Jókai Mór A Fehér Rózsa
- Jókai mór és laborfalvi róza
- Jókai mór a fehér rosa.com
- Jókai mór a fehér rosa clara
- Jókai mór a fehér rosa maria
- Jókai mór a fehér rosa bonheur
- Jókai mór a nagyenyedi két fűzfa
Jókai Mór És Laborfalvi Róza
Ahmed szultán, Damad Ibrahim a nagyvezér és a kiaja bég és a kapudán basa és a főimám, Ispirizade kíséretében elvonul előtte, s ő alázattal hajtja meg fejét a porba előttük, mintha valami azt súgná szívébe: "Lesz idő, amidőn ti valamennyien így fogjátok fejeiteket a porba hajtani előttem, mint én most, Halil Patrona, a zsibárus előttetek, országok, világok urai! Együgyű baltadzsinak (baltás, favágó) volt öltözve, elég ostoba képe is volt hozzá, hogy többet senki se nézzen ki belőle, s nagy alázatosan mutatta be magát: – Allah kérim! A szerecsen parancsolá Irénének, hogy boruljon arcra a szultána előtt. A fehér rózsa · Jókai Mór · Könyv ·. És most még kevésbé tudta Halil, hogy mit mondjon neki? Ejnye, Halil, ez szép ütés volt tőled. E pillanatban érkezének meg Abdi küldöttei a tulipánokkal.
Jókai Mór A Fehér Rosa.Com
Sok vér, sok pénz és sok átok és sok árulás pazaroltatott már el, és mégsem derült ki, hogy a síitáknak van-e igazuk, vagy a szunnitáknak. Bizonyára őrült volt az az ember, aki ezeket rám bízta. A szerelmi szál sem nagyon kidolgozott. A jámbor szatócs hazavitte a leányt magához; örült neki, hogy mindenét odaadhatta érte. Elfogták őt ipáddal együtt a szökés közben, s a hitetlen görög mészárost bevették a közönséges gonosztevők börtönébe; azon némbert pedig, kit te nődnek nevezsz, ama becstelen nők tömlöcébe zárták, kiket a kegyes szultán az ország minden részeiből összehajtott, hogy ne rontsák a muzulmán erkölcsöt; ott van ő is. Jókai mór a fehér rosa.com. Egyszerre azonban kiugrik közülök Musszli, s megelőzve a kapudánt, magához ragadja a lobogót. Valahányszor tégedet látlak, felséges kán, mintha az ő arcát látnám, s valahányszor őt szemlélem, mintha a te arcod állana előttem. … A rabnő a szultána asszeki elé vezetteték, ki kétszáz rabnőtől környezve, kis kedvenc törpéjével játszadozott, körüle énekeltek, táncoltak és füstölőt hintének, fölötte egy nagy cukorból készült gyümölcsfa volt, melyen mindenféle alakú és színű cukorgyümölcsök függtek, s mikből gyakran szaggatott le a szultána, s megkóstolá egy kevéssé, ami megmaradt, a kis törpének adta, az megevett mindent. És senki nem mert ellene mondani.
Jókai Mór A Fehér Rosa Clara
Azt hiszi, hogy e zászlók, e fegyverek, ez ágyúk őt jobban szeretik, mint a szegény, elhagyott, elfeledett Aldzsalisz. Valóban ez a legegyszerűbb mód megtudni az embernek, hogy mi köze egy levélhez, ha feltöri és elolvassa. Abdi basa valódi tengerészi nyugalommal szólt hozzá: – Nyújtsd nekem e zászlót, fiam. Jókai Mór: A fehér rózsa-A janicsárok végnapjai + Az elátkozott család + Az élet komédiásai + Szomorú napok + A lélekidomár (Jókai Mór összes művei öt kötet) | könyv | bookline. No, de jól van, már most nem kereslek, mert azt a pénzt mind elköltöttem. Hát te magad min alszol? De jobb lesz, ha nem beszélsz róla többet. Egy tócsa vér, ami az óriás fejéből kifolyt, most is ott látszott az utca közepén, s a mellette levő ház falára volt írva mindkettőjük neve; hihetőleg mikor felocsúdott a jancsár, saját vérébe mártott ujjával írta fel azt a falra emlékezetnek okáért, Halil Patrona nevét alól, Halil Pelivánét felül. Ha úgy tetszik, kosztümös kalandregény.
Jókai Mór A Fehér Rosa Maria
Ahmed bizonyára nem. Iréne leborult, és amíg ott arccal a földön feküdt a szultána előtt, e szavakat mondá magában: "Boldogságos szent szűz! Vezetőik e táborból vannak. Halil mindezzel a beszéddel nem törődött, arca ugyan még valamivel halványabb volt, mint azelőtt, de ha valaki szemtül szembe mert volna vele tréfálni, tapasztalandá, hogy karjai most sem gyöngébbek, mint valaha. Íme, fogjad e pénzt, derék csorbadzsi, és ha megengeded, hogy még ma is hajlékodban maradjak, készíts mindkettőnk számára ebédet. Majd mindjárt odamegyek és lecsendesítem. Az idegen kezet akart neki csókolni, s nem győzte hálálkodással. Kivált annak, ki ez időben az Etmeidán piacon keresztül merne menni, nagy vakmerőséggel vagy nagy tudatlansággal kellene bírnia, miután e piacra három kapu nyílik a jenicserik kaszárnyájából, akik pedig, ha jókedvükben vannak, nemigen szokták válogatni a tréfákat, mikkel a kezeik közé akadt idegent mulattassák. Sohasem volt még rabnője, nem tudta, mit mondjon neki. Jókai mór és laborfalvi róza. S ki mondá neked, hogy én elfordítám tőled arcomat? Éljen a szultán, halál az árulókra! Nálam igen szűk vendégségre találsz, mert én szegény ember vagyok. Nem hallá az, és nem felelt. És a leány hosszú fekete haja leomlott arcára, s amint Halil félresimítá azt a szép arcból, hogy meglássa, ha pirosabb lett-e az az öleléstől, íme, az még fehérebb volt.
