Rudolf Steiner A Magasabb Világok Megismerésének Útja

Senki ne várja tehát a "fehér úton" haladó beavatottól, hogy embertársa önző énje fejlesztése érdekében nyújtson útmutatást. A beavatási folyamat megindulását azonban legalább is egy bizonyos fokú megvilágosodásnak mégis meg kell előznie. Két világ, a múlt és a jövő világa tárul fel tekintete előtt. A lét magasabb területein semmit sem érhetünk el sietséggel és nyugtalansággal. Aki nem tanult meg a legmagasabb és a legjobb értelemben véve várni, nem alkalmas szellemtudományos iskolázásra és jelentős értékű eredményekre sohasem jut. Ha saját kívánságaiból, véleményéből, vagy a maga egyéb dolgaiból belekeverne valamit, ha csak egy pillanatra a saját akaratát és nem a már helyesnek elismert törvényeket követné, egészen másvalami történne, mint aminek történnie kell, a tanítvány pedig szem elől tévesztené a célt és összezavarodna. Amikor például valamilyen veszély fenyegeti, a lelkét rögtön arra az érzésre összpontosítsa, hogy a félelem semmiképpen sem használ, nem is szabad félnie, csakis a tennivalójára kell gondolnia. Talán némely embereknek néhány hónap, másoknak sok év, míg jelentősebb élményekhez jutnak. A tanítványnak meg kell az erőt találnia ahhoz, hogy időközönként idegenként szembesüljön saját magával, a bíráló belső nyugalmával vizsgálja magát. Ahhoz, hogy a regisztrációja véglegesedjen, és le tudja adni rendeléseit, kérjük, kattintson a levélben található linkre. Ugyanezek a láthatatlan erők okozták azonban a tanítvány saját sorsát és jellemét is. A test határán lejátszódó lelki élmények közben nagy mértékben függ az ember saját teste szervezetétől, gondolkodó-tevékenységnek azonban szerepe van az ilyen élményekben, az ember pedig érzékelésében és akaratában olyan arányban válik a testétől függetlenné, amilyen arányban a gondolkodás játszik szerepet a test határán lejátszódó élményekben. Ennek azonban annyira magától értetődő fogalomnak kell lennie, hogy a fizikai világ szilárd talaját egy pillanatra se veszítse el a lába alól, érzéseiben sohase idegenedjen el a fizikai világtól.

Az egyes "levelek" kifejlesztése bizonyos képességek elsajátításától függ. Minél inkább egymásból következnek gondolataink, minél jobban kerüljük a logikátlan gondolkodást, ez az érzékszervünk annál inkább neki megfelelő formát nyer. A szellemi iskolázás kezdetén a tanítványnak a tisztelet ösvényén és a belső élet kialakítása útján kell haladnia. Helyesen, és főleg alaposan és tökéletesen olvasva, minden megtalálható benne. Bárhogyan is alkalmazza valaki a többi eszközt, anélkül nem éri el célját, hogy a szellemi kutatók tanításait fel ne venné magába, mert ők tanításaikat "a belső szó" és "a belső világukban felcsendülő beszéd" életteljes voltából merítették, tanításaik tehát maguk is szellemi életet élnek, nem csak szavak, hanem eleven erők is. Most már tudhatja, hogy miért. A fizikai világban eltöltött életek eredményei ebbe a magasabb fejlettségű érzékfeletti világba kerülnek. Engedjük ezt az érzést úgy felemelkedni lelkünkben, ahogyan egy felhő kúszik fel a tiszta égre. A harmadik lelki folyamat, amivel foglalkoznunk kell, a beszéd. Leszokik a tomboló ujjongás és a halálos szomorúság hangulata között való ide-oda ingadozásról. Ha az eleinte az öntudatlanság tengeréből a mélyalvás közben felmerülő és az előbb körülírt élményekről valamilyen képet akarunk kapni, leginkább a halláshoz hasonlíthatók, hangok és szavak észleléséről beszélhetünk.

