7. Évfordulóra Vers, Idézet? (2654936. Kérdés

Azután csukd be szemed és onnantól nem létezem neked. "Tudom, nagyon tud fájni egy váratlan szó, s kiderül, Ő már mást szeret, és csak meghalni volna jó. Szeretlek... Eddig nem mondtam, mert nem éreztem igazán... Tudtam hogy eljössz csáss meg kérlek én őszinte szívvel SZERETLEK. "Mikor meglátlak, szívem még mindig megremeg. S már a halállal sem küzdök, most már csak bátorságot gyűjtök.

De nem engedhetlek el. De a fiú hajthatatlan volt, vissza se fordult, s a lány nem értette mit csinált ilyen rosszul. A szervezet nem csak több 100 gyerekprogramot szervezett Magyarország és Szerbia területén a vezetésem alatt, hanem erős hatással volt a felnőttévállásomra is. "Nem első látásra szerettem bele, mint utólag mondani szokták. Éjszakánként százszor hívlak, de a sápadt halvány csillag nincs többé az égen.. ". Rájött a fiú is, ez még több is lehet, lehet ez még igaz szerelem. Most, hogy elveszítettelek, érzem, csak... De tudom, Neked ez már nem jelent semmit... Csak egy szó, mit nem viszonzól többé már... Csak egy érzés, mi hidegen hagy most már, csak egy szó, mi lelakatolt szívekre talál... ". Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve.

Nézz a szemeimbe ne fordulj el kérlek és úgy mondd el. Novák Katalin is reagált a neki tulajdonított szövegre a Facebookon. "Egyszer, ha ráérsz meséld el milyen volt, hogy kurvajó, hazudd, hogy kellettem... ". Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. Még mindig kimondhatatlanul szeretlek, pedig már több mint egy év telt el búcsúnk óta, de még mindig előttem lebeg az utolsó ó utolsó, édes pillantás, mit rám vetettél, gyönyörű két szemed, mivel egyszer, utoljára szemembe néztél. "A SZERETLEK szót csak annak mond akit boldoggá tehetsz, ne tedd boldogtalanná azt kit boldoggá nem tehetsz. Mondanám egyszer, tízszer vagy százszor, éjjel, s nappal, bármikor, bárhol, de hiába mondom, hisz nem vagy már velem, vele vagy már, s neki mondod, mit elmondtál nekem. Mondtam már, hogy szeretlek? Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt. Nézz utoljára rám és mondd hogy már nem kellek neked. A szerelem csodákra képes, ezt el kell ismerni, olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni. Erre én ezen a hétvégén jöttem rá, és ezt a felismerést még mindig nem egészen emésztettem meg.. ".

Nem kellene azon elmélkednem, hogy vajon merre jársz, s mit teszel. Egyszerre mindenem bizsereg érintésed lágy cirógatásától. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja. Ezért nem mondtam el, mert annyira Szerettelek hogy muszáj volt meg tennem. "Nem kellene, hogy szeresselek, s törődjek veled.

Ajka, mint a rózsa nyitja ki szirmait, Szemének mély kútja boldogan rálegyint, Távoli horizont pára lepte képét. Szomorú volt, félt, szenvedett, hisz az dobta el, kit igazán szeretett. Mosolyogtam és azt mondtam semmi. Hiszen Te jelentesz mindent nekem s az életemet, mindenemet odaadnám azért, szívemet lelkemet.... Hogy csak messziről is, de újra lássalak, s hogy érezzem illatod, hogy újra fülemben halljam édes hangod, egyetlen mondatod. "Szeretlek érzés kifejező szó.. h ha nem mondod ki akkor beköltözik a szíívedbe és fájdalom lesz a neve. Foghatom a kezedet többé. A fiú nem bízott az érzéseiben, mindent tagadott, s a lány szemei előtt is ködként szállt el az édes oltalom. Nem tudnám elviselni a hiányodat, hisz akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok lenni, minden áldott nap és nézni, hogy mit- miért- hogyan csinálsz. Végig néztem, ahogy fogat mosol, s közben én a napi rutinommal csináltam a kávét. Hát ez most nagyon magadtól volt. Az életed örökre megváltozik, és az egyetlen dolog, amit profitálsz ebből a rémségből, hogy többé senki sem tudja így összetörni a szíved... ". Ha valaki szép szavakból szőtt fátyollal ismét a felhők fölé csalna, egy örök mementóvá kövült pillanat utánam nyúlna, a pillanat, mikor szemembe néztél és a lelkemhez értél, Te, ki ezek után mégis engedtél földre zuhanni. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni hogy szeress.

