34 Tartalmas Év A Gyermekkönyvtárban – Toplisták Akkor És Most

Ha száraz gally reccsent meg valahol, madár szállt fel fészkéről, vagy puha hó hullott le valamelyik faágról a kicsi nyúlnak mindjárt inába szállt a bátorsága. Ej, hálátlan gyerekek! Könyörülj rajtunk mondták, minden ujjadra adunk egy gyémántgyűrűt, ha nem árulod el a királynak, hogy mi ketten tolvajkodtunk a kincstárban.

Attól van az, hogy éjjel-nappal fontam, görnyedezve rokkát tapostam, napi húsz orsó is kikerült a kezem alól. Vidám mesék könyv letöltés uhd. Nem gondolkozott sokáig, besurrant a kapun, a nagymamája elé állt, s elmesélte neki, milyen bátor, milyen erős, ügyes és hős egérke ő. Messziről hallottuk Tomka ugatását. Mire Elefánt úr nyomban Béka úrhoz sietett és megkérdezte: Mondtál te olyasmit a kedvesemnek, hogy én a te lovad vagyok? Niamye isten jót nevetett: furfangos választ kapott a lehetetlen kérdésre!

Szép királylány, hadd hallom az első kérdést! És megint nyiherészett és elvágtatott. Gyerünk a tóhoz, magad is meglátod? Letették szekercéjüket, megtörölték izzadt homlokukat. De most már mind a két fülét rásunyta a szemére szégyenletében. Vidám mesék könyv letöltés ingyen. Mi pedig azért vagyunk vidámak, mert jók vagyunk, s nem bántunk meg soha senkit. A bagoly szemüvegéért egy használt egérfarkat adott cserébe, a szemüveget pedig rögtön eladta egy pápaszemes kígyónak, aki a legutóbbi erdőbálon elveszítette a sajátját.

A szemtelen léggömb még méltóságteljesebb pofát vágott, és gőgösen szállott tovább. Léc, fűrész, ócska szeg, ácsol a két gyerek, két serény, fürge ács épül a cinkeház. Csakhogy azok se voltak ám restek mindent elmondani a királynak! No, jól van, hollócskám, fekete ménem. Hiszen megfagy a te jégkunyhódban! Húzzák, vonják, húzzák, vonják, végül heten megmozdítják, fölemelik azt a szalmát, hoppsz! De én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy a kis ecetfából is nagy ecetfa lett már, amelyik velem egyszerre született a házunk előtt, én meg még mindig nem érem föl a kilincset. Végre fölért a domb tetejére.

Miért is engedtem el ezt a ravasz madarat? " Odafent, a felmérhetetlen magasságban, szembejött vele az első bolygócsillag, s a szemtelen léggömb rákiáltott: Szervusz, komám! A kandúr meg a kutya vígan hörpölték a tejet. LESTYÁN SÁNDOR ARANYMÁLINKÓÉK HÁLÁJA Aranymálinkóék fészket raktak a szőlőskertben, egy almafa vízszintesen kinyúló ágán. A falu legszegényebb embere Badmarak édesapja volt. Ejnye, király bácsi, de szép kis subád van, ugyan melyik szűcstől vetted a vásárban? Disznóvér van az üvegben. Csúf vagy, csúf vagy kaffogta megint Samuka. Álomra hajtotta fejét sünmama és sünpapa és a hét testvér. Ha a nevem kitalálja, boldog lesz a fonólányka. Egyre gyorsabban csúszott, egyre gyorsabban, és sietnie is kellett, mert a szivárvány már vékonyodni kezdett, és félős volt, hogy egyszerre eloszlik. Mindig így szokott ez történni velem: ha nem viszek magammal kenyeret, megéhezem, ha meg viszek, elfelejtem megenni, és megint hazahozom. Bizony nem tagadom, egyszer ki is kapott.

Megkérdezte: Ha meg nem sértelek, mi az, ami nem nyerte meg tetszésedet? Itt talán csak nem érik el a szörnyű vadállatok. ARANY LÁSZLÓ A KIS KAKAS GYÉMÁNT FÉLKRAJCÁRJA Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. A kis egérnek ez is tetszett. Ide-oda mászkált, aztán leült, és üvölteni kezdett.

A legnagyobb lány ruhát kívánt. Halászok mondja a szegény ember. Arra a begye mind felszítta a darázst. Ment, mendegélt, meg is unta. Olyan fáradt volt az egész naptól, hogy majd leragadt a szeme, de amikor anyu betakarta, mégiscsak megszólalt: Bicebócát... Apa komolyan szólt: Aludj szépen, Tamáska! Csoszogi unta meg hamarább. Ráugrott, fülig elmerült a vízben, de nem lelte meg. Hát jól van, na, mondok mégis hozzá egy versecskét: Mese, mese, mátka, fekete madárka, úri bunda, kopasz egér ugorjon a nyakadba. Áll a hajsza, vége-hossza nincs vetélgő hetyke dicsnek: Magyar a magyar" Zsigmondnak, Szerb a szerb" Lazárevicsnek; Ámbár mond ez udvaromnál van egy apród, csak parányi; az magyar lesz... Erdély szülte, neve Jankó Szibinyáni.

Amikor leszállt az éjszaka, odacsatlakoztak a szigorú képpel sétálgató Tücsökhöz, és félrehívták egy kis mellékutcába. Felkötötte a kardját, s egy aranyszelencét is vitt magával. Nadrágokat, ingeket, lobogókat varrtak, meleg harisnyákat, kesztyűket kötöttek, s csak fakardból, puskából meg dobból már hét darab lógott a falon. A KIRÁLYKISASSZONY TALÁLÓS KÉRDÉSEI GÖRÖG MESE Egyszer volt, talán igaz se volt, volt egyszer egy királykisasszony. Ellopta a szomszédok holmiját, és behordta a mi díványunk alá: táskákat, kendőket, söprűket, keféket. Estére meg is érkezett az édesanyja házához. Látom, nem tudsz tisztességet szólt a tündér harag nélkül.

A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának; gazdag asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt. De mit szól majd az édesanyám, ha meglátja a törött tojást, gurult fazekat és egyéb rendetlenséget?! Milyen állat járt itt? Fütyülve, dudorászva jött az őszi szél, fölkapta a két kis magocskát, és vitte, vitte őket. Micsoda ösztön vagy észjárás súgta meg neki, hogy ez az ember, aki engem nem evett meg, mikor foglya voltam, bizonyosan ennem is ad ezentúl? Tenger jobbágyom, özön az adó, s nem marad belőle se író, se savó! Nemsokára ismét útba ejtette a madárka a kutat. Mikor aztán hazatért az ura, s a felesége megmutatta neki az aranytallért, s elmesélte, hogy volt, mint volt, a szénégető úgy vélekedett, hogy csakis a király járhatott a házukban. Mondta Niamye isten, s eltűnt a lyukas csuprával együtt. Elöl sünpapa, sünmama, mögöttük Benedek, sorban a hét testvérével. Fent ül egy csacsin apa és gyerek! " Mondd csak, szereted te a mogyorót? Kinyitja a kunyhó ajtaját nini, micsoda meglepetés! No, ilyen ügyes macskát se láttam még!

A tábortűznél ültem, és félálomban hallgattam a madarak reggeli hangjait. Akármit csinálok, reszketek és fázom! A szeméből ezt olvastam ki: Bűnös vagyok, de soha többet nem teszek ilyet. Meg kell barátkoznod vele, Cirmos, hiszen együtt fogtok élni.

S bizony, sohasem látta meg többé a napvilágot. Csak egy javából való, igazi hercegkisasszony lehet ilyen kényes. Belemártotta, kikapta, és boldogan kortyingatott. Nahát, milyen ostoba!

Akkor egyet füttyentettek, s illa berek! A királylány tapsolni kezdett örömében, kacagva szaladt ki a kertbe. Este Balázs bácsi felvágta a harcsát, gyomrában ráakadt a mi szökevényünkre. A kisfiú anyja már az asztalra rakott mindent, amit a kamrában talált, de az bizony a fél fogára sem volt elég a rengeteg embernek! Csoszogihoz, az öreg suszterhez ezúttal egy gyerek állított be, egy gyerkőc, piszkos-szalmaszínű haján hátracsapott sapkában, amelynek hátul úgy lógott ki a bélése, mint ami tömzsi, fekete nyelvet ölt a világra. Útközben találkozott komájával, a borbéllyal. A második, az anyamedve valamivel kisebb volt, úgy hívták: Nasztaszja Petrovna. Örült az öreg király nagyon.