Jókai Mór A Fehér Rosa Bonheur
Mert tudnod kell, hogy most már ketten vagyunk a háznál, én és egy rabnő. Átlátta, hogy csakugyan meg kell tartania a pénzt. A part hosszában mindenütt fegyveres nép; fénylő kardok, kopják ezrei verik vissza a nap fényét. Könnyű itt a tanács. A jámbor Halil Patrona egész példabeszéddé kezde már válni, a bazáron nem is nevezték másképp, mint a rabnő rabjának; ami egyébiránt éppen nem ártott neki, mert annál többen mentek be hozzá csibukot és dohányt vásárolni, minthogy mindenki szerette volna ismerni azt a müzülmánt, aki egy valóságos pénzen megvett rabnőt még csak kezével sem érint, hanem végez helyette minden házi dolgot, mintha az vette volna meg őtet. Eredj imádkozni, és aludjál. Íme, itt két piaszter, ebből készíts ebédet mindkettőnknek. Ha el nem bocsátasz rögtön, elvagdalom kezedet, lábadat, orrodat és füledet, úgy akasztalak fel. Azzal a főpap visszavonult, és elhallgatott. A szultán helybenhagyólag inte fejével. Patrona azonfelül meghívta őt magához egy kevés jóízű piláfra s néhány serleg tiltott nedv elköltésére, melyre az érdemes jancsár még szívesebben ajánlkozott. Jókai Mór: A janicsárok végnapjai/A fehér rózsa (Franklin-Társulat-Révai testvérek, 1928) - antikvarium.hu. Tüzet ezen palotákba!
Jókai Mór A Nagyenyedi Két Fűzfa
A próféta születése napja előtt már mintegy ötven darab bimbónak eredt, melynek mindegyike győzelmesen elfoglalt városok és csatahelyekről volt elnevezve. Nagy, mélázó szemei enyhén nyugosznak meg mindenki arcán, szép sima homlokán semmi ránc nincs, látszik, hogy nem szokta azt redőkbe vonni, hogy nem haragszik soha; hosszú, tömött, fekete szakállában egy ősz szál sincs, látszik, hogy nem szokott búsulni, hogy igen boldog. Ekkor megszólalt Halil, tompa, mély, elbúsult hangon. Peliván itt kapta meg a golyót, s elvitte azt magával a kiajához, s elmondván a küldött izeneteket, megmutatá a tizenkétfontos gömböt is, hogy ilyenekkel kísérik a janicsárok mondásaikat. Elöl lépett be a főmufti, utána Damad Ibrahim, a fővezér, mindkettő hófehér, rengő ősz szakállal, komoly, tiszteletgerjesztő arcok. Az ozmán fegyverek nem engedheték a bitorlónak, hogy rablott trónján nyugodtan ülhessen, s diadalmas hadseregeid, miket Ibrahim vezér s az "erényes" Küprili utóda, Nuumán Küprilizáde vezérlett, elfoglalák Perzsiától Kermandzsahánt, s birodalmadhoz csatolák. Jókai mór a fehér rosa maria. Mennydörgő szavára elnémult a zaj. Minő ez arc, midőn elpirul? Eljött végre a bejrám ünnepe – folytatá Gül-Bejáze a regét. Szólt rövid címzettel Halil, a bezárt kaput megdöngetve öklével. Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon 95% ·.
Miért búsítasz engem e szavakkal? Leányodat is elviszem, s kincseid is enyimek lesznek. Peliván alig fékezhette haragját. Minden igazhívő iparkodik minél hamarább biztos zár és födél alatt lenni, s nagy istenkísértésnek tartaná a müezzin reggeli énekeig bármily ürügy alatt elhagyni háza küszöbét.
Hogy merészled vendégemre tenni kezedet? Perzsia, India, Teherán a síiták földje, Törökország, Arábia, Egyiptom és a berber ország a szunna híveié. De Patrona felfogadá, hogy ő e lélekbódító szert nem fogja boltjában megszívelni soha, s amit Patrona megfogadott, azt ő meg is szokta tartani. Hm, pedig ugyan jó botod van, a feje szegekkel kiverve s ólommal beöntve; kár, hogy nem tudsz vele bánni.
Gonosz álmok hadd múljanak el, miket a múlt éjjel látott. De mit vétettek Halilnak? Ha-ne-ha egyszer a janicsárok vagy a dzsebedzsik vagy a bosztandzsik egyet gondolnak, s a szultánt leteszik. A vigalmat az ablakon keresztül nézte az érdemes berber basi, s alig bírta fékezni csodálatát, midőn látta, hogy Gül-Bejáze sem a csóktól, sem az öleléstől nem rogy össze halottan többé, mint ezt a háremben tevé, sőt arca pirosabb, mint a hajnal. És utánajártál, hogy mi történt ezen leánnyal tovább? Hű szolgáim – szólt nyájasan mosolyogva.
Janaki megköszönt mindent, s felmászott a tetőre.