Grecsó Krisztián Mellettem Elférsz Kritika
De egyszerűen nem tehettem mást, folytatnom kellett, be kellett fejeznem és most öt csillagot kell rá adnom, nagy duzzogva. A címben megjelenő feszültség a regény egészét végigkíséri. Grecsó Krisztián az apák és fiaiak története után (Mellettem elférsz) megírta a szerelmekét, melyek úgy gyúrják, alakítják, faragják a férfiak jellemét, ahogy a viharsarki gyerekek a Körös-parti iszapot. Grecsó a nagyapa (Domos) és az unoka párhuzamos történetén keresztül így mutatja meg - remek érzékkel láthatatlan formaeszmévé téve - a teleptől való elszakadás és a fővárosba való beilleszkedés kényszerének látleletét: a falusi memorizálja a térkép jelzéseit, megtanulja, melyik sarokba milyen utcák futnak bele, a buszok és a trolik honnan hova tartanak - nyilván abban a reményben, hogy a topográfia kódjával a nagyváros kulturális kódja is az övé lesz. A nők tesznek valamilyenné. Vámos Miklós: Apák könyve 91% ·. Ezt a munkát az apámmal egyelőre nem tudtam elvégezni, noha sajnos már lassan húsz éve, hogy meghalt. Így már emlékszik a telepre, a kenderáztató bűzére, a szamár vontatta kocsikra. Eredeti megjelenés éve: 2011. Ugrálunk térben és időben, ahogy az emlékező-gondolkodó főszereplő fiatalember összerakja a talált levelekből, naplókból felmenőinek életét, ügyes-bajos dolgait. Terápiának tekinthető-e a regényírás?
- A felmenők rekonstrukciója | Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
- Grecsó: Nagy tétekről csak álarc nélkül lehet beszélni - Összekötve
- A nők tesznek valamilyenné
A Felmenők Rekonstrukciója | Grecsó Krisztián: Mellettem Elférsz
Nehezen érthető az is, hogy a családfára miért nem kerülnek fel olyan szereplők, akiknek a regényben funkciójuk van, ha számtalan olyan családtag szerepel rajta, akiről a könyvben szó sem esik. Az emlékezés, a múlttal való szembenézés folyamatosan átértékelésre készteti a főhőst, aki meglepődés, az elfogadás után végül már ingerülten hallgatja a történeteket, szeretne rajta túl lenni. Jól érzékelem, hogy ebben a kötetben is rendkívül fontos gesztus, hogy felvonultassa azokat a szerzőket, akik jelentős hatással voltak önre? Grecsó: Nagy tétekről csak álarc nélkül lehet beszélni - Összekötve. Zách Évát is, hogy az olvasó számára némileg hihető forrásként szolgáljon Domos ötven évvel ezelőtti hétköznapjait illetően.
A tolerancia pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elfogadjuk, vállaljuk, és elbírjuk azt a biológiai és szociokulturális örökséget, mely majd a jövőnket is meghatározza. A felmenők rekonstrukciója | Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz. Belelapoztam, és csupa olyan mondatot olvastam, amelyek nem akartak megragadni bennem. Jólesik ezt látni és megélni, még akkor is, ha tudom, a mi generációnk soha nem fog így hinni a szövegben. És itt rejlik a Mellettem elférsz olvasásának alapvető interpretációs döntése: hogy ebből a hiányból vagy ebből a mániából indulunk-e ki.
Közben lepereg a szeme előtt a második világháború, a fogság, a gyalog megtett több ezer kilométer oda és vissza, utána meg az a sok küszködés, hogy élhető legyen az élet. A kritika már felvetette, lehetne Grecsó sikeres regényeit igényes szórakoztató irodalomként is olvasni. A befejezés szerintem tökéletes, a figyelmünket is pont oda irányítja, ahová saját életünkben figyelnünk kell, mégsem hagy megfeledkezni a múlt jelentőségéről sem. Ha van olyan, hogy a szövegek körül kicserélődik az idő, vagy kimegy mögülük a kor, a pozíció, ahonnan olvasni lehet őket, akkor Nagy László most számomra egészen izgalmas figura. Egyre többet tudtak meg egymásról, és Mártonnal lehetett beszélgetni", 39. Grecsó krisztián első felesége. Az ifjabb Márton – Imre és "közös nőik" élete nem kötött le annyira, Juszti mamáékhoz képest annyira gyenge jellemek voltak, hogy nem válhattak szimpatikussá. Idős Jusztika Pogány Judit. Kideríti, hogy apai nagyapjának bátyja, a családban csak bencés szerzetesként említett Benedek a bevallottnál sokkal méltatlanabb egyházi karriert futott, mely után titkolt viszonyba keveredett gyerekkori jó barátjával, Sadival.
