Szépség És A Szörnyeteg Teljes Mese

A Hamupipőké-vel és A dzsungel könyvé-vel megkezdett sort most A szépség és a szörnyeteg folytatja, és a remake bombasikere – minden idők hetedik legjobb amerikai nyitóhétvégéjével büszkélkedhet – megnyugtathatja a stúdiófejeseket, érdemes volt betáblázni A kis hableány, Az oroszlánkirály, a Mulan vagy a Dumbo újbóli feldolgozásait. Mármint az anyagi vonzaton kívül. Azon kívül, hogy egy eladható, nosztalgiát keltő címmel tömegeket tudtak bevonzani a moziba, és ismét eladhatnak egy rakás ajándéktárgyat, játékfigurát, promóciós terméket. Rémes döntés például, hogy kiszívták a színeket a szörny kastélyából, a monokróm palettán a szürke ötszáz árnyalata telepszik rá még az aranysárga gyertyatartóra is. Újabb klasszikus Disney-rajzfilm elevenedik meg a filmvásznon, de lássuk, hogy a CGI szépség hasonlóan vonzó belső értékeket is rejt-e! A legjobb film Oscar-díjára is jelölt rajzfilm legfrissebb élőszereplős adaptációjában is találkozhatunk kedvenc óránkkal és gyertyatartónkkal.

• Szépség és a szörnyeteg teljes mise en place
• Szépség és a szörnyeteg teljes mes amis
• Szépség és a szörnyeteg teljes mese indavideo
• Szépség és a szörnyeteg teljes mise à jour
• Szépség és a szörnyeteg teljes mise en ligne
• Szépség és a szornyeteg teljes mese magyarul

Szépség És A Szörnyeteg Teljes Mise En Place

A Disney-mesék nem szent tehenek, érdemes lehet modernizálni, újragondolni őket. Félelmeit leküzdve a lány összebarátkozik új, kényszerű otthona elvarázsolt személyzetével és végül képes lesz arra is, hogy meglássa a gyöngéd, érző szívű herceget a szörnyeteg rettentő külleme mögött. Állítólag még felvétel is van arról, ahogyan a színész a castingon énekel. A film azonban még az elhibázott döntések és megoldások ellenére sem teljes katasztrófa, ez pedig egyes-egyedül annak köszönhető, hogy az eredetije egy jól összerakott, működő mese. Míg a tavalyi A dzsungel könyvé-nél fel véltem fedezni ilyen irányú törekvéseket, A szépség és a szörnyeteg nem tudott meggyőzni saját létjogosultságáról. A szépség és a szörnyeteg Belle varázslatos utazásának története; az eszes, gyönyörű és független ifjú hölgyet kastélyába zárja egy szörnyeteg. Pedig beszédes, hogy a legélvezetesebb alakítást egy teljes mértékben élő szereplő nyújtja: Gaston, a beképzelt bájgúnár eleve hálás figura, és Luke Evans az utolsó cseppig kisajtol belőle minden poénforrást, élvezettel farag még elnagyoltabb, még szórakoztatóbb karikatúrát a narcisztikus, hetvenkedő katonából. Talán ezért sem bánkódunk annyira, hogy a Disney elhalasztotta egy élőszereplős remake-jének az előzménysorozatát.