Elmúlt már minden, ami szép, s kiderült, nem is sikerült. "Egész szerelmem annyi volt csak, hogy láttalak, szemedbe néztem, egy mosolygásod volt csak minden. "Sosem láthatlak többé. "Az első szerelem sosem múlik el.

A plüssnyuszit végül elvitte egy másik kisgyerek, a plüssmackó pedig örökké bánta, hogy nem mondta ki időben, hogy szeretlek. Örökké tart majd, s ő csak várta, hitte, hogy többé nem marad árva. "Olyan, mintha valaki gyomorszájon rúgott volna, mintha megállt volna a szíved. Az alkonyi csendben felhangzik egy halk szó, "Kedvesem", suttogja a mező és a tó, A patak pajkosan csobogja válaszát, Csókokat ígérve kéri ki zálogát. Teljesült mire vártam, kit kerestem, benned megtaláltam! Néztem mikor kimentél, s nem tettem semmit, nem akadályoztalak meg utadban. Arcod, arcomhoz ér, Szempillád simogat, Keresem a szádat, Hogy megcsókoljalak. Amikor nem nevetsz, amikor mást szeretsz. Bízott benne, hogy így elfelejti azt a lányt, ki nem hagyott maga után mást, csak örök talányt.

"Fáj, hogy mással látlak.. Fáj, hogy másnak mondod, hogy imádlak.. Fáj, hogy neked adtam a szívem és te csak játszottál.. Fáj, hogy tudom te csak kihasználtál... Fáj, hogy tudom te már másra vágysz... Fáj, hogy tudom te már messze jársz... Fáj, hogy még mindig szeretlek... Fáj, hogy téged sohasem feledlek... ". Utolsó szavaimmal leírom hogy Szeretlek Téged!!! Hadházy Ákost is megihlette egyébként a kormányfő lányának költözése. Másképp szólnék hozzá? Olyan régen volt már, tovatűnő emlék, boldog, visszatérő facér kép. A szellő a sír felöl egy halk, őszinte szót hozott: "Szeretlek"! Titokban mindig azt hittem, azt reméltem, a sok ezzel ellentmondó látszat ellenére, hogy egy kicsit szerelmes vagy belém. "Vége lett mindennek, amit én a jövőtől reméltem.

Álmomban együtt voltunk, volt egy kislányunk. Irigylem még azt is, hogy neki mondod el, mit nekem mondtál, s Én neked mondtam el, egyetlen szó, mely szebb minden szónál, mit újra mondanék, ha még velem volnál. Leült a sínekre és ennyit mondott: Ne félj kicsim! "Emlékezz rám, ha könnycsepp ül szemeden, hogy a kezem mindig féltőn ott volt a kezeden. Csak később döbbentem rá arra, hogy ez a remek szórakozás milyen meghatározó tanulás is volt. Elűzöm álmaim, mert másé ajkad, tied volt a szívem, de te ezt nem akartad. Ölelni akarta a lányt, de már nem tudta, csak könnyei folytak tovább, újra meg újra. Nem megy már semmi, minden fáj, Nélküled nem élhetek! S a gyönyörű tavasz helyére tél köszönt be. Hányszor mondjam még el neked, hogy érzek irántad? Nem hittem a szememnek amit láttam, Játszottál a gyermekünkkel és kacagtatok vidáman. Megköszönöm mindenkinek, aki nem partner a hamis, valótlan állítások terjesztésében. Olyan, mint az álom, amiben zuhansz a semmibe, és hiába próbálsz felébredni mielőtt földet érnél, sajnos nem tehetsz semmit. "El akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.. ".

De nekem néha kéne, hogy kimondd. Ki nem állhatom, hogy mennyire szükségem van rád. "Rámosolygok, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne... Pedig belül úgy fáj, hogy nem szeretett.. ". De amikor eltörik, mégis hallgat.

"Sírni már nem fogok... Elég volt a bánat! Hisz az igaz szerelem elvakít, s hiszed, hogy szép, amíg a másik el nem taszít. Nem akarok már nélküled élni, Nélküled nem is létezek. A lány elment a fiú házához és, avval a hírrel fogadták a szülei, hogy a vonat sínekre ki feküdt és meghalt. Lépteit elnyeli a sűrű por, idő mossa el nyomát, hogy többé senki se találhasson rá. Fáj még az emlék, tudom fáj neked is legbelü egykor felépítettél most szépen lassan ledő vársz még, de sajnos mind ez már csak látomáívem mélyéből fakad az utolsó dobbanás!