az elmúlt tíz-tizenöt évben a nagyjátékfilmek hossza, ehhez a történethez még három vagy négy óra is kevés. A közeli beállítások és azoknak a zajos, direkt módon tökéletlen és vibráló, de mégis kellően visszafogott technikájuk nagyszerű hangulatot adtak a filmnek. Az agyunkat eldobjuk, milyen abszurd hazugságokra volt képes anno az USA (és mindenki), ez sem új állítás, meg hát van itt egy kis kikacsintás is, hogy talán ma is vannak ilyen ügyek, hát hogy ne lennének, csak azokból nem most forgatnak mozit, hanem majd pár esztendő múlva.

Doug Liman filmjében a csalástól kezdve, a drogokon át a történelemig minden megtalálható. Bár az ő karaktere vagy iszonyatosan jó fej, vagy nagyon naiv, csak a film végén jön rá, hogy Seal rossz alak. A szerencsétlenségnek egy túlélője volt, Jimmy Lee Garland, aki súlyos sérüléseket szenvedett. Életrajzi filmhez képest túlzottan elnagyolt, romantikus drámához túl nyers, akció-krimihez pedig igencsak felületes. Bármilyen lezser, nagyszájú és vagány csávó Seal, lehetett volna neki időt adni, hogy őszintén megbánjon valamit. Ő az az ember, aki először a CIA-nak készített kémfotókat, majd Pablo Escobar dílere lett, valamint a hidegháborúba szállított fegyvereket. Barry Seal valós figura, aki elég muníciót adott számos adaptációra, többek között Dennis Hopper is alakította a Kétélű fegyver című 1991-es filmben, sőt, a karakter feltűnt a Netflix Narcos sorozatában is. Sokszor előfordul, hogy egy ilyen típusú filmet annyira zárt keretek között kezelnek, hogy az átfordul dokumentumfilmbe, vagy annyira átírják a sztorit, hogy elveszik a hitelessége. A pozitívumok között említhetném a karaktereket, és az őket kitűnően játszó színészeket, Domhnall Gleeson CIA ügynöke, a Barry feleségét játszó Sarah Wright, vagy a Kartell bármelyik tagja elsőrangú.

Barry Seal A Beszállító Kritika 2

Pláne egy ilyen pocsék augusztus végén. Mint a legtöbb gengszterfilm, úgy Doug Liman filmje is tipikus felemelkedés/bukás-történet, ám A Wall Street farkasa által elindított trendet követve a Barry Seal is egy könnyed, látványos túlzásokkal teli darab, amelyben a bukás igazából zárójeles szereplő, és a hangsúly a csúcson eltöltött időn van. A kettő között elkészült American Made témája szintén nem idegen Limantől, aki nem csak akciójelenetekben, hanem kém-történetekben is otthonosan mozog: ő a Bourne-trilógia producere, és első részének rendezője, a Fair Game-ben (Államtrükkök, 2010) pedig már leforgatta a Barry Seal történetének párját: ott az anyuka dolgozik a CIA-nek, és kerül politikai játszmák kereszttüzébe. Doug Liman az a rendező, akinek filmjeit szemléletmódjuk alapján összekapcsolhatjuk, közös stílust találni bennük azonban nem fogunk, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy műveinek színvonala rendkívül ingadozó. Doug Liman (A Bourne-rejtély, A holnap határa) filmje azonban így is tökéletesen ragadja meg a lényeget: hogyan lehetett egy egyszerű kereskedelmi pilóta a nagypolitika fontos szereplője a nyolcvanas években. Egyedül a 2. évad utolsó részében éreztem ennek az ellenkezőjét, de akkor már kábé annyit ért, mint halottnak a csók. Az Egyesült Államok talán leghírhedtebb pilótájának története piszkosul jó alapot szolgáltat, a film pedig popcorn jellegéhez képest meglepő részletességgel vezet végig minket Seal sajátos karrierjén. A film producere, Doug Davison 2012-ben filmötleteket keresett, ekkor találkozott a még viszonylag ismeretlen forgatókönyvíróval, Gary Spinellivel. A rendező Doug Liman karrierje elég hullámzó, hiszen az utóbbi évek egyik legjobb blockbustere, az Edge of Tomorrow mellett van ott Jumper, Mr. & Mrs. Smith, Fair Game is.

