Boborján A Beszélő Kenguru 2
Olyan életbölcsességekkel lettünk gazdagabbak, mint hogy miért nem fog a múmia sohase főzni, vagy hogy a sertés halmozottan hátrányos helyzetű, mert leölik, ledarálják, és visszatöltik a saját belébe. Már miért enne jegyeket???? Naftalin Ernő "ötletológus" ismét szenzációs kutatásokkal állt a közönség elé – ennek talán csak a színpadra felhívott lány örült kevésbé –, majd megjelent Boborján is, akiről kiderült, hogy ő maga a beszélő kenguru. "Minden olyan ezo-izé érdekel, amivel pénzt, hatalmat, de legalább egy nőt lehet szerezni" – hangzik el a műsorban, az úgynevezett tévés jósműsorok is megkapják a magukét.
Boborján A Beszélő Kenguru 2017
A beszélő kenguru című előadásban az ismert karakterek mint Anti Bácsi vagy boborján mellett improvizatív elemekre épülő blokkok is megtalálhatóak voltak. Pethő Zsolt először bűvészként jelent meg a közönség előtt, majd Boborján képtelen sztorijáról igyekezett lerántani a leplet, de itt már a művészekre is átragadt a jókedv, és bele-bele nevettek a sorokba. Az előadásra az öcsémmel és a feleségével mentünk, így a kis csapatunkból a tesóm és én nagyon vártuk a műsort, D. és K., a tesóm felesége pedig kíváncsiak voltak, hogy vajon élőben is olyan végtelenül idegesítőek-e. A másfél óra alatt mindketten átélték a pokol legmélyebb bugyrainak szurkáló tüskéit, a kénköves borzalmakat és válogatott kínokat és megtapasztalhatták, hogy van olyan része ennek a humornak, ami nekik is tetszik, ha küzdenek ellene, ha nem. A legfárasztóbb mégis Margit és Besenyő Pista bácsi beszélgetése volt, amikor előadták, hogy Pityu!!!!
Boborján A Beszélő Kenguru 4
Egy-egy jelenet kidolgozása után előfordul, hogy egészen másképpen reagálnak a nézők, mint ahogy ők gondolták volna. Hát hogy szelne a teve kolbászt????? A diafilmvetítésekhez kapcsolódik az előadás egyik legjobb visszatérő poénja: amikor a képeken látható karakterek egy bizonyos pózban tartották a kezüket, Leopold közölte, hogy "ekkorára tudná nyitni a száját a kígyó, ha akarná". A továbbiakban hallhattunk abszurd dalokat – önállóan és duettben egyaránt –, amelyekben megismerhettük az öregség jeleit, a megfelelő udvarlási szokásokat és a testépítés "illatos" következményeit is. Boborjánból pedig úgy lett beszélő kenguru, hogy csak úgy ugrálgatott otthon, mert azt hitte, hogy jó kedve van, de végül mégsem. Ez akkora baromság volt, hogy 15 év alatt sem sikerült kivernem a fejemből (és még most is mosolygok rajta, ha eszembe jut). A társulat elhozta nekünk – akkor és ott – a világ legbüdösebb szagát. Ha tehetitek, üljetek be ti is egy előadásra, és nevessetek végig másfél órát. Leírták, hogy mi mindennél büdösebb, gusztustalanabb és borzalmasabb ez a szag => éppen ezért nem szabad soha, de soha kinyitni az üveget. D. a fele műsor alatt a fejét fogta, vagy tátott szájjal igyekezett levegőhöz jutni, K. pillantásait pedig Hasfelmetsző Jack, vagy bármely másik sorozatgyilkos is megirigyelhette volna, amikor Anti bácsi az emésztési problémáit részletezte. Ez a kis párbeszéd legalább annyira sokkolt, mint az, hogy a Pityu, de hát a teve növényevő" => Margit, hát hogy lenne a tevenő vényevő??? A színházi felvétel során Laár előadja a világ talán legrövidebb versét, amelynek a címe is hosszabb, mint a poéma maga, Boborján is felbukkan, mint beszélő kenguru, kiderül, hogy néz ki egy tengeralattjáró-kapitány, és hogyan működik a transzcendentális világmegváltás. A Gyulai Várszínház kamaratermében decemberben lesz kiállítás, Mikulás napi koncert és Kocsis Zoltán emlékest is. A komplett kiürítési terv pedig úgy valósulhatna meg, hogy az egész Földet ejakulálni kellene.
