Utolsó Éjszaka A Sohóban Videa
De retrónak retro, semmi kétség. Remek ívet ad a sztorinak és a karaktereknek az, hogy eleinte Eloise olyanná akar válni, mint Sandie, a tökös szőke, aki azonnal behálózza a legjobb pasit a kerületben és mire feleszmélne, már meg is kapja álmai meghallgatását, de aztán ahogy felfeslik Sandie neonszínű álma, hogy megmutassa a mögötte rejlő kegyetlen és könyörtelen valóságot, úgy fordul át Eloise hozzáállása is, úgy lesz szemlélődőből aktív szereplő, végül pedig maga is elszenvedő fél. Minden működik és a helyén van: a coming-of-age témát nem nyomja agyon a horror és öncélúnak sem érződik a témaválasztáshoz. Én abszolút támogatom, hogy olyan súlyos problémaköröket tárgyaljon a film, mint éppen a nőket érő mentális és fizikális bántalmazás, vagy éppen a showbusiness lélekölő konstrukciója, ám ahogy mindezekről az Utolsó éjszaka a Sohóban mesél, az a szememben elképesztően visszás és kontraproduktív. SPOILERMENTES élménybeszámoló. Cseppet sem véletlen a rendező briliáns szereposztása: a Diana Rigg, Rita Tushingham és Terence Stamp játszotta figurák múltjuk terhét nyögik az őket passzívvá szürkítő jelenben. Az Utolsó éjszaka a Sohóban érthetően nem ezekkel a kérdésekkel akar foglalkozni, hanem egy lány felnövésével és annak minden lehetséges sötét oldalával, ám megfért volna még a vásznon egy kicsivel több mélység, mondanivaló ezek kapcsán.
- Utolsó éjszaka a sohóban teljes film magyarul
- Az utolsó éjszaka a sohóban dea
- Az éjszaka soha nem érhet véget
- Utolsó éjszaka a sohóban videa
Utolsó Éjszaka A Sohóban Teljes Film Magyarul
A színészek is nagyon jól látszottak, Thomasin McKenzie kiemelkedően tetszett, Anya Taylor-Joy miatt pedig most megint szemezek A vezércsel (2020–2020) című sorozattal. A Baby Driver, a The World's End és a Shaun of the Deadrendezője ugyanis ezúttal elhagyta a kedélyesebb hangvételt. Összességében ezzel lecsúszik az ötösről, de "sajnos" ezzel együtt is eddig az év filmje nálam. Végtére is nem marad a végére egyetlen pozitív hős sem: Eloise bár rendkívül szimpatikus lány, de mégis egyszerűen mániákus őrült, aki közveszélyes és cseppet sem akarnál vele barátkozni. Egy másik jelentős eltérés az eddigiekhez képest, hogy Wright még sosem írta bele saját magát ennyire a történetbe, legalábbis nem nehéz belelátni, hogy a főszereplő, Ellie Turner (Thomasin McKenzie) őt magát helyettesíti: a nagyvárosról álmodozó művészlélek, aki nem találja a helyét a világban, és a hatvanas évek zenéjének, divatjának, mindenének a megszállott rajongója. Próbáltam hát így nézni a filmet, avagy, árgus tekintettel figyeltem az esetleges logikai buktatókat, azt, hogy mennyire sikerült jól összerakni. Szinte minden felvétel neonkék és mélyvörös színekben pompázik. Ellie egyre mélyebbre merül a múlt titkait kutatva, még a valóság és a látomások világa lassan összefonódik. Mármint múlt csütörtöki megtekintés óta ezen agyalok, hogy a film olyan direktül ostoba néha, hogy Edgar Wright igazán nagy fába vágta a fejszéjét azzal, hogy ezt 2021-ben mozikba küldte. Synnøve Karlsen is nagyszerű Jocasta, az undok és álságos divattanoc lány szerepében, aki állandóan Ellie-nek próbál valahol keresztbe tenni. Az Utolsó éjszaka a Sohóban című film főhőse Eloise ( Thomasin McKenzie), egy fiatal művészhallgató, aki szomorú múlttal és a 60-as évek iránti megszállottsággal tengeti mindennapjait a festői Cornwall vidékén, miközben egy neves londoni egyetem divatiskolájába készül. London egyenesen mitikus egy olyan harmatos szemű gyerek számára, mint Ellie: a nagy füst évszázados álmokat lehel magába. A fiatal színésznő bájos jelenlétével, különleges hangjával és imádni való új-zélandi akcentusával alapvetően is jó helyen van a vásznon, viszont alakítása az, ami a valódi dicséretet érdemli.