Nos, ezeket a tényeket és számokat olvasva egyáltalán nem csoda, hogy Hollywood is felfigyelt Escobarra, akinek személyisége és híresen hírhedt tettei számos filmstúdiót ihlettek már meg. Barry Seal, a pilóta, aki egyszerre verte át a CIA-t és a kolumbiai kokainkirályt, Pablo Escobart. Sőt, igazából semmibe sem megy bele mélyen. Domhnall Gleeson és Jesse Plemons mellékszerepeket kaptak csupán, ám olyan zseniálisakat villantanak, amik sokszor ellopják a showt a főszereplő elől.

Barry Seal A Beszállító Kritika Facebook

Az eredeti tervek szerint, az új Bourne filmek atyja Doug Liman, a ma már sikeresnek mondható franchise első részében megölte volna Jason Bourne-t. Ebből persze, mint tudjuk nem lett semmi, sőt a 2002-es mozi inspirálta az EON Productions-t, hogy aktiválja újra James Bond karakterét. Szerencséjére ez a szerep pont passzolt ahhoz a figurához, amit már évek óta a képünkbe tol. Barry Seal vagy El Chapo történetében konkrétan, a többiben pedig szellemisége és öröksége révén – már ha lehet egyáltalán a kegyetlen és magát minden hatalom felett álló bűnöző után maradt poklot annak nevezni. Életre keltésére azt - a Zsivány Egyesből is ismert - Diego Lunát szerződtették, aki bár végig hoz egy erős átlag feletti teljesítményt, azért nem vagyok maradéktalanul elégedett vele.

Az nyilván ennyiből már megvan, hogy nem vagyok túl nagy rajongója a színésznek. Ha a sztorinak csak a fele igaz, az jó aránynak számít, és Doug Limannek sikerült megtalálni az arany középutat. Az alkotók nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy Vallejo története nem igazán érthető (és nem elég izmos) Escobar története nélkül, így aztán gyakran olyan érzésünk támadhat, mintha menet közben elfelejtették volna, ki és miért is meséli el nekünk ezt a történetet. A Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart címmel itthon is megjelent életrajzi írás magában hordozta egy nagyszabású, új nézőpontból elmesélt, kreatívan narrált, a történet ismert fordulatai helyett a nagyzolás melletti végtelen ürességet és felszínességet aláhúzó filmadaptáció lehetőségét, de a forgatókönyvet nem Bret Easton Ellis írta, a rendezői széken pedig nem Martin Scorsese neve virított. Önmagában elképesztő, hogy aki rendezett már filozofikus mélységű bosszúthrillert (A Bourne-rejtély), felhőtlen kémvígjátékot (Mr. és Mrs. Smith), fordulatos és társadalomkritikus maffiafilmet (Barry Seal: A beszállító), ill. akcióvígjátékok és akció-sci-fik özönét, az annyire ne igazodjon ki műfaji szabályok között, mint a Karantén meló esetében.

Barry Seal A Beszállító Videa

Utóbbinak egyszerű, hétköznapi hősei éppúgy átértékelni kényszerülnek életüket és szembe kerülnek környezetük – a karantén időszak alatt különösen világossá váló – igazságtalanságaival, mint történt az – más körítéssel – Jason Bourne vagy Barry Seal esetében. A karakterek céltalansága miatt egyre unalmasabbá és vontatottabbá válik a film. A beszállító ellenben nem a milliókban és a luxuscikkekben látja a fantáziát, hanem a munkában, abban, hogyan verhetjük át egyszerre a CIA-t és a drogkirályt. Az utóbbi évek egyik jobb Tom Cruise-filmje, melyben nem csak futni látjuk a színészt, ugyanakkor így sem lesz maradandó, és sajnos színész társainak sem enged sok teret a vásznon. A hazai mozik összesen 166 065 mozijegyet értékesítettek a produkcióra. Na jó, és Tom Cruise se játszik olyan rosszul...