Grecsó: Nagy Tétekről Csak Álarc Nélkül Lehet Beszélni - Összekötve
Mondtam, hogy családi vonalon már nincs aki erről meséljen, minden érintett meghalt. Minden idők legrémisztőbb inflációjában hét nap alatt a pengő teljesen elveszítette értékét. S itt váratlanul izgalmas lesz a regény, mintha eddig csak rákészült volna, nem túl szerencsés módon, az igazi mondanivalójára. Holott a család nőtagjai (az anyai nagymama, az apa lánytestvérei, az anya) ugyanolyan meghatározóak lehettek volna az énkeresésben, ha már a génállománybeli örökségről beszélünk. Egy hétvége alatt a magamévá tettem. Egy kocsmai látogatása alkalmával az önkormányzatnál dolgozó elbeszélő összeismerkedik a kerületi lap szerkesztőjével, aki cikket kér tőle: egy fényképről és a hozzá kapcsolódó történetről kellene cikket írnia. Hiszen a korábbi Tánciskola is hasonló kérdéseket feszegetett, azzal a különbséggel azonban, hogy ott az identitás kérdése elsősorban nem családi, hanem élethelyzetbeli és szinkrón generációs kontextusba ágyazódott. A sors buta és hallgatag. Daru tehát mi is vagyunk az összes elbénázott szerelmünkkel, a "mi lett volna, ha" tépelődéseinkkel, kínlódásainkkal, gyáva döntésképtelenségünkkel, feloldatlan ügyeinkkel. A telepeknek a nyolcvanas évek közepére vége lett, én meg eljöttem, és sokféle helyet kipróbáltam, mielőtt idejöttem a kerületbe. " A szakítás napján azonban apai nagyanyja önéletírásához menekül: "A második oldalt bogarásztam, mikor rájöttem, hogy a nagymamám írta, apám édesanyja – ez az önéletírása. Ha ugyanezek a szövegek struktúrájukból kiszakítva a fiktivitás kódja helyett önéletrajzi szerződést ajánlanának fel, nem tehetnénk mást, mint elfogadni azok valóságosságát: ha így volt, hát így volt.
A karantén ideje alatt volt egy számomra nagyon megrázó, a Valami népi helyzete szempontjából azonban nagy lökést adó jelenség: az értelmiségi hivatásokkal, a művészekkel szembeni fölpaprikázott gyűlölet. Nem érthető, hogy a barátnőjével való szakítás után miért kezd prostituáltakhoz járni, miért akar szerelmet érezni egyikük, egy vázlatosan megformált, szinte arctalan nő iránt, aki láthatóan idegenkedik tőle. Beszélgetni kell velük, amíg lehet. Majd egy izzadságszagú népfürdői jelenetben az énelbeszélő a vele seftelni akaró autószerelőnek váratlanul bevallja: a családja emlékeivel küszködik, azokkal akar dűlőre jutni - "Mert tisztába akarok jönni magammal". Négy családtag személye köré sűrűsödnek ezek a történetek, akik közül három a nagyszülők generációjához tartozik, egy pedig a szülőkéhez, de rajtuk keresztül persze bizonyos fokig feltárul a teljes család, a teljes dél-alföldi telep, a teljes magyarországi 20. század története is. Juszti mama hosszú élete, Benedek és Sadi férfiszerelme, Márton és Imre barátsága és háborúja, avagy a magányosság természetrajza, valamint Domos tata és szeretője kétségbeejtő love storyja mellett igen haloványnak, ráadásul nyálasnak és elrajzoltnak hat elbeszélőnk szánalmas epekedése egy kiugrott örömlány iránt. Nem beszélve arról, hogy az én-elbeszélővel történteknek nincs túl sok köze a kinyomozott múlthoz (se Éva és Juli, se Domos és az én-elbeszélő sorsa nem feleltethető meg egymásnak), az sem egyértelmű, hogy mi mozgatja a volt utcalányt randira hívó én-.