Szépség És A Szörnyeteg Teljes Mes Amis

Nagy lépés ez az amúgy jellemzően biztonsági játékot játszó stúdiótól, amivel egyben tisztelegnek is az eredeti mese egyik zeneszerzője előtt. Lassan már nincs legyűrendő akadály a film előtt, ami felveti egy esetleges folytatás lehetőségét is... Vajon az Alice tükörországban buktája után bevállalná a Disney? A szörny CGI-arcvonásai teljesen műviek, kevesebb emberi érzelmet fedezhetünk fel a tekintetében, mint a rajzolt változatban, és mivel Belle ezúttal hús-vér személy, élesebb a kontraszt. Van-e eszmei, esztétikai többlet is az új filmben, akar-e mást, újat mondani, mint a klasszikus rajzfilm? Kit kell elrabolni és egy kastély tömlöcébe zárni, hogy leszoktassuk erről Hollywoodot? Kezdve a játékidőt kitöltő percek számával: a 84 perces rajzfilmet 130 percesre duzzasztották fel. Azt, hogy Belle fényt visz a szörny komor életébe, anélkül is meg lehetett volna oldani, hogy megfosszanak az élénk, erőteljes színek által kiváltott örömérzettől. A szépség és a szörnyeteg meleg karakterét játszó Josh Gad már bánja, hogy a figurát nem fejtették ki jobban. És attól rossz, amit újonnan tett hozzá a feldolgozás. A Disney soron következő élőszereplős meseadaptációjának megkezdődött a reklámhadjárata. Nem véletlen, hogy a rajzfilm játékidejét annak idején szűkre szabták, a sztori természetes lefolyása nem indokolja a több mint két órát, ormótlanságra, lomhaságra ítéli a remake-et. Nem szépek továbbá a számítógéppel animált szereplők sem.

Szépség És A Szörnyeteg Teljes Mese Indavideo

Az élőszereplős A szépség és a szörnyetegben az a jó, ami már a rajzfilmben is jó volt. Akad néhány saját ötlet, amivel az írók árnyalni szándékoztak a rajzfilmet – és lett is volna mit –, ám az új tartalom inkább csak elvesz, semhogy ténylegesen hozzáadna a történethez. A dalok, az ódivatú felfogásával együtt is szerethető történet, a rokonszenves főszereplők és a jópofa mellékalakok. Az új dalok, melyeket Menken ezúttal Tim Rice-szal közösen szerzett, nem maradandóak, de nem is lógnak ki. ) Elvégre, a Billie Jean-t valamilyen szinten még akkor is élvezni fogjuk, ha egy közepes zenészekből álló Michael Jackson tribute zenekar játssza el, akik csak ímmel-ámmal tudják tartani az ütemet. A forgatókönyvet jegyző Stephen Chbosky (Egy különc srác feljegyzései) és Evan Spiliotopoulos (A dzsungel könyve 2, A kis hableány 3 – A kezdet kezdete, Hófehér és a vadász 2) szemlátomást úgy nyúltak az alapanyaghoz, hogy érdemben ne változzon semmi, csak legyen minden nagyobb szabású. Honnan jött ez az idióta ötlet, hogy egy musicalbetétekkel dolgozó mesefilm színvilágának egy Tarr Béla-filmre kell hajaznia? Így történhet meg, hogy Belle a film végén olyasmiért bocsát meg az apjának, amiért egészen addig nem is neheztelt rá, a szolgálók pedig gyenge lábakon álló bűntudattal küszködnek. Mi van, ha Ő az a bizonyos? A rajzfilm zeneszerzője, Alan Menken, valamint az AIDS-ben elhunyt eredeti dalszövegíró, Howard Ashman szerzeményei most is ugyanolyan üdék és fülbemászóak, mint huszonhat évvel ezelőtt.

