Nap, Hold És A Csillagok –

Lovat nem látni, csupán a patavert szikrákat. 1700 találós kérdés – Társ kiadó). Aranylabda örök lámpás, egyszer kerek, másszor csámpás.

Mikor felkel, minden éled, életre kel a természet. A nyájra színarany pásztor ügyel. Ismerek két péket, de furcsák, nézzétek! Mindennap süt, mése eszik süteményt. Melyik szekérre nem lehet szénát rakni? Fekete kancsóból kiömlött a tej, fényesen folydogál, sosem folyik el. Melyik út nem porzik sose? Nem kotkodál – torka nincs, nem borzas, mert tolla sincs.

Bejárta a nagyvilágot, mégse fárad el. Nappal nem látok, éjjel világítok. Mikor fekszel, ő akkor kél. Mindennap felkel láb nélkül. Koszorús lány kútba néz. Soha-soha el nem fárad, körülötte fényesség árad. Nincsen tüze, mégis lámpás, a vándornak szinte áldás. Legnagyobb a világon, s a legkisebb lyukon is befér. Eső veri, nem ázik, ha fagy éri, nem fázik. Az én tyúkom nem eszik darát, ocsút, tegerit, s ha hiszitek, hogyha nem, nem is iszik sohasem. Mozdul növény, állat, ember, levegő, víz felhő, tenger. Sötét bársony széjjelterül, rajta ezer lámpácska ül. Éjjel-nappal nincs nyugalma, két világ a birodalma.

Forrás: Miért kacag a patak? Sötétben ragyogok, körülöttem csillagok. Balta nélkül, csákány nélkül jeget tör. Tőle bizony fut a tél, hát még a hó, jaj de fél! Nappal akármerre nézem, keresem, nem tudok rájuk találni sohasem. Gyűl, gyűl a nyáj, míg terül az álom, feljő a nap – sehol se találom. A sötétség úgy fél tőle, mindenütt elszalad előle, de nyomban, hogyha távozik, a nappal éjre változik.

Az én tyúkom olyan tyúk, ki tudja, hogy milyen tyúk? Aranydiót gyűjt a hajnal ezüst kosarába, hogy az este felhordja majd sötét padlására. Hajnalban jön, este megy, arcodat pirítja meg, ablakokat nyitogat, mi a neve, mondd ki! Az egyik nappal süt, a másik éjjel süt, még sincsen kenyerük. A világgal egyidős, mégsincs esztendős. Az én tojásom olyan tyúk: tojást tojni sose tud. Szegényt és gazdagot egyformán melegít. Előcsalja a rügyet, kinn a mezőn a füvet. Gyöngyszekér kormos mezőben időtlenül vágtat.