Németh Péter Újságíró Életrajz
Valószínű, ő fiatalabb korában volt ott, mint én. Rendkívül pedáns asszony volt, és kevéssel a halála előtt még voltak a deportációból ilyen kilyukadt selyemharisnyába becsomagolt cipői. A Scheiber Sándor temette. Németh péter újságíró életrajz in. Közleményükben megszólal Németh Péter is, aki szerint nagy kihívás az "ellenzék lapját" vezetni a választási kampány hajrájában. Helyettese, Horváth Gábor szintén a Népszabadságtól érkezett a Népszavához.
Nyugdíjas kora ellenére, ma is aktív. Az első héber leckéket tőlem vette, mert én a Tarbutba jártam, ahol héberül tanultunk. De ők katonának voltak minősítve. De én olyan politikai analfabéta voltam nagyon sokáig, és annyira nem hallottam ilyesmikről, meg nem figyeltem, hogy tulajdonképpen sose vettem észre, ha esetleg valami ilyesmi megtörténhetett. Így kialakultak a szerepek tulajdonképpen ebben a csonka családban. Eddig Németh Péter, Nej György, Rangos Katalin, Bolgár György, Vince Mátyás és Horváth Zoltán jelezte: visszaadják kitüntetésüket tiltakozásul. Az, hogy komplettek voltak, és hogy valamifajta mégiscsak zárt közösség jellemezte ezeket a családokat és a családoknak a közösségét. Számomra ez egy nagyon fontos interjú, amiben többek között elmesélte a Holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatos kutatásait. Sokat nem tudok róla, két gyereke született, a György és a Kertész Anna. A feleségem akkor még javában a Bálint Házban dolgozott, felkértem az ugyancsak barátom, Fekete László főkántor urat, aki ugyancsak örömmel vállalta a részvételt. A közös családi ünnepek hangulatára emlékszem, az alma szagára. Azért itt mosták az agyunkat ezekben a cionista otthonokban. Volt még zsidó paraszt is Karcagon.
Vele együtt voltam ezen a színjátszó-rendezői gyorstalpaló tanfolyamon. Arra emlékszem furcsa módon, hogy a gyerekkorunkban mindig nagy hó volt. "Örömmel tölt el, hogy Németh Péter és Bolgár György példáját követve több, önmagát arra érdemtelennek tartó újságíró adta vissza Táncsics-díját" - válaszolta Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter Lendvai Ildikó írásbeli kérdésére. Egy sarokkal odébb volt egy pékség, ahová targoncán vittük nagy fazékban a sóletet, és ugyanúgy hoztuk vissza szombaton. 1939) – színész, rendező, író, színházigazgató, 1973 óta a Mikroszkóp Színpad nevű kabarészínház művésze. Ugyanakkor mindenkinek a barátnője volt egyszersmind. És volt két nő, az egyiket Marikának hívták, aki valami egészen valószínűtlen kort élt meg, és mindig ott hajtogatott ezt-azt-amazt a nyomdában. 1990 januárjában közlik először verseit a frissen alakult kolozsvári Jelenlét című lapban.
Eötvös Pál – A Népszabadság főszerkesztője volt 1989–2004 között. ] Orrba-szájba lehetett focizni. Nem is ismerem ezeket a technikákat. És nem vettem részt a kollektíva életében. Itt óriási dallamvilág van, a gyerekek borzasztó fogékonyak ezekre. Veszprémi egyetemista koromban volt egy nagyon jó barátom, ő elvégezte az egyetemet. És akkor bementünk az öreg jegyszedő nénik mellett, és beültünk az ötödik sor hatos, hetes székre. Vége a karácsonyoknak! " Egy idő után nem volt olyan boldogító. Nekik még ember nem mondott fel! Úgyhogy ez egy nagyon szomorú történet.
Ahol ők laktak, az épületnek a lakórészében volt egy veranda, abból nyílt egy előszoba, jobbra volt a konyha, spejz, szemben a fürdőszoba, és balra két egymásba nyíló szoba. De nem ott halt meg. Árvaházas koromban bevett szokás volt, hogy a nagy őszi ünnepeken, főleg Ros Hásánakor meg Jom Kipurkor olyan hitközségekbe, ahol nem volt ki a minjen, oda kiajánlottak árvaházi bár micvókat. Jártam három szemesztert, nők, pénz, pia… 510 forint volt az ösztöndíjam, plusz kollégium, menza.
Gyuri hibátlan hexameterben szerelmes verseket írt a Németh Marika nevezetű primadonnához [Németh Marika (1925–1996) – színésznő, primadonna. A széder mindig az apai nagyapáéknak a lakásában volt, aminek az udvara túlsó végében volt, illetve van most is a nyomda. Hosszú árnyékok földje (Napkút-FISZ, Budapest, 2004). Az éppen itthon lévő, külföldön élő barátok. A mostani Kertész József utca végén volt egy keresztutca, a Zádor utca, és ott volt egy iskola, amit zárdának hívtak, mert apácák is tanítottak benne. Kerületében egy addig névtelen kis utca, a Döblerhofstrasse és a Guglgasse között felvette a Rosa Fischer nevet.
Öltönyhöz természetesen a nadrágszár alatt viselték. Negyedikben a Rabbiképző templomában, mely a budapesti izraelita fiúgimnázium temploma is volt egyben, a szószékről én búcsúztattam a tanévet hibátlan héberséggel. Elmentünk egy napilap, a "Maariv" szerkesztőségébe, és Gyuri kikérte az összes lapot, attól a pillanattól kezdve, hogy azt az embert Amerikában gépre rakták, egészen az előző napig. Mi magunk teljesen meghatva és elérzékenyülve voltunk szereplői ennek a valóban szép eseménynek. És borzasztó restellem, mert hátha azt gondolják, hogy én kihátráltam ebből. Akkor rögtön elfogták! Hamarosan mindeniküktől új műveket is olvashatnak az Irodalmi Jelenen! Ő volt az énektanár, és az ő tantervében szerepelt, hogy a zenetörténetben szovjet zeneszerzőket kellett velünk megismertetnie. Később a "Budapest" című folyóiratban [A főváros történelmi, várospolitikai és kulturális folyóirata 1966 és 1988 között. ] Az a lényeg, hogy mindent beleraknak, amit pusztai körülmények között lehet, ott meg csak kétféle fűszer van: só meg legfeljebb paprika. Mi Strasshofba mentünk. Azért tudom, mert időnként benne voltam a kórusban, és akkor a közelségében voltunk. A parasztasszonyok nyolcat megpróbáltak, aztán vagy vettek, vagy nem, ha vettek, és nem volt pénzük, akkor fölírta egy füzetbe, ez fönnmaradt utána. Onnan sok barátom van.