Oh, Jöjjetek Mind Ide Kis Gyermekek

Kilencvenéves koráig sem esett ki a bizsók a kezéből. Néha költők szavában nyilatkozik meg. Erről jeleznek ezek az írásai. A társadalomba épült egyedeken át a jó vers, ha meg nem is változtathat elöregedett vagy kísérletező vagy rossz gazdasági, politikai rendszereket, de azokban szebbé teheti az ember életét.

Ki hinné, hogy együtt ez volt a sok harcot látott keszthelyi végvár? A sok alkalommal erősen kereső, de mindig az igazat és felelősséget kimondó. A bizonytalan így lesz szemünk előtt és fülünkben is Bertók hangja. Fejezetben, Erdélyben a népibb, "szociálisabb" és magyarabb légkör születését tárjuk fel. A berkek szigetén meg egyenesen ezek alá építették a halászkunyhókat. Ezt jelzik a szalamandrák. Már azért is, mert a hajójáratnak rövidesen vége. Nagyon otthon érezte magát a munkában, akárcsak nemrégen a párizsi Magyar Műhely egyik szerkesztője, Papp Tibor, akiről akkor sült ki, hogy tokaji gyerek. F. A tanítás egyik megnyilvánulása még költészeted közvetlen hatása. Nem is olyan rég még átlábolhatatlan, traktorokat is elnyelő, tőzeges lápvilág volt itt.

Gyufatartóin nagy pipájú pásztor eregeti a füstöt a levélminták között. Ezeknél a verseimnél már egy versben vibráló, új valóba költött 49valóságról van szó. Majd Szigetvár 1566-os és Kanizsa 1660-as eleste után Somogy a magyar koronával 91csak elméleti kapcsolatba került. Egyéni, saját útján költői tájékozottsága is nagy segítségére van. Futva igyekeztek hazafelé. Néki köszönhettem azt a sok élményt, melyeket szereztem több hetes bolyongásaink alatt. Ilyenkor a kapukon a vízsodorba eresztett, keretes halfogóládákat húztunk föl, melyek ott bújtak meg minden egyes gátkapu résében úgy, hogy a vízzel küszködő, árral szemben tornászó lazac kénytelen volt beleúszni, ha ösztönétől űzve északra iparkodott. Ledöntött sírkövek, széttört, csónakos fejfák, úttalan bozót és árvaság mindenütt. És "Riki-Tiki", a kobraölő mongúz és az emberré farkasok nevelte Maugli, a hős. Most már van időd meglevelezni, és én bármelyik kombinációt szívesen fogadom. Fenyveseivel, tölgyes legelőjével, dió- és mandulafás présházaival, mert olyan szép, hogy meglátta még így is a világ, és megláttuk mi is.

A mesterségesen üresre söpört filozófiájú, vagy a nagyon is spanyol-barokkos, "sokat mondó" versek divatjában Fodor András mindig a természetesen gazdag világ és emberi viszonylatok természetes hangra kényszerítésével mond sokat. A szél vadul cibálta kabátjukat. Képes táviratilag meg is válaszolta: "58 cm kerület, kerek. " De félre veletek, ti zsombékos tájak. Szóval a könyvtár nekem, mert lassan közben megtanultam olvasni is, inkább már-már örökké e világunknál is nagyobb és a szebb, színesebb és az okosabb világot jelenti. Nem úgy Rippl-Rónaival, aki egy ültében alkotott, akár a Turul kávéház asztalánál, akár a meglátogatott szépasszonyok kis, kaposi szalonjaiban. Sokszor fölolvasta, máskor nálam hagyta olvasásra ezeket a kéziratokat, melyeket most megyénk, mint az életmű tulajdonosa, a Somogyi Almanach-sorozatban a magyar közönség elé bocsátott. Ez utóbbi, azt hiszem, költői műve mellett olyan szép és emberi vonása, amely egyéniségét kortársai közül kiemeli. Biztatás az embernek és az emberiségnek történelme legvadabb korszakaiban is. Pál most már egészen más emberré lett.

Nem valami fényes napok jártak Tamásira 1945 után. Igen, mindez ott épít, tart és üzen és él Babits Mihály életművében. Én most, ha arra a környékre kerülök, körülnézek, de Ti is foglalkozzatok a dologgal, igazában. És mindez 1944 előtti! Budapest, 1982. április 25. F. Életpályád során évtizedig tanár, majd több mint két évtizedig múzeumigazgató voltál. Ugyanis írásban hívtam fel figyelmüket a magyarság e veszélyes éveiben két, akkor bevezetett, kötelezően tanítandó tankönyv történelmünket elhallgató vagy hamisító beállítottságára. Anyagi bázis híján az egész csak terv maradt, és csak 1941-ben született meg a rég várt dunántúli folyóirat, a Sorsunk, a Janus Pannonius Társaság irodalmi lapja.

Terasza kőből rakott. Az "érzékeny tudás" ihlet, elmélyedő vagy szárnyaló rá- és beleérzés, amely kinyitja a dolgok és tárgyak lelkét a világ és ember értelmes és mégis titkos kapcsolatát? Olyasmi sejtette és rejtette formáit, képeit, mint Suomiban Hollola, Lohja középkori művészete. És mindenütt élesen csattogtatja állandóan visszatérő indulatát, ahol a vagyon, a hatalom árnyékában a szegénység rongyait látja. A. Babitsban éppen az volt, azt hiszem, a nagyon jó, felemelő, a szükséges a kor szellemi emberei számára, hogy az indulatok, a mocsok terjedése idején – ami a háború előtt nyilván az egész világon megvolt, a háborúban különösen –, hogy akadt valaki, akihez menekülni lehetett. És mert Kaposvár városa mint írót örökbe fogadott, így az 1947–48–49. A falakat a város vezetősége részben lebontatta, a téglákat pedig építés és járda céljaira eladta. Sokszor nagy felelősségvállalással járt ez, hiszen az író miniszter például Tersánszky munkáját mélyen irodalom alattinak tartotta. E felolvasó ülések az élő magyar irodalmat hozták, tájaink színével tarkítva, nekünk, a húszéveseknek.

Színe, illata és zamata van ennek a különösmód szórakoztató irodalomnak, melynek lényege az, hogy egyszerre éles szemmel látott művelődéstörténet, szellemtörténet és néprajz, a népi hiedelemvilágtól a bugylibicskáig mind-mind, ami a világot jelentette a Vízmentén 1860 és 1918 között.