Esti Kornél 18 Fejezet Elemzés
Szégyellte, hogy olyan gyáva és ügyetlen. A kisfiú majdnem szaladva a dobogó elé sietett. Csakhogy ez a csoda nem történt meg. Ahhoz, hogy ide lemerészkedjék, halált megvető bátorságra lett volna szüksége. Esti Kornél - válaszolt a kisfiú, bátran és értelmesen. Valamit motyogott, nagyon halkan. Sokan föl is álltak, hogy jobban lássák. Tudta azt is, hogy Amerikában most este van. Csak féllábával ülhetett le ide, úgy, hogy a másik lába az űrben lógott. Esti kornél első fejezet. Nemegyszer megesett, hogy lámpagyújtáskor maga köré gyűjtötte övéit, és rendelkezett, hogy miképpen temessék el, kinek-kinek milyen játékát adják oda, ha éjszaka találna meghalni.
Kosztolányi Dezső Esti Kornél Elemzés
Ezek a derűs, szöszke, pufók fiúcskák matrózruhát viseltek, keményített gallért, selyemnyakkendőt. Zavarában mind elolvasta. Megsimogatta arcát lágy, bagószagú kezével. A tanító megint lejött a dobogóról. Egy barna szárnyas ajtó előtt az anyja megcsókolta őt.
De nem hitte, hogy ilyen gyorsan itt lesz. Hogyan változik meg Esti magatartása a novella végére? De aztán hirtelen eltűnt. Amikor anyjával az iskola homályos előcsarnokába ért, elhalványodott. Kosztolányi dezső esti kornél elemzés. Papírgalacsinokkal dobálóztak s papírgombócokkal, melyeket belülről szalonnabőrrel, görögdinnye héjjal béleltek ki, egy ilyen tartalmasabb papírgombóc épp a homlokán találta el. Erre anyja a kezébe nyomta ábécéskönyvét, tábláját, palavesszőjét, s vezette az iskolába. Fönn az emeleten volt az első osztály. Hány helyszínen játszódik a történet? Családja, apja társadalmi helyzete) Milyen szerepet, magatartást választ Esti? Vonat füttyentett a kishídon.
Kosztolányi Esti Kornél Elemzés
Vörös zsebkendőjükből kirakosgatták elemózsiájukat. Menj a kis barátaidhoz. Mindenféle bogarai támadtak. Egyesek kárörvendve mosolyogtak is. Mégis jobb volt ülni, eltűnni a szemek elől, megsemmisülni a tömegben. Csakhogy ott már majdnem minden hely el volt foglalva. Nagyon hamar a Vörös Ökörhöz érkeztek. Kosztolányi esti kornél elemzés. Fekete kenyeret, szalonnát falatoztak bugylibicskával, és görögdinnyét. Helyet szorítani nemigen siettek neki. Elősegíti-e a választás Esti beilleszkedését? Szerette volna valahogy késleltetni. Nézd, a többiek is itt vannak.
Rémülten, magából kikelve hadarta. De száján egyszerre elakadt a szó. De ők nem tudták, hogy ő mindezt tudja. Hát ülj le valahová. A tanító egyenként kikérdezte a gyerekeket, hogy kinek van táblája s palavesszője, aztán arról beszélt, hogy mennyi szépet, nemeset, hasznosat fognak itt tanulni. A kisfiú mellé állt. Állapotát a háziorvos nem tartotta súlyosnak.
Esti Kornél Első Fejezet
Közvetlen közelből az anyja kék szeme csillogott előtte. Mért nem engeditek be? Szerette volna letépni, földre tiporni. Félt a kendős öregasszonyoktól, a kakastollas csendőröktől. Merevnek, nevetségesnek, főképp leányosnak érezte magát ebben a "legjobb" ruhájában, melyről tudta, hogy a legrosszabb, hogy olcsó és ócska. Keress olyan szövegrészletet, ami jelzi a választást! Az azonnal kinyitotta a szemét. Ha tudnák ezek, hogy ő mit tud.
Hova tartozónak érzi magát a kisfiú? De ha az imént azon esett kétségbe, hogy annyira egyedül van a világon, most még riasztóbb kétségbeesés fogta el, hogy ennyire nincs egyedül a világon, s kívüle még annyi-annyi ember él. Egy szoba volt ez, de nem olyan, mint a többi szoba, melyben díványok és függönyök vannak, hanem rideg, hivatalos, kopár. Ő is szeretett volna leülni valahova. A táblára egy i betűt kanyarított. Bele-belemártotta és kivette kezét. Tedd magad elé a táblát, vedd a kezedbe a palavesszőt. De tudta, hogy apja szegény gimnáziumi tanár, s nekik nemigen futja különbre. Sok mindent tudott már. Kikészítette ünnepi ruháját, egy kis fehérrel szegett, sötétkék vászonruhát, melyet az ő régi blúzáról lefejtett, szív alakú női gyöngyházgombok díszítettek. Anyja maga mosdatta meg.
Azt várta, hogy ez a sok gyerek mind-mind fölugrál, s a nevét kiabálja. Hát akkor mit kotyogsz összevissza? A folyosó sarkán elővette zsebkendőjét, s megtörölte szemét. Ha nem lehetett az első padban a legelső - gondolta -, legalább az utolsó padban lesz a legutolsó.
Elszégyenülve és sértődötten hátrafelé kullogott. Palatáblák zörögtek. A félig nyitott ajtó résén bekukucskált. Félt attól, hogy édesapja - nem tudni, miért - főbe lövi magát, s ilyenkor előre befogta fülét a két tenyerével, hogy ne hallja majd a pisztoly dörrenését. Az osztály helyeslően mozgolódott. Lelkében dühvel és bosszúval innen is elkotródott. Remélte, hogy talán visszajön, és tréfa az egész. A kályha mellől végtelen megvetéssel méregette ezt az egész analfabéta társaságot.