Miközben a szöveg minősége azért messze meghaladja a lektűrökét, használja annak eszközeit: olykor hatásvadász, a fontos dolgokat funkció nélkül, udvariasságból megismétli, van rengeteg szex és háború meg pergő cselekmény akadálytalan nyelvezettel pároztatva. Van gerince, tartása, véleménye. Minderről közben teljesen megfeledkezett. Hogy kutatni szeretnék én is, visszaemlékezni. A sorok közül fokozatosan lopakodik elő, lesz egyre plasztikusabb ez a két alak, miközben a vidék legszomorúbb magyar nyelven megírt impresszionista vízióját olvashatjuk. Menet közben segítenek a tájékozódásban a szemtanúk, idős ismerősök emlékezései, valamint a naplók is, amelyek vagy igazak, vagy szépítettek. A korábbi események a legendák ködébe vesznek, ám – ahogy a főhős felismeri – Jusztika memoárja a már nyomon követhető részleteket is meghamisítja. Nagyon remélem, hogy igen, mert az azt jelentené, hogy képes vagyok megírni egy ilyen aparegényt, ami nagyszerű dolog lenne.
A Nők Tesznek Valamilyenné
Nem lehet, hogy ez a lány lenne". Az eddigi Grecsó-művek elején Móricztól és Krúdytól vett mottókkal találkozunk, amit szerettek feszültségként is értelmezni, mondván, a két próza egymással összeegyeztethetetlen, azonban itt két Kassák-idézettel találkozunk. Még jobban félne tőlem, futóbolondnak hinne. Mintha az ő életük nyomtalanul eltűnt volna, de mégsem tűnt el, hiszen továbbra is köztünk élnek.
Az Iskola a határon nézőpontja – miszerint a beavatottságot nem lehet átadni, és hogy egyszerre vagyunk beavatottak a saját életünkben, illetve civilek a másik életével szemben – az egész kötetben megfigyelhető, sőt olyannyira domináns számomra, hogy a Nagy László-idézet helyett akár egy Ottlik-idézet is szerepelhetne az elején. Ennek az önmagát kereső, figyelő, értelmező fiatal férfinak az élete és története azzal párhuzamosan bomlik ki, ahogyan szép lassan hozzáfér a család sokszor titkos, valódi történetéhez. Azért volna fontos tisztán látni az időbeli viszonyokat, mert a 2007 és 2009 közötti időbeli csúsztatás felborítja a dramaturgiát: ha a regény nyitó és záró képsorai között két év telne el, akkor is 2005 és 2007 között kellene járnunk. Legalábbis olyan nagyon kényelmes ezt gondolni. Mert kell, hogy legyen elég hely ott mellette, és beférjen oda valaki. Urfi Péter: Lektűrnek túl okos. A kép az '50-es években készült, a Fortepanon bukkantunk rá, és a többi könyvem borítóját is megtervező Baranyai B. András rajzolta át kortalanra – szerintem telitalálat. A fővárosi mindennapok, a zuglói utcák, az önkormányzat és a diszkók életképei, a prostituáltak és a BKV-utasok teljesen érdektelenek.
A regény közönsége azonban, mint az az interneten meglehetős bőségben fellelhető reakciókból látszik, megoldotta a problémát. Ennek világából, könnyen elképzelhető, hogy egy önálló univerzum is kiépül majd. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A szövegben például jelentős szerepe van annak, hogy az elbeszélő apai nagyanyja, Juszti mama, aki a család élő emlékezeteként minden titkok tudója, sőt, emlékiratíró is, hat évesen, 1925-ben árván marad és nevelőszülőkhöz kerül. Bár kevésbé radikálisan, de nemcsak költészetében, hanem prózaíróként is új hangot keres. Szólni kell a telepről is, a halott vizek vidékéről, mert ide nem áramlik be senki és semmi, ahogyan távozni sem távozik. Klári (a bemutatón) Gubik Ági.