Nádas Péter Párhuzamos Történetek

Szíve ismeretlen szorongással és rettegéssel lett teli. Ez olyan maradt, mint egy titkos fenyegetés mindkét esetre, ha akár fiúként, akár férfiként nem jól viselkedik és nem tesz eleget a kötelezettségeinek. Akinek oly könnyedén hullik a homlokába a fekete haja, s a fémesen és tompán csillámló szemével bizonyára minden moccanásomban követ a sötétben, szigorúan ellenőrzi a létemet.

Később sem kérdeztem meg senkitől a környéken, hogy mi történt azokkal ezen az éjszakán a körút túlsó oldalán. Mintegy próbaként még a heréit és a fütykösét is befogta a két combja közé, a zuhanyozóban így mutatta be a többieknek önmagát. Jó kis firma, harsányan nevettek együtt, jól ismerik. Elszabadulva, visongva, egyszerre nevettek fel. Aki férfi fehérneművel foglalkozik, válaszolta gondterhelten a fiatal nő, filozófiával foglalkozik, ami persze nem jelenti azt, hogy egyetlen pillanatra megfeledkezhetne a férfi testének sajátos adottságairól, ellenkezőleg. Úgy kellett alakítania a dolgot, hogy valamelyik torkos cselédre gyanakodjon az édesanyja. Ennyi volt a barátság.

S amióta a felesége elhagyta, semmi más nem is tartotta fogva a testét és a lelkét, mint a rettenet és a borzalom. Valami nagyon fontosat nem juttathatott el a saját tudatához. Vay Elemér sem volt ugyan elragadtatva a véletlen találkozástól. Figyelt, várta, s adódott is egy alkalmas kis pillanat, amikor a rózsaszín flakont mégiscsak sikerült ügyesen belöknie a fogak közé. El is lökött, nyüszítve bucskázott át magán a járdán, én meg elterültem, behúzott farokkal futott el. Gyönyörűséget okozott magának, hogy áll ebben a telefonfülkében, odakinn őrülten zúg a szél, s ő átordítja a világon legalább a vallomás nyilvánossá tehető harmadát. Ez a pápaszemes nő azonban rögtön arra volt kíváncsi, hogy mi lesz belőle. Első berlini napján valószínűleg az Ördög-tavat fedezte fel. Még egyszer, csak utoljára még, mintha a szemüveges nőnek s önmagának tenne fogadalmat. Valószínűleg a sebesülése fájt. Még arra a kérdésre is azonnal választ adott a tekintete, hogy miért viseli ezt a gyanús és fenyegető bőrkabátot. A faburkolattól sötét, kellemesen hűvös szállodai hallban állva Szemzőék azzal búcsúztak el, hogy vacsora után igen szívesen ellátogatnának majd hozzájuk, már csak azért is, hogy a kedves édesanyjával megismerkedhessenek. Itt aztán volt mindenféle náció, igazán, de ők voltak otthon mindenütt ebben a két óriási nyelvben.

Ezeknek a szerencsétleneknek, hogy történelmi hasonlattal éljek, azt kellett volna megoldaniuk, amit a márciusi ifjúság sem tudott megoldani. Közvetlenül az ostI. Mindenki más szeme láttára megteszem. Elegem volt a halálából. Az egyik gépet a háborús idők előtt örökölte az édesapjától, a másikat akkor kapta meg egy odaveszett zsidó cséplőgépes hagyatékából, amikor a hadifogságból szerencsésen hazaérkezett. Gottlieb talán szintén a pillanat nagyszerűségében gyönyörködött, ő sem fecsegett már, elszótlanodott Madzar oldalán. Nem emlékszem, hogy ebben a házban lettek volna cselédek. Valamit nagyon tud, amihez a fia ragaszkodik. De miként tud az ember ezzel a tudattal együtt élni, s aztán hirtelen elvékonyította a kérdést, lehet-e. Pontosan úgy, ahogy együtt él, másként nem. Madzarnak ennyi önmagyarázó és önbizonyító zűrzavartól elállt a II. Abban a szempillantásban, gondolta közben, amikor megláttalak a fedélzeten. Mikor itthon voltak a háziak, hívás nélkül még a délelőtti takarítás óráiban sem jelenhetett meg a belső szobákban. Meg hogyan tudná valakivel helyrehozni a mulasztást, akivel soha többé nem találkozik, hiába keresi az egész városban nappal és éjszaka. Kötet 352amit nem gonoszságból nem tett, hanem józan számítás szerinti jóságból és önvédelemből.

A titkár aggodalmas tekintettel kísé kötet 361. Sugármetszetben kell megnézni. Fejük felett csöndesen kotyogtak a platán levelei a néma éjszakában. Hiszen jól tudod, Lacikám, hogy jórészt magam is sváb vagyok.