Barry Seal A Beszállító Kritika

Na, de majd a harmadikban... A mexikói tájak és helyszínek gyönyörűek, az akciójelenetek pedig sokszor annyira kegyetlenek, realisták és húsba hatolóak, hogy egyes epizódok végén azon kaptam magam: megkönnyebbülve konstatáltan a bevetés sikerességét, nem beszélve arról az érzésről, mintha én is részese lettem voltam a darálásnak, így egyszerűen örültem, hogy túléltem. Egy kis elmélyülés nemcsak a történetnek tett volna jó, de így talán még egy kis társadalomkritikára is futotta volna, ami ugyebár kínálja magát egy ilyen eset kapcsán. Spinelli Az Argo-akciót látva kezdett el hetvenes és nyolcvanas évekbeli CIA-s sztorik után kutakodni, amit a Nagymenők stílusában képzelt el megírni. Ott kezdődött az igazi móka! És dagadtra keresi magát mindezzel – az igazi Seal valóban túlsúlyos volt, pláne az atletikus Tom Cruise -hoz képest, akin látszik, hogy elképesztően élvezi a szerepet -, és miközben az egyik kormányszerv pénzeli és irányítja, addig a másik nyomoz ellene. Doug Liman mielőtt Tom Cruise-zal együtt fellövik a világűrbe, még leforgatja következő filmjét, melyben Anne Hathaway és Chiwetel Ejiofor lesznek a főszereplők. Lázadásra épül, a lázadó hevület mégis hiányzik a filmből. Miközben Barry pilótaként dolgozott, új megbízások érkeztek a CIA részéről, így ezúttal nemcsak drog, hanem fegyver csempész is lett. A Karantén melóban pont ellentétes folyamat játszódik le, mint amit oly sokan tapasztaltak meg az elmúlt egy évben. Kicsit kitalálatlan maradt a figurája: erkölcstelen és veszélyes feladatokat vállal, de közben gondos családfő marad. Úgy látszik, hogy mostanában minden Tom Cruise-filmbe ugyanazt a nőtípust castingolják, a feleséget játszó Sarah Wright pont úgy néz ki, mint A múmiában Annabelle Wallis.

De a kocka újból fordult, a CIA idővel fegyvert szállíttatott vele a hondurasi kontráknak, majd pedig ottani civileket csempészett az USA-ba katonai kiképzésre. Pedig a rendező alkalmasint még el is ismételteti főhősünkkel, hogy ki ki ellen, ki kinek szállít fegyvert a milyen pénzből, az összefüggések mégis elsikkadnak. Húsz és harminc évvel korábban valahogy tényleg így lehetett elképzelni az ügynököket, akik csak úgy betoppannak a semmiből, árad róluk a lazaság – Domhnall Gleeson brutálisan lazán és suttyó módon adja elő szerepét -, nem hagynak más választási lehetőséget, rögtön meggyőznek minket, hogy a haza érdekében cselekszünk, ami persze egy hatalmas hazugság, mert mindig mi húzzuk a rövidebbet. Miként állhatott Seal egyszerre kapcsolatban a panamai katonai diktatúrával, minden idők leghírhedtebb drogbárójával Pablo Escobarral, a nicaraguai ellenforradalmárokkal és azok halálos ellenségével, a sandinista kormánnyal, és hogyan csempészhetett annyi drogot és fegyvert az amerikai hatóságok orra előtt.

Hiába lubickol a szerepben Javier Bardem és hozza talán még a nagyszerű Wagner Mourához (Narcos) képest is az eddigi legjobb és leghitelesebb Escobar-alakítást (apró villanásaival nem egyszer tökéletesen érzékelteti a figura végtelen egyszerűségét), ha a női főszereplő (Penélope Cruz) ennyire elsikkad mellette. Bizonyára létezik a pénznek az a mennyisége, amelyet ép ésszel már fel sem lehet fogni. Pedig épp ezen a ponton lehetett volna ez a film több mint átlagos biopic. A további szerepekben láthatóvább. Nem szirupos romkomról van szó. Tom Cruise sosem tudott átlagembereket eljátszani, így tökéletes is lett Barry szerepére, aki az átlagember szerepébe beleunva kezdi szerencséjét építgetni. A kritikusok és a közönség által is egyöntetűen jó húzásnak bizonyuló Narcos 2015-ben dobta le az első bombát, amely Pablo Escobar felemelkedését mutatta be a zseniális Wagner Moura főszereplésével.

Seal másik munkaadója, a Medelln Kartell megbízásából az utasokon kívül Kolumbiából és Panamából drogot is szállított az Egyesült Államokba fordulóként 500 ezer dollárért.