Szépség És A Szörnyeteg Teljes Mise À Jour

A 2017-ben érkező mozi teaser trailere ugyan még nem mutat sokat, de jól idézi meg a klasszikus Disney-rajzfilm hangulatát. Minden okos észrevételre (Belle falujának könyvtára ezúttal kimerül négy-öt könyvben) jut egy-egy érthetetlen változtatás (míg a rajzfilmben szép gesztus volt a szörnytől, hogy bevezette Belle-t a könyvtárába, most azért viszi oda, hogy kioktathassa Shakespeare-ről). A Bill Condon rendezte film szinte szóról szóra, beállításról beállításra, indigópapírral másolja át az eredeti sztorit. A plusz háromnegyed óra elenyésző arányban tartalmaz új jeleneteket, új mellékszálakat; javarészt a már meglévő párbeszédeket, fordulatokat, dalbetéteket nyújtották másfélszer hosszabbra. Condonék tribute zenekara visszafoghatta volna az öncélú improvizálást, de szerencsére tudták, hogy a nézők azokat a dalokat szeretnék hallani, amelyeken felnőttek. A sztárparádéból – a bűvös tárgyak szerepeiben feltűnik még Ian McKellen, Emma Thompson, Stanley Tucci vagy a Broadway-sztár Audra McDonald – így lemaradunk, csak a film utolsó perceiben kapunk némi ízelítőt belőlük. Az új A szépség és a szörnyeteg nem ártalmas film, nem háborít fel a sikere, de nem is hozta meg a kedvem a Disney küszöbön álló feldolgozáshullámához. Hiába arat sikert egy film a mozikban, nem biztos, hogy szükség van a folytatásaira vagy spinoffjaira.

Szépség És A Szörnyeteg Teljes Mise En Ligne

Az írói balfogásoknál sokkal többet árt Bill Condon mértéktelensége, amely a mai blockbusterek silányabbik részére jellemző súlytalan, örömtelen CGI-orgiával párosulva épp azt a varázst csapolja le, ami miatt szerethető tud lenni a Disney-mese. A sodró lendületű sztorit lomhává duzzasztva, a káprázatos színeket elszürkítve, a konfliktusokat túlbonyolítva tálalja, és nem tudott meggyőzni, miért volt érdemes újból hozzányúlni a régi meséhez. De valóban érdemes volt? Az élőszereplős A szépség és a szörnyetegben volt látható a Disney első meleg karaktere, legalábbis a marketing során erről volt szó. Fényesebb, nem pedig színesebb. Ezek csak apróságok, külön-külön talán nem is zavarnának annyira, és még együttesen sem teszik tönkre a filmet, amely, mint említettem, különben sem nyugszik hibátlan alapokon.

Szépség És A Szornyeteg Teljes Mese Magyarul

A Disney jelenleg gőzerővel dolgozik azon, hogy egész estés rajzfilmes katalógusuk minél több darabjából élőszereplős – pontosabban, az élő szereplőket CGI-jal összeházasító – feldolgozás készüljön. Teszem azt, úgy, hogy a kastély fényesebb lesz. Legyen mindenből több. Cserébe Condon olyan mértékben túlhajszolja a bombasztikusságot, amitől egyes jelenetek – legfőképp a híres Légy a vendégünk!, az elvarázsolt személyzet Broadway-produkciója – értelmezhetetlenné, követhetetlenné, befogadhatatlanná válnak. Annyit nem tesz hozzá, ami jobban elmélyítené az egyébként elég egysíkú jellemeket, csak annyit, ami szükségtelenül megbonyolítja, összekuszálja a szereplői viszonyokat. Hovatovább, csúnyák. Adott a felfuvalkodott herceg (Dan Stevens), aki nem nyújt menedéket egy csúf vénasszonynak álcázott tündérnek, mire az átokkal sújtja a kastély népét: a herceget szörnyeteggé változtatja, szolgálóit háztartási tárgyakká. De egy efféle szolgai másolat csupán arra elég, hogy felidézze bennünk, egyszer már láttuk ezt jobban is.

Ezt a Belle-t már meglegyintette a huszonegyedik század szele, szökni próbál, de végső soron a már ismert utat járja be, amíg megszelídíti a dühös temperamentumú, még egy fokkal emósabbra vett fogvatartóját. Sajnos a szinkron miatt nem derült ki, hogyan énekel Watson, Stevens, vagy épp Ewan McGregor, aki a gyertyatartót szólaltatja meg, viszont visszahoztak pár hangot az eredeti szinkronból, jó volt hallani Balázs Péter orgánumát. Ki gondolta volna, hogy Idris Elba ennyire szereti a musicaleket? Vagy hogy a vizuális trükkökért felelős szakemberek bővíthetik a referenciavideójukat.