Kötet 27ben és az elmémnek is legyen az ásítozó kétségeim ellenében valamilyen eszköze, netán a végére járhassak mindannak, amitől szenvedek. Kölcsönös elutasításuk véglegesen egymás felé fordította őket. Gondosan előkészített magyarázatát hitelessé kellett tennie, s ezért mégsem foglalkozhatott a hirtelen rátörő testi vagy a lelki fájdalommal. Annak idején a lőportól szétvetett fém morzsalékát nem tudták eltávolítani a fejsebekből, s ezek egy életre megjelölték a bőrén a hegek mélységeit, a forradások redőzetét. A rideg ívlámpák távoli kék fényében fölfeszített Margit hídon épp fölfelé kapaszkodott egy lusta, sárga kötet 20. A forró kávémba sem kortyoltam bele többé, de előbb az egyik kockacukrot, aztán a másikat gyorsan megettem. Majd valaki más úgyis megteszi. Szaglásával pedig rögtön kétféle megkapó fanyarság között választhatott, s annak még jobban megörült, hogy ilyen semmiségeken gondolkodik. Más ürügy az elmenetelre nem kínálkozott, de a néma ígéretem miatt sem mehettem. Épp az volt a problémája, hogy valahol a felezővonalon rekedt meg az életével. Nem képzelte, nem képzelődött, hanem szabályosan átélte és minden részletében átérezte az elmúltakat az egész borzadó, mezítelen testén.

Kérdezte, mibe kellett volna belegondolniuk. S mit kezdhetett volna jeges énjével, melynek sem az egyik életéhez, sem a másikhoz nem volt köze, sem az érzelmes, a nappali, sem az éjszakai énjéhez, az állatiashoz, mert egyik rész iránt sem táplált minősíthető érzelmeket, s az élvezetekkel vagy a szenvedésekkel szemben legalább oly közömbös maradt, mint amilyen közömbös volt az általánosan elfogadott erkölcsi fefogással szemben. Valóban gyenge jószág, mondta poharát egyetértőn megemelve. Szeme legalábbis kikerekedik, pupillája mindent befogadni óriásra tágul, mintha tekintetének segítségével a másikba oltaná be önmagát, fejével akaratlanul útnak indul, hogy közelebbről vehesse szemügyre, milyen lenne másik embernek lennie. Új szemüveg volt, amelynek egyik lencséjét speciálisan kellett az optikusnak megcsiszolnia. Egy olyan minden ízében tökéletes élet, amelyről eddig nem volt tudomása. Nem baj, majd órásnak adják, így tervezték. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy hiába volt résen, hiszen nem egészen azokkal áll, akikkel elindult, s nem egészen abban a helyzetben, mint amelyet elhagyott. Mások észre sem veszik, hogy ott van-e, vagy éppen azért szeretik, mert büszkék a márkás holmijukra. Hiszen azért akarok filozófiát és pszichológiát tanulni, hogy egyszerre mindkét nézetből átláthassam az ilyen trükkös dolgokat. Nem tudta, ki lenne ez benne vagy kívüle, aki mit tudna vagy mit akarna ennyire. Mintha mosolya külön lebegne az arc felett.

Így haladtunk át a bűzölgő kapualjon, s így lépett ki előttem az utcára, ahol most még erősebben tombolt a szél. Látni vélte a tobzódó fekete szőrzetet. Annak is meg kellett fordulnia nemegyszer a fejében, hogy ebben az asszonyban azért égett úgy a kívánság, mert a gonosz szállta meg. Keze ugyanakkor nem vett tudomást a kiáltásról, futott tovább a dallamon. Ezt most már el nem veszik tőle ezek sem. Hol vékonyka cérnahangokat hallatott, miként egy tréfáskedvű, kényeskedő kislány, aki cikornyázza, díszíti, hol meg visszasüllyedt a természetes hangfekvésbe, a meleg, fájdalmas altba, s ezen az önmagán nevetgélt. Kötet 97helyzetbe kerülni. Ágost elhagyottan és megközelíthetetlenül állt a csaknem üres szobában, kicsit távolabb attól a magas, szárnyas ajtótól, amely Kristóf szobájára nyílt. Ő a gyerekekkel volt, ami valamennyire megosztotta a figyelmét, de Mária hosszabban öltözött a kabinjában, és e kurta negyedóra alatt olyasmit I. kötet 408figyelt meg e szelídnek kinéző, ám valójában kíméletlenül hűvös szőke asszonyon, amit nehéz lett volna szavakba foglalnia. A sofőr indított, a kocsi eltávolodott a járdától, áthajtott a téren, ám a feszültség közöttük maradt, és a sofőr a visszapillantó tükörben gyorsan fölmérte a másik nőt is. Mintha megadással és rémülettel távol tudnám őket magamtól tartani. Most aztán tényleg ki akarta nyalni Gyöngyvért.