A rendellenesség fokát illetően az ilyen tévutakon járó ember képe külsőleg szemlélve és a materialista, úgynevezett hivatalos orvostudomány segítségével nem nagyon különböztethető meg az elmebeteg, vagy legalábbis súlyosan "idegbajos" ember képétől. Külső erők nem teremthetnek a belső embernek teret, ezt csak a lélekben megteremtett belső nyugalomtól kaphatja meg. De ha ezek a tulajdonságok a legjobb értelemben vannak meg a tanítványban, biztos lehet benne, hogy a magasabb rendű életbe történő felemelkedése semmiféle veszélyt nem jelent a közönségesen egészségnek és életnek nevezett dolgokra. Az efféle álomélmények a magasabb fejlődés első jelei csupán. Rá kell nevelni magunkat, hogy teljesen magától értetődő módon tudjuk megkülönböztetni a lényegtelent a lényegestől mindenben, amivel csak találkozunk, ezt azonban csak úgy tehetjük meg, ha a külvilág megfigyelése közben mindig újból a legnagyobb nyugalommal és türelemmel próbáljuk megvalósítani. A tanítvány megpróbálja tetteit összhangba hozni embertársai tetteivel és környezete eseményeivel. Teljesen más volna a helyzet, ha ítéletalkotásom során már az előbb is tartózkodó lettem volna és belsőleg gondolkodásomban, külsőleg pedig beszédemben egészen addig hallgattam volna az ügyről, amíg nem találtam teljesen biztos támpontokra ítélet- alkotásomhoz. Az viszont igaz, hogy amikor még nem ismerjük őket, magasabb erők határozzák meg a hozzánk való viszonyukat, ami megváltozik, amikor az eddig rejtett világba tudatosan lépünk be, de igaz az is, hogy ezzel a lépéssel létünk magasabb fokára emelkedünk, életünk köre pedig egy mérhetetlenül nagy területtel gyarapodik. Terjedelem: - 190 oldal.

De sohasem szabad elfelejtenünk és mindenkor tudnunk kell, hogy az érzékfeletti világok leírásakor szükségképpen sok minden csak hasonlat és jelkép. Amíg az ember a maga mivoltának fejlesztését az érzékfeletti képességek megszerzése útján saját kezébe nem veszi, független folyamatok is maradnak. Ha valaki például olyasvalamit mond, amire válaszolnom kell, inkább az ő véleménye, érzése, sőt, előítélete, mint a szóban forgó dologra vonatkozó pillanatnyi saját mondanivalóm figyelembe vételére kell törekednem. Leplezetlenül látja maga előtt az élet fontos tényeit is, a betegséget és egészséget, halált és születést és tudatára ébred, hogy az őt szükségszerűen ismét az életbe visszavezető okokat már születése előtt ő maga hozta létre. A szellemi iskolázás menetét zavarja, amíg lelkünkben még él valamilyen kívánság, még akkor is, ha kielégítése lehetőségének minden igyekezetünkkel ellent is állunk. Ez a próba mutatja meg, hogy a magasabb világokban szabadon és biztosan mozog-e. A hétköznapi életben az ember külső indítékok hatására cselekszik. Akik sejteni kezdenek valamit az érzékfeletti világról, szívesen beszélnek róla és szabályos fejlődésük elé akadályokat gördítenek vele. Egy külső dologra irányuló kívánság a kívánságot érző ember felé mozgó formában mutatkozik meg. Másvalaki néha nem látja azonnal át a beavatott cselekedetének okát, de – mint már mondtuk – ez is csak különleges esetekben fordul elő.

Az emberszeretetnek a szellemi iskolázás további folyamán minden lény, sőt, minden létező iránt érzett szeretetté kell bővülnie. Hangsúlyoznunk kell, hogy az említett "színeket" nem úgy látjuk, mint szemünkkel a fizikaiakat, hanem a szellemi észlelés a fizikai színhatásokra hasonlító érzést kelt bennünk. Megpróbálja újra, mintha mi sem történt volna. A tanítványban azonban azonnal felszínre bukkan a gondolat, hogy az ilyen sértés semmit sem változtatott saját emberi értékén, majd nyugodtan, higgadtan és nem haragból tesz meg mindent, amit a sértővel szemben meg kell tennie. A meditációval az ember és a szellemiség kapcsolatának átéléséhez emelkedhetünk és ekkor fokozatosan életre keltjük magunkban a bennünk rejlő örökkévalóságot, vagyis azt, ami a születés a halál határain kívülre esik. Inaktiválhatja értesítőjét, ha éppen nem kíván a megadott témában értesítőt kapni. A tulajdonképpeni szellemi tanítások ilyen írásjelekkel nyilatkoznak meg. Kell az élvezeteket keresnie, mert a külvilág csak az élvezetek útján közeledik hozzá. Ennek a célnak az elérése érdekében különös gondot kell fordítania képzeteire, jelentőséget kell tulajdonítania minden egyes képzetének, amelyekben külvilágról szóló üzenetet, híradást kell látnia és nem szabad megelégednie olyan képzetekkel, amelyeknek ilyen értelemben nincs jelentőségük.

