Ballagási Beszéd - Végzősök Búcsúztatója
Szeretettel várunk minden rokont, barátot, ismerőst, egykori diákot a 9. Az "egyesiskola" vonatának 8. a, b, és c, vagonjában helyet foglaló 73 diákunk számára elérkezett a végállomás. Egyszer minden véget ér. Ballagasi búcsúbeszéd 8 osztály. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik. Azt azonban nem tudhattátok, hogy a tudás nem közönséges kavics, épp ellenkezőleg: nagyon is különleges. Sokaktól sokféleképpen. Köszönjük, hogy bíztak bennünk és bátorítottak minket.
Fényképezés: 10:45 - kor. Számunkra ez is egy ilyen nap. A különböző kompetenciák, készségek és képességek fejlesztése, az emberi értékrend alapjainak beívódása a mindennapi cselekedetekbe ugyanolyan fontos, mint a tantárgyi ismeretek. Kedves Anyukák és Apukák! Köszönöm a tartalmas, türelmes, következetes munkát, köszönöm mindazt a törődést, szeretetet, aggódást, amit az évek alatt kaptak a tanítványaink.
Szintén a hagyományok szerint a Kiss Attila Alapítvány kezdeményezésére Besenyei Dorina 8. osztályos tanulónk vehette át Az iskola legeredményesebb tanulója-díjat, amely egy bronz emlékplakett volt. A felelősség pedig komoly dolog. És valahogy ez esetben azt érzi az ember, hogy érdemel annyit ez az öreg alma mater, hogy elmondjam azoknak, akik most itt vannak, hogy jó döntés volt minden nap, évekig itt lenni, itt tanulni, itt érni emberré, itt lenni szívben, lélekben azzá, amik igazán vagyunk: gondolkodó, értő, érző nők és férfiak. Ballagás a Czuczorban - 2018. A régi történet tanulsága szerint a tudás olyan, mint a kavics. Hogy miért éreztem így? Remélem, hogy azok az értékek, amelyek szerint igyekeztünk Titeket nevelni, számotokra is fontosak lettek, és talán segítséget adnak később is, életetek során. Ti, kedves végzős diákjaink, tegnap az iskolában a bolondballagás alkalmával és este a szerenáddal amúgy diák-módra elbúcsúztatok tőlünk. Kívánom, hogy teljesüljenek álmaink, sikerüljön véghezvinnünk kitűzött céljainkat.
Első ránézésre értéktelen, gyűjteni fáradtságos, minél több van belőle annál nehezebb cipelni, de annál könnyebb elhagyni. A képek a Galériában és a Facebookon is megtekinthetők. A gyémántokra rácsodálkozó emberek boldogok voltak, mert fáradtságuk nem volt hiábavaló, és bánták, hogy nem gyűjtöttek több kavicsot. Kívánom, hogy a következő iskolátokban álljátok meg a helyeteket és érjétek el a céljaitokat! Aztán egyre magabiztosabban kezdtetek mozogni az iskola vonatán, kiérdemeltétek az első komolyabb dicséreteket és intőket, míg az idei tanévnyitón a következő mondatokkal igyekezetem felhívni figyelmeteket ennek az évnek a fontosságára: "Mozgalmas, erőt próbáló év vár rátok, de sok felemelő, életre szóló élményt és feledhetetlen emléket nyújtó esemény is… Céltudatosságot és kitartást kívánok nektek, hogy a végén az ünnep valódi ünnep lehessen. " Azt viszont igen, hogy lelkiismeretes, a ti érdekeiteket leginkább szem előtt tartó tevékenységgel becsületes munkára sarkalljunk, a tudás megszerzésére, megbecsülésére ösztönözzünk benneteket. Valamennyi végzős diákunknak kívánom, hogy június végén, az érettségi vizsgák lezárásakor elégedett legyen az elért eredményével és az álljon a bizonyítványban, amit most szeretne látni benne. Ezért mindannyian köszönjük, hogy vagytok és, hogy mi lettünk.
Iskolába járni nem könnyű. Higgyék el, ez kihallatszik és pontosan tudjuk mindannyian, hogy igazak-e a szavak, valódiak a gondolatok. Szeretettel fogadunk benneteket iskolánkban. Ki utat, ki falat, házat és hazát. Sok sikert kívánok az elkövetkezendő éveitekhez! Most pedig az alsóbb évesekhez szeretnék szólni. De nem adták fel, végig csinálták és most az érettségi vizsgákra készülnek ők is. Figyeljetek a tanító nénikre, akik már nagyon nagy szeretettel vártak benneteket. A mögöttünk lévő nyolc év során az iskola volt a ti "kavicsmezőtök" és tanáraitoktól kaptátok a kavicsokat. Az egész családi közösségnek köszönöm azt a sok segítséget, amit gyermekük 8 év általános iskolai vonatozása alatt, de különösen az utolsó három hónapban kifejtettek. BÚCSÚ – 8. osztály, Takács Áron, 8.
Töltsétek hasznosan és eseménydúsan a még itt töltött időtöket! Többen közületek sokat tettek azért, hogy számukra ez a ballagás valóban ünnep lett. Az itt maradó diákok nevében Gáspár Karina 7. osztályos diák búcsúbeszédében köszönt el a végzős diákoktól, Búza Ferenc 7. osztályos tanuló pedig verssel. Köszönet ezért mindnyájatoknak. Példamutató magatartásáért, szorgalmáért, Bus Enikő, Kalmár Julianna. Hálásak vagyunk azért, hogy mindig bizalommal fordulhattunk Önökhöz, bármilyen problémáról volt is szó. Vagy most arra, hogy befejeződik számotokra a középiskola, és ezzel végérvényesen véget ér a gyermekkor. A szüleitekre, családtagokra, akik a legnagyobb nehézségek idején is mellettetek álltak. Nagyra Becsült Kollegáim! Tisztelt Tanáraink, Vendégeink!
Ti pedig – valljuk be – olykor furcsa "kő-gyűjtők" voltatok. Vajon beérett-e a vetés, van-e tartalom a beszéd mögött, őszintén, szívből jön-e, amit a felszólaló diák mond? Szőke Dorina (végzős évfolyam): Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket: iskolánk vezetőségét, tanári karát, meghívott vendégeinket, a kedves szülőket, az alsóbb évfolyamok tanulóit és titeket, végzős diáktársaim! Tanulj küzdeni, mert ez az élet. " Köszönjük, hogy hisztek bennünk, bennünk, és abban, hogy el tudunk érni bármit, amit csak szeretnénk. GRATULÁCIÓ -a ballagók tesznek egy kört a belső udvaron és fogadják a jókívánságokat. Úgy hallottam, hogy az óvodákból nagyon ügyes, nagyon szorgalmas gyerekek jöttek ide, hogy megtanuljanak írni, olvasni, számolni, és még nagyon sok érdekességgel megismerkedhessenek. Használjátok fel jól az időt, ami előttetek áll.
Milyen nehéz ezt elfogadni, amikor nehézségekkel, bánattal, küzdelmekkel és csalódással van dolgunk. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Gyönyörűen igazolja munkánkat a végzőseink által megtartott, az ő számukra utolsó iskolai áhítat. Engem nem érdekel és nem is érdekelt soha, hogