Ady Endre Őrizem A Szemed Elemzés

Csinszka fiatalsága, életvidámsága, ragyogó szépsége mellett még fájdalmasabbnak élhette meg saját változását: öreg, beteg, fáradt lényét, hanyatló egészségét, megcsappant életerejét. Ezen a héten Ady Endre szerelmes versével a 125 éve született Boncza Bertára emlékezünk. Ezen három alapkérdésen túl több kapcsolat is van a versek között. Az első vers az Őrizem a szemed, mely az öregedő, egyre többet betegeskedő Ady szerelmi vallomása. Sok hajhra, jajra, bajra. Szóval a vérbaj is a szajhák hibája. Csinszka szerelemtől égve lépett a kapcsolatba, de hamarosan játszhatta a szorgos kis ápolónőt és viselhette az idegbeteg frusztrált Ady drog- és alkoholelvonási tüneteit. Szeretett volna boldog lenni, ezért túlköltekezett, pompában akart élni. Kicsi Csinszkámnak küldöm). Ráadásul állandó zaklatásnak volt kitéve, többször meg kellett jelennie sorozáson is.

S ezért is, hajh, sokszor kerültem. A költemények mindegyikében megjelenik a múlt, a jelen és a jövő valamilyen formában. Ő másra számított, mint amit a házasságtól kapott: ő szeretett volna Adyval megjelenni, társasági életet élni, de egy hideg, fázós, a világtól elbújó Ady lett a társa, aki unta az embereket és utálta a háborús idők Magyarországát (háborúellenes verseit a lapok nem merték vállalni, még a Nyugat is vonakodott közölni őket). Témáját tekintve sok hasonlóság fedezhető fel Petőfi "Szeptember végén" című költeményével, melyben a költőt szintén az foglalkoztatja, hogy mi lesz a felségével, ha ő már nem lesz. Ady Endre: Nézz, Drágám, kincseimre. Nézz, Drágám, rám szeretve, Téged találtalak menekedve. Lázáros, szomorú nincseimre, Nézz egy hű, igaz élet sorsára. Életének utolsó éveit ez utóbbi hölgy társaságában töltötte. Mindegyikből kiderül, hogy Ady nem tudna élni Csinszka nélkül. A negyedik strófában elhangzó kérdés feltevésekor Ady a halálra gondol, de azt, hogy ez mikor következik be, nem tudja megmondani, ezzel a sors kiszámíthatatlanságára utalva.

Ez a befejezés egy pozitív jövőkép, mely azt fejezi ki, hogy a szerelem erőt adhat neki tovább élni. A záró keretversszakból, mely variációs ismétlése az első strófának, kiderül, hogy a költő számára már csak a szerelem maradt meg értéknek, és a szerelem varázsában tincsei akár visszasötétedhetnek, vagyis fiatalabbnak érezheti magát. A költőóriás nagyon hamar éreztette a lánnyal, hogy egy kiélt vénember mellett nem illik életerősnek, üdének és fiatalnak lenni, csakis mélabúsnak, önértékelési gondokkal gyötörtnek. ADY ENDRE: NÉZZ, DRÁGÁM, KINCSEIMRE. "Nem tudtam, lesz-e szerepem, és ha lesz: milyen lesz ez a szerep az Ady életében? Egyre jobban eluralkodott rajta a betegség, s gyenge idegeivel nyűgnek, fárasztónak érezte még a körülötte nyüzsgő fiatal felesége szerető gondoskodását is. A költő már csak a bor után vágyakozott, a kábaság világában tudott élni, ezért Csinszka eldugdosta a bort Ady elől. Ő emelt fővel, a humanizmus, az emberi értékek nevében emelt szót az esztelen vérontás ellen, amely a magyarságtól akkora véráldozatot, annyi ember halálát követelte. A versbeli "Drága" a költő felesége, Boncza Berta, akit Ady Csinszkának becézett.

A világ meglopta, kifosztotta őt, és Csinszka a menedéket jelenti számára. Az emberek megszólták, akárcsak annak idején Szendrey Júliát, Petőfi feleségét. Az apai tiltás és a korkülönbség, valamint saját kételyei ellenére Ady Endre 1915-ben feleségül vette Boncza Bertát. Kérlek válassz a lenyíló mezőből: Költőink közül Ady Endre volt a legvitatottabb és legtöbbet kritizált. Megszállott, gyönyörű emberpéldány, élő, elmúló, közöttünk járó csoda. Csinszka egy beteges, alkoholmámortól függő Adyt kapott férjnek, Ady pedig minden fennálló probléma ellenére megtalálta múzsáját Csinszkában, s tőle szokatlanul gyengéd, melegséget sugárzó szerelmes verseket írt feleségének. Ady életében két nő játszott igazán fontos szerepet: Brüll Adél és Boncza Berta. Legkevésbé Adyval, akit nem is ismertem. A költő számára a szerelem biztonságot ad, a szerelembe menekül a halállal való szembenézés helyett. Mást várt volna szegény, de ezt kapta. Az egymást fogó kezek, és az egymásra néző szemek képe nyugalmat és biztonságérzetet áraszt. Ady, bár még megjelent nyilvánosan néhány pódiumon, többnyire a magányt kereste, ezért Csinszka elhessegette férje közeléből a látogatókat, kirekesztette a külvilágot.

De ott, akkor semmilyen elképzelése sem lehetett a jövőmnek senkivel sem. Nyoma sincs bennük a később megromló, kibírhatatlanná váló kapcsolatnak. A költő a sírás-rívást a népdalos ritmikával teszi érzékletesebbé. Már csak ez a nyári, őszi napfény és szelíd bocsánatkérés telik Adytól. Költészetében Adynak ez a csendes panaszkodás és folyamatos bocsánatkérés időszaka. A Csinszka-versek többnyire az életet jelentő szerelmet írják körül, miközben az életpályát is összegzik: "Nézz, Drágám, kincseimre, / Lázáros, szomorú nincseimre / Nézz egy hű, igaz élet sorsára / S őszülő tincseimre. Másrészt a költő már a férfikor delén járt, és az öregedés mélabúja rányomta a bélyegét kedélyére, ráadásul beteg is volt, és lelkileg is sokat gyötrődött.

A vers a Nyugat 1917. február 1-jei, 3. számában jelent meg, kötetben 1918-ban A halottak élén című kötet szerelmes ciklusában kapott helyet. Ráadásul Ady és Csinszka személyében két "idegember" kötött házasságot: Ady eleve nehéz természetű volt, Csinszka pedig túlérzékeny, túlfinomult, kissé egzaltált, zavart, ingerlékeny fiatal nő. Azután szinte megismétli a kezdő strófát, mert piszok jól sikerült és bízik a visszafiatalodásban, de mint tudjuk a szifilisz nem ebbe az irányba vitte. Nagyon szép verseket kapott Adytól, melyekben a rátalálás, a nyugalom, a béke, a szelíd bocsánatkérés kap hangot. Téged találtalak menekedve. Ebben több szerelmes témájú vers is található, melyek közül talán a három legjellemzőbb az Őrizem a szemed, a De ha mégis? Ő is érezte, hogy jobbat érdemelne Csinszka, aki egy jobb Adyt szeretett volna magának, tüzesebbet, ifjabbat.

Főleg a lehúzó verseivel. Az utolsó sorokban megnyugtatásként harmadszor is megjelenik az egymást fogó kezek és az őrző szemek képe. Csinszka iránti érzelmei szelídek, a nap arany ragyogását idézik, ősziesek. A költő kincsei az egyénisége, a költészete, a mindenkinek. A romantikus és álmodozó Boncza Berta 1911-ben írt először rajongó levelet a Léda-szerelemből épphogy kigyógyuló Adynak, aki kezdetben hűvös és óvatos távolságtartással viszonozta az érdeklődést. A Csinszka-versek egy megszelídült, szelíd, őszi szerelemről adnak hírt. Mint az imént láthattuk, a versek tartalmukat tekintve szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ady most nem a fölényeskedő nagypofájú szerepéből rikácsol, hanem szánni való, elgyötört, fáradt és elesett áldozat. Az "őrző kéz" motívum jelentheti az örök szerelmet is, hisz házasság kötés előtt a férj megkéri a nő kezét, és ennek őrzése a szerelem őrzésére is utalhat.

De a háborút éltető propaganda közepette nem hallgatott rá senki, sőt, a sajtó egy része útszéli hangon támadta és trágár jelzőkkel illette. A vers a "drága, kicsi társhoz" (ezt a megszólítást három alkalommal is használja), vagyis Csinszkához írt egyfajta töprengés, hogy mi lesz kedvesével, ha majd meghal (Talán a címből is ez a szó hiányzik). Búsan büszke voltam a magyarra. Fáradt, bánatos öröm sugárzik belőlük. A nincsek: a fiatalság és a lelkesedé mindenkinek. A műre jellemző a rímgazdagság, hiszen a sorvégi rímek mellett sok soron belüli rím is felhangzik, továbbá a vers bővelkedik alliterációkban ("Tarts meg tegnapnak tanuságnak"). Berta, vagy ahogy Ady szólította, Csinszka 18 évvel volt fiatalabb nála, ám a nagy korkülönbség ellenére mégis kialakult közöttük a szerelem. Pedig ezek a nők nem mártírok, ők is csak emberek, és ember módjára viselkedtek, Csinszka is csak boldog akart lenni.

Ady a versben olyan értékeket mond magáénak, amit csak mások verseiből ismert: magyarsághoz való hűség, emberség és jóság. 1918-ban jelent meg életében utolsó kötete, a Halottak élén. És a Nézz, Drágám, kincseimre címeket viselők. De jellemezhetjük tingli-tangli gyerekversnek is). Az olvasó úgy érzi, hogy ebből a címből még hiányzik valami, amire a választ csak a versben kapjuk meg. Állítólag érzett valamit Csinszka iránt, de még a legnagyobb alázattal se tudok belelátni szerelmet: "S ha van még kedv ez aljas világban: Te vagy a szívem kedve. Mivel Adyról van szó és tudjuk, hogy nem ép elméjű, nem felháborító, hogy állítólag abba hal bele, amint egész életében küzdött a magyarságért. Ady, a negyven éves korára kiégett emberi roncs még beletörölte a lábát Lédába (Elbocsátó szép üzenet), és máris maga mellé vette a fiatal pénzes Csinszkát, hogy pár év alatt kiszívja a belőle az életet. Négyszer fordul elő a "tarts meg" könyörgés, mely nemcsak a megmaradás, a túlélés vágyát fejezi ki, hanem az "igérő Mult", az emlékek megőrzésének vágyat is. S ha van még kedv ez aljas világban: Te vagy a szívem kedve. S legyenek neked sötétek, ifjak: Őszülő tincseimre. Lázáros, szomorú nincseimre.