Rövid Mikulás Versek Ovisoknak ⋆
Feneketlen zsákom mélyén. A sok gyerek megleste. S úgy érzem, hogy nem vagyok vén.
Itt van már a télapó. Várja most a kis madár? Donászy Magda: Télapóhoz. Gyárfás Endre: Ki mit hoz? Áldja minden magyar gyerek. Nem marad ma üresen. Mindannyiunk barátja, Mit raksz a kis csizmákba? Megjött, megjött, itt van újra. Jucika, Ferike, Mesélek. Sok-sok színes ajándék.
Hószarvasom, Hoppla – hopp! Meg ne fázzék az udvaron. Kint a fogunk is vacog, Bent a kedves tűz lobog. Mikulás, nagyon örülök, hogy végre eljött ez a nap, nem zavar a hideg, a köd, gyere el minél hamarabb! Hóha hó, fut a ló, most állt meg a házunk kapujában. Elrepült a legyecske…. Minden gyermek ablakán. Siettem is tihozzátok.
Füttyszóra indult át a nyugalmas. Úgy zendül a zene, Mintha szél zengene, Friss, szeretet –hozó, Áramló nótaszó. Várunk áhítatos csendben, Mikulásról, ajándékról elmerengve. Prémes kabátban volt, hófehér szegélyén. Hallom sokszor e szót, Azt tudom, hogy ez nem jelent jót! Azért, mert nincs konkurenciája, még nem kellene elkényelmesedni. Mikor a hó már csupa betű volt, A nyúl az erdőbe loholt.
Mikulás, Mikulás, mindene de csudás: legjobb a jó szíve, ajándéknál dúsgazdagabb jósággal van tele! Cipelte, Bukfencet hányt, jaj, Mi lelte? Ezer gombóc, két kalács: Én vagyok a Mikulás! Itt a mese helyette. Az ajtónál halkan csenget. Japán Janka kis kosárral.
Mikor jön a Mikulás, Nagy csoki lesz, kis virgács…. Ezerfejű kis gyerekhad. A kis rácsos ablakot. Várva – várja, hogy már egyszer. Kedves Mikulás, Rád vár ez a ház, Vár egy kisgyerek, Verset mond neked. A friss havon úgy ragyogott fel a holdfény, Akár a nap, és lám, kilenc kicsi lény, Egy manó, nyolc rénszarvas, egy kicsi szán. Amit hozott, az ablakokba rakja. Kissné Tóth Lenke: Csizma az ablakban. Hallgat, s be is csenget. Egy tarka Mikulást láttak, És ezen jót nevettek. Rázza a sok pelyhecskét. Ott hintázik a kopár fán.
Havas utcán csoszog, Hátán puttony mozog. Tőled senki sem fél. Nekik soha nem mesél, A gyerekek persze tudják, Különös éj a mai, Legtöbbjükről Télapóról. Narancs, dió, mogyoróval. A Mikulás mindent tud, lesz, akinek virgács jut. A Megváltó észrevétlen. Nylon már a szakálla, Suba helyett műbőr bundáját. Van jókedv, van öröm, Verselnek, dalolnak, Köszöntőt mondanak. Ott van az én széllel bélelt. Kinek – kinek Mikulás, Hószakállas, hósubás. Én is úgy várom Őt, Benn az ablak előtt, Várom a Télapót: Mit hozott, mit hozott? Meglátod, jó lesz, Szófogadó lesz! Vidámak a gyerekek, jó, hogy vannak ünnepek, Télapó most megy tovább, hó fedi a lábnyomát. Ott ül a fa tetején, Kicsi szívét dobogtatja.
A jó öreg bácsi azt feleli rája: Sose búsulj, pajtás, les annak gazdája! Mit rakjak ki az ablakba? Szörnyű puttony a hátamon, Benne minden, ami jó: Édes füge, szóló szőlő, Narancs, dió, mogyoró. Ablakban a kis cipő, Édesmindegy, hogy ki jő. Sötét ágra harmat gyűljön. Mintha várna valakit. Csüggedező társait, A magasból messze kémlel…. Ezüstös a virgács, A dió aranyból, Dunántúl, Tiszántúl. Felkapott a szánra, és a nyolc szarvas. Kovács Zsóka: Télapóvárás. Szent Miklós jár házról házra, Segítői angyalok, Ahol járnak, kinyílnak az.