Amik pénz és barátok nélkül, a koleszból is kiközösítve a zárkózott lánynak inkább rémálom. Nem érdemes kiemelni egy színészt sem, mindegyikőjük tündököl. Önpusztító megszállottságról legalább ilyen hibátlanul elmélkedik a mozi: Eloise a reménybeli énekesnő, Sandie hasonmásává emelkedik – vagyis hajviseletben, ruhakölteményben megjelenő külső metamorfózisa pszichohorrorokat idézően beszél összetört tudatkonstrukcióról és a régi idők fals dicsőítéséről. A rendező azonban – csakúgy, mint lassan húsz éve – egyszerre hozott tető alá nagylelkű tiszteletadást és fajsúlyos kritikát. Vagyis Edgar Wright a felsőosztálybeli értékeket hangoztató Bond-eposzok, a The Avengers-kémszéria, illetve az átlagemberre reflektáló Egy csepp méz hagyatékát gondozza – ám eközben ugyanúgy szól a mához is, így az Utolsó éjszaka a Sohóban megfeleltethető például a Swinging Sixties ábrándképét lebontó, John Schlesinger-féle Darlingnak is. Edgar Wright új, az Utolsó éjszaka a Sohóban című filmjében ezek közül a témák közül tesz meg egyet a történet fő gerincének: visszahozza a sok szempontból ideálisabbnak, boldogabbnak, jobbnak tűnő '60-as éveket, annak minden bájával, csillogásával és mámorával együtt, majd vesz egy éles kanyart és megmutatja a mögötte rejlő mocskos, gonoszságot és sötétséget. A film két sztárja azonban egyértelműen Thomasin McKenzie és Anya Taylor-Joy.
Az Utolsó Éjszaka A Sohóban Dea
Az odaadó munkának köszönhetően Ellie-hez hasonlóan minket is magába szippant az egykori London varázsa. Persze ez nem csak úgy jött egyik alvásról a másik reggelre, anyja szellemét már korábban is látta tükrökben és eleinte a vidéki lány nyilván – akár a Holnapolisz demója – csak rácsodálkozik a nyüzsgő város fényeire, életére abból az érából, amikor Anglia csillogott és olyan popkult történelmi események estek egy napra, mint az első Beatles kislemez megjelenése és az első Bond film premierje. Újra és újra ugyanazokkal a jelenetekkel fogunk találkozni egy picit máshogyan megmutatva, amik nem egy őrjítő álom hatását keltik, hanem pusztán lassítják a történetmesélést - tényleg úgy éreztem, hogy volt olyan időszaka a filmnek, amikor a cselekmény egy tapodtat sem mozdult előre. Nincs ez másként az Utolsó éjszaka a Sohóban esetében sem, csak azért csalódhatunk, hogy a film nem tudott több lenni a jónál.
Aztán ott van az egész látvány és hangulat, ami teljesen autentikus. Az Utolsó éjszaka Sohóban számomra egy nagyon ambivalens élményként csapódott le, ami egyértelműen Edgar Wright karrierjének legkomolyabb hangvételű próbálkozása, ám talán legkiforratlanabb alkotása is. Van némi horrorérzés, de az se igazán, bizsergető thriller is alig. London, és kifejezetten a Soho pörgős, extravagáns és szabadelvű világa annyira megfekszi a múltban álmodozó Ellie gyomrát, hogy a közös diákszállásról szinte azonnal átköltözik egy öreg bérház egyik kiadó szobájába. A Kortárs Online tíz éve kezdte meg működését, ebből az alkalomból készítettünk interjút Thimár Attila főszerkesztővel és Fodor Bernadett vezető szerkesztővel. A nagyközönség, nem az ilyen a finomságok miatt van ott, hanem többek között a borzongatóan eltalált és Stephen King legjobb műveit idéző horrorhangulatért, a nagyszerű filmzenéért és a néhai Diana Rigg pompás mellékszereplői alakításáért.
Az Éjszaka Soha Nem Érhet Véget
Ettől függetlenül kötelező darab! Ebből a fura elegyből aztán egy valóban emlékezetes film született. Meg is örültem, hogy végre látok egy igazán jó 2021-es filmet, mert eddig egy sem jutott 7/10 fölé és lelki szemeimmel már láttam magamat, ahogy a Vapiti szavazásnál csak vakarózok tanácstalanul. Sandie történetén keresztül van egy már ezerszer látott, de legalább jól megfogalmazott üzenet, amit aztán viszont néhány egészen furcsa és megalapozatlan húzással árnyal a film.
