Ég És Föld Között Repülj Velem…
Aztán ébredj újra fiatalon, ahogyan én megláttalak. Dunaparti csónakházban. Magyarok közt európai.
Jég És Föld Között
Biztatott ő szép szemeivel. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Óh Mr. Alkohol, neked hinni nem tudok, Csak néha-néha lesz az úgy, hogy rád gondolok! Fel kell hagyni azzal, a törekvéssel, hogy mindenre saját válasza legyen, mindenre csak ő tudja a megoldást, s az a legjobb Meg kell bízni munkatársaink ítélő képességében, önállóságában, s ehhez hatalmat és nyilván felelősséget kell biztosítani számukra. Mért szép kéken az ég, mondd, mért szép egy derűs messzeség? Jég és föld között. Hogy minden szarból kimászunk. Így az aznapi több száz kilométeres versenyszámot megnyertem. Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz. Vállalni kell az ezzel kapcsolatos kockázatot. Nem süt a nép ablakába. A kis öbölhöz simult egy bárka. Nélküled mit ér a szó? Óh, nagyon szerettelek és hallgattam terád!
Ég És Föld Között Film Videa
És egy életen át az ifjúság titkunk marad. Születni kell, újra meg újra, Indulni kell a háborúba, És harcolni kell, meghalni és szeretni. Tíz évre eltűnt az éterből. Elmegyek én akkor, tovább állok én. András így fogalmazta meg: – A vitorlázórepülés a repülések között a legnehezebb és egyben a legszebb.
Ég És Föld Között 2
Mert a szívem magányos, szegény. Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó. A dalt előadta Koncz Zsuzsa is. Elviszem én magammal az emlékeimet. Holnapra keresek valami jó témát. Ég és föld között 2. Isten, ha vagy és erre jársz. Ugye nem csal a remény. Legyen a gyermek neve mondjuk Gézuka, aki próbálgatja a hangszert, a szülő meg isteníti és agyon dicséri. Koncz Zsuzsa mindenesetre a tizedik sorból kortalannak látszott, és olyan egyszerű, mégis teátrális mozdulatokkal gesztikulált, hogy azt vártam, hogy az "Az volt a hej, igazi szép idő! Mindent összefröcskölt már a holdsugár. Ez egy kemény, vad világ. Az Istent kérdezik, hogy hogy hagyhatott.
Születni kell minden nappal újra, Álmodni azt, ami nem válhat valóra, És harcolni kell, meghalni és szeretni Még nem elég. Együtt láttuk a holdfényt a parton. Csak körbe-körbe, forog velem. Mi ez a nosztalgiahullám?, kérdezem. Ég és föld között repülj velem…. Két karomban ringatózol. Lelkemet fogadd el tőlem, Hogyha kell vedd szívemet! És nincs, ami jobban, az pokolian fáj. Tudod, jó lenne, beszélnünk kéne még. Jött a hajnali fény, s egyedül álltam én. Nem merünk álmodozni?
Most döbbenek csak rá, hogy ezt akkor mekkora bátorság volt megénekelni. Lassabban szivárog át az égen, homályban áll az erdő s minden ág.