Abból, amit most magam előtt látok, semmi se marad. Ahogyan álombéli élményeket találóan nevezhetjük az érzékszervi észlelésekkel összevetve látásnak, a mélyalvás közben észlelt tényeket is joggal hasonlíthatjuk hallásélményekkel össze. Ennek mértéke elsősorban az ösztönökben, hajlamokban, megkívánásokban, önző kívánságok- bán, a haszonlesés minden formájában és abban fejeződik ki, hogy az ember melyik fajhoz és néphez tartozik, mert a népek és fajok nem mást jelentenek, mint a tiszta emberség felé való fejlődés fokozatait. 3] Olyanok, akik csak kívülállóként (ezoterikusán) hallottak a tényről, amire itt gondolunk, (amennyiben a kristály szemlélésére vonatkozik), sokféleképpen el is torzították, a torzításokból pedig különféle torz eljárások is származtak, például a,, kristálylátás" és hozzá hasonló, félreértésen alapuló dolgok. A szellemtudomány azt a folyamatot nevezi meditációnak, amikor a lélek gondolataiban él, majd élete egyre jobban kiterjed és úgy alakul át, hogy végül a szellemiségben él. A szellemi élet egyetlen tanítómestere sem akar embertársai felett uralkodni ezekkel a szabályokkal, senkit sem akar befolyásolni önálló voltában, mert az emberi önállóságot a szellemi kutatónál senki sem őrzi és értékeli jobban.

A megismerés útjának első fokozatai bizonyos értelemben még könnyebben is elérhetők az élet hétköznapi nehézségeivel szemben szellemi iskolázás nélkül való helytállásnál. Érzés- és gondolatvilágunk törvényeinek lelki életünkből kell fakadnia, amit úgy érhetünk el, hogy minden képtelen gondolatot és érzést mindig elűzünk magunktól. De kötelességeink teljesítése közben bizony sokszor kell olyasvalamit cselekednünk, ami nem üdvös az egészségünknek. Az eredmény attól függ, hogyan használjuk fel ezt az öt percet. Az akarat szervei törvényszerű kapcsolatban vannak a gondolkodás és az érzés szerveivel a fizikai testben is. Pedig éppen azon múlnak a dolgok, hogy ne keverjük össze a fantáziát az emberi fejlődésnek ezen a fontos pontján a szellemi valósággal, legyen hozzá bátorságunk, hogy előre törjünk, ne legyünk félénkek és kishitűek. Ekkor azonban még kevésbé alkalmas a mélyalvás közben megnyilatkozó magasabb világ észlelésére, ezért tehát ez a magasabb világ csak hangokban és szavakban nyilatkozik meg előtte, de később itt is felemelkedik a színek és a formák látáshoz. Márpedig voltaképpen csak egyetlen helyes vélemény van a magasabb igazságokat illetően is, amelyet úgy tehetünk magunkévá, ha munkával és áhítattal érjük cl, hogy valóban rátalálunk az igazságra. Az érzékfeletti világ akkor fejlődhet csak tovább, ha bizonyos lények a továbbfejlődéshez szükséges képességeiket előbb a fizikai létben szerzik meg. A "látó" előtt azonban ugyanolyan leplezetlenül mutatkozik meg a saját lelke is, mint minden más. A szellemi világ titkai rátaláltak a belső világához vezető útra. Kezdi már hallani a csendből feléje csendülő beszédet.

Ha eltompul irántuk, olyan lesz, mint az a növény, amely már nem tud felvenni környezetéből tápanyagokat. Időnként merülnek csak fel az öntudatlanság általános tengeréből a külvilág folyamataihoz vagy testi állapotunkhoz kapcsolódó álmok. Teljesen érthetőnek tűnik, hogy ez a magasabb lelki lény a mélyalvó-állapot alatt születik meg, ha meggondoljuk, hogy finom, még csekély kis ellenálló képességgel bíró szervezete nem is tudna egyáltalán érvényre jutni a fizikai élet harsogó, lármás történései között még akkor sem, ha történetesen meg is jelenne közöttük, tevékenysége számba se jönne a testiekhez képest. Fejlődésünk során el kell érnünk arra a fokra, ahol már valóban nem érhet bennünket más hatás, csak az, amit mi magunk akarunk magunkba fogadni, ezt a képességet pedig csak erőteljes belső élettel fejleszthetjük ki. Ahogyan nem kerüli cl a napfény sem a rosszat és a gonoszát, ő sem vonja meg megértéssel teljes együttérzését semmitől és senkitől. Ne törekedjünk ilyesmire. Mindezt nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, mert a magasabb megismerés útján az álmodozás, a képzelgés és a babona a legveszedelmesebb ellenség.