Abszolút úgy érzetem, hogy olyan összevisszaság. Annyit szeretnék csak hozzátenni, hogy giallo influence ide vagy oda, szerintem igazán nem került volna a forgatókönyvíróknak annyival több munkájukba, hogy egy kicsivel értelmesebbre írják a két női főszereplő közti kapcsokat, ezáltal némi értelmet víve a sztori legfőbb elemébe. Edgar Wrightra jellemző, hogy történeteiben lassan építkezik, de minél több idő telik el, annál több csavart tartogat számunkra. Ez utóbbi csoport Ellie mélyen bizonytalan szobatársa, Jocasta (Synnove Karlsen) körül forog, aki egy nap alatt az összes Az ördög Pradát visel jellemzőt felsorakoztatja karakterében. A másik legjobb része pedig Anya Taylor-Joy, aki kezd abba a kis csoportba jutni nálam, akitől gyakorlatilag bármit megnézek, mert annyira karizmatikus és ragyog a vásznon. James Phelps||ruhatáros|.
Utolsó Éjszaka A Sohóban Videa
A múltbeli események egyfajta "emléknyomot" hagynak maguk után, amelyet évekkel később is fel tudnak venni azok, akik kellőképpen ráhangolódnak. Ellie ekkor először látja meg a fantáziája alattomos tökéletlenségeit. Amikor Ellie elhagyja a kollégiumot, hogy egy Goodge Street-i albérletben lakjon, Wright stílusérzéke még inkább előtör: főhősnőnk az ágyba pattan, és a bakelitlemezek dallama nem csak álomba ringatja, de egyenesen a múltba rántja, 1965-ben, a Leicester Square-en bukkan fel. Dráma, horror, thriller. Anya Taylor-Joy és Thomasin McKenzie. Thomasin Mckanzie és Anya Taylor-Joy játékában is megjelenik a két szereplő jellemének különbözősége: míg Mckenzie végig visszafogottan beszél, addig Taylor-Joy beszéde mindig tiszta, érthető és persze magabiztosságot sugárzó. Életünk során rengeteg hatás ér minket. Pontosabban annak csak egy szeletéről, az emberi kapcsolatokról. Kissé elhomályosíthatta Wright tekintetét a nosztalgia, az audiovizuális játszadozás, valamint az önéletrajzi elemek meglovagolása, hisz ő is meg a forgatókönyv írásában részt vevő Krysty Wilson Cairns is vidékről érkeztek Londonba, ahol aztán jó ideig eltartott, mire megszerették a várost. A film első harmadában lévő táncjelenetek pedig még azokat is képesek lenyűgözni, akiket egyébként nem különösebben érdekel az ilyesmi (például engem). Oliver Phelps||Jarvis|.
Vegyes érzelmeim vannak még mindig. Wright első női főszereplős filmjében nagyon súlyos témákkal foglalkozik: szexuális erőszak, mentális betegségek, öngyilkosság, emlékezet és trauma. Angol thriller, horror-dráma, 116 perc, 2021. Meg aztán így több nézőt tud bevonzani, univerzálisabb, mindenki találhat benne valami tetszetőst, simán csak a hype nyomhatja pár rajongónál agyon ezt. Hazai premier dátuma: 2021. november 4. És ha már szövögetés: Ellie valóban tehetséges és céltudatos, már az első napon a saját tervezésű ruhájában érkezik a kollégiumba, de – részben pont ezért is – szobatársa és környezete csúnyán kipécézi őt magának, így a lány inkább úgy dönt, albérletet keres. Akárhogy is nézzük, a fantáziája középpontjában egy olyan nő áll, aki vele ellentétben aktív szexuális életet él, és Ellie a való életben is le szeretne feküdni egy fiúval. Aztán a vége megint csak tetszett, szóval talán a második feléből egy kicsit vágni kellett volna, nem tudom. Az ingergazdag, gyönyörű színekkel dolgozó jelenetek, az autentikus díszletekkel és kosztümökkel, na meg az egészen zseniális zenei felhozatallal az élen mindent mozgósítanak, amiben Edgar Wright a szakma egyik legjobbja. És sajnos ez az a pont, ahol Ellie mellett maga a film is meginog egy kicsit.
Angol misztikus thriller dráma 116 perc, 2021. Irány a nagybetűs London, hogy elinduljon a híres divattervezővé válás útján, és nem mellesleg ott élhet, ahol kedvenc swing sztárjai járták az utcákat a 60-as években. Az operatőri munka és a fényképezés is pazar. Egy fiatal lánynak divattervezés a szenvedélye. A mű másik, legalább ennyire fontos előképe a fiatalon meghalt Michael Reeves által rendezett, konzervatív és pop-art-generáció összezördüléséről szóló The Sorcerers című ördöghorror.