Kosztolányi Dezső – Édes Anna 1
Ott ezt mondta: - Várjon csak. Egyszerre fölkiáltott: - Mi ez? Olyan vagy, mint egy gyerek. Ez, amint beszélt, le-föl mozgott. Tatár Ilonka, Tatárék egyik lánya. A tünemény: A rendszerváltás után lehetővé vált, hogy Vizyék visszarendezzék lakásukat a diktatúra előtti állapotokba. Az elnök az óráját nézte, a referensbíró már az ítélet szövegét vázolta föl egy darab papírra.
Most jobban lehetett őt látni, mert a lámpa megvilágította halvány arcát és szőke, selymes haját. A facér nőszemélyek a fal melletti szalmaszékeken trécseltek, mint petrezselymet áruló kisasszonyok holmi iszonyú bálban. Annának nem volt szüksége pénzre, megkérte, hogy tegye be a bankba, vagy vásároljon, neki valamit. De az nem úgy van, kérem. Zarándoklatjuk a hencsernél ért véget. Mos, vasal, mégpedig hogyan. A következő kerti partyn már Vizyné is dicsekedhetett a cselédjével, akinek híre is ment, hogy milyen dolgos lány.
Ott ült az asztalnál, s mellette - elég messze tőle - Anna. Ismételte Tatár, és örült, hogy a vita új tápot kapott. Mi úgyis rájövünk mindenre. Bajmolódva szétbontotta a tábori ágyat, melynek szerkezetét még nem ismerte, áthúzta egyetlen párnáját, beburkolózott abba a húzatlan paplanba, melybe tegnap még Katica takarózott, s miután elfújta a gyertyát, lefeküdt. Esetleg - hangsúlyozta. El is indul, de aztán csak-csak eltéved és tévedésből egy másik lányt les ki (aki remekül bánik a gyerekekkel). Hm - hümmögött Vizy, mintha újságot hallana. A mákosmetéltet nagyon is szeretem. Verte a matracokat, mintha haragudnék rájuk.
Tudjátok - mondta Drumáné -, hogy csinos is? Legalább magának is jutott. Ah - szólt Jancsi, akinek ez a föltevés hízelgett. Egyelőre helyben van. Mondja, milyen vallású az a lány? Akkor volt, de nem az. De mit tehetett ezekkel a komoly felnőttekkel, akik külön, zárt életükkel jöttek-mentek körülötte? Reggelente elsétált a budai gyógykúthoz, az Erzsébet hídfőhöz egy pohár langyos, kénes vizet inni, ez - úgy tapasztalta - jót tett a gyomrának. Azok a tárgyak is gyanúsak, melyek még megvannak. Amit zöldnek képzelt, a kályha, fehér volt, a szalon fala viszont zöld és nem fehér, az asztal nem gömbölyű, hanem hatszögletes és alacsony, az egyik ajtó befelé nyílt, a másik kifelé. Azt beszélik, hogy még ma éjjel megszállnak. Édes Annát előre megfontolt szándékkal elkövetett kettős gyilkosság címén vád alá helyezték. Kérdezte Jancsi, még mindig az ágy peremén. Alig virradt, a kíváncsiságtól ösztökélve fölkelt.
Langyos szellő fújdogált a kályhából. Az ingó létra tetején, melyet Katica támogatott, mohón látott a munkához. Nemsokára majd inast meg szakácsot tartanak. A parasztot semmi se lepi meg. Merőkanálszámra dobta a tűzre.
Vastag, szürke posztóruhát hordott. Jöjj, kérlek egy pillanatra. Orra se "rendes", hanem határozottan érdekes, a lélegző cimpáival, majdnem különös és pikáns. Etel veregette a hátát. Mind a kettő meghalt... A tettest elfogtam... A helyszínt fönntartom... Igenis - fogadta a fogalmazó rendelkezéseit -, igen... igen... igen... A lányt a szalon kályhája mellé kísérte, odaállította a fal felé, hogy meg ne ugorhassék, s ettől kezdve egyik szeme a gyilkoson volt, másik az ajtón. Esténként a krisztinai polgárok hitveseikkel a karjukon sétáltak. Minden nő megcsúnyul valamit a hidegben. Vizy, aki délben csak tökkáposztát evett s egy darabka marhamájat, a híg, fűzöld teára pillantott, a gyanús, fekete-sárga kukoricakenyérre, melyet a pirítás se tett kívánatosabbá.
A csatornák okádták tajtékos vizüket. Nálam nem így szokás felelni. Budapestet megszállták. A bilincs egészen új volt, még fényes is, vékonykahitvány lánc, de azért erős, nem lehetett szétszakítani.
Muszáj is annak égni. Botladozott a hepehupás tabáni lankán. A szomszédban egy kutya vonított a teleholdra, ott nem messze tőlük, a Tábor utcában a Hattyú, az a nagy, fehér kutya, amelyiket ismert. Keményebbnek tüntette föl magát, mint valójában. Maradj - lihegte, és megcsókolta. Az urak megint beszéltek egymás közt, az urak megint írtak. Nem sokkal utána elterjed a híre, hogy új cseléd érkezik. Várta őt, és várt valamit. Különben is torkig vagyok ezzel a cselédüggyel, hagyd egyszer s mindenkorra, az ördög vigye el, menjen már a fenébe, menjen a pokolba. Mért nem nyitsz ajtót? Nem szabad pocsékolni ebben a drága világban. Vizy már az utcán se vette észre. A társaság, melynek megvédelmezte igazát, hálásan fogta körül. Csüggedtnek, elhagyottnak látszott s betegesnek is.
Együtt mentek a lakásba. Jancsi úgyszólván csak hivatalosan érintkezett vele. A lány fogott magának egy románt, egy alig húszéves havasalföldi pásztort. Ez a sápadt, beteg lakás, melyre történelmi patinaként borult a sokesztendős por, egyszerre meggyógyult. A húsnál észrevette, hogy mintha egy kis gúnymosoly is játszanék a száján, s mihelyt szólna hozzá, elnevetné magát, és lehetetlenné tenne mindent. Vizynét azonban zavarja a házmester, Ficsor jelenléte.