Boborján A Beszélő Kenguru 7
A társulat tagjai (évek óta) Szászi Móni, Pethő Zsolt, Dolák-Saly Róbert és Laár András. A két veterán L'art pour l'art-os felejthetetlen estében részesítette a közönséget, amely után biztos, hogy mindenki sajgó oldallal tért haza, hogy kipihenje a poénrengeteget. Dolák-Saly Róbert azt mondta, az abszurd humor esetében még inkább igaz, hogy minden előadásnak meg van a maga egyéni hangulata ami nagyban függ a közönség reakciójától. Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba. Természetesen Dolák-Saly Róbert jól ismert karakterei sem hiányozhattak, így a kissé gyengeelméjű Anti bácsi is többször előkerült, akiről kiderült, hogy anyanyelvi szinten beszél angolul, épp ezért szomorú, hogy az édesanyja egy mukkot sem beszél az idegen nyelven. Amikor azonban D. és K. elfeledkeztek arról, hogy hol vannak, nagyon jókat nevettek Margit vagy éppen Boborján mimikáján. Anti bácsi, Pandacsöki Boborján és Naftalin Ernő is "fellépett" a Gyulai Várszínház kamaratermében. A családunk egyik fele szereti Besenyőéket, a másik nem igazán (bár azt hiszem, hogy rájuk ez mindig igaz, eléggé megosztó a humoruk). Sok-sok évvel ezelőtt, kamaszkoromban egy osztálytársammal elmentünk az esztergomi várszínházba megnézni a L'art pour L'art társulattól a Brutális katicabogár című gyöngyszemet. A tesóm és én végigröhögtük az egészet, sőt, már akkor nevettünk, amikor Boborján hangja megnyitotta a poénáradatot. Az este folyamán egy pillanatra sem volt megállás, a jelenetek közötti átvezetőkben sem pihenhettek a rekeszizmok. Bár a L'art pour L'art társulat igen egyedi módon tálalja azt a fajta humort, amit képvisel, én nagyon kedvelem őket. Dolák-Saly Róbert és Pethő Zsolt A beszélő kenguru című estjére az abszurd humor kedvelőit várták. A két előadó már 25 éve lép fel közösen, vannak olyan jelenetek amelyek sohasem sikerülnek egyformán, hiszen számos improvizációs elem kerül bele, amiből aztán további poénok születhetnek.
Anti bácsi "fantasztikus" dallamokkal kápráztatott el minket, és olyan épületes szövegekkel, hogy "Káromkodni akkor tudok, mikor konnektorba nyúlok", illetve "Akkor érzek örömet, ha cibálom a bőrömet"…. Nélkülük sosem tudtam volna meg, hogy mi lett a nyúlós nyálú nyúllal, illetve hogy a volt lett légy holt lett légy lett. A Best Uff ezt kínálja. Kezdésként rögtön kaptunk egy diavetítést, amelyet Leopold mester kommentált, a szokásos, valóságtól gyakran eltérő stílusában, de az ártatlan képekbe való belemagyarázások fergeteges perceket okoztak.
Nagyon nagy szükség van az embernek az életében a humorra. A csokimikulást kakiló Mikulás sztorija már talán nekem is egy kicsit meredek volt, de a humorban pont az a szép és a jó, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen fogadjuk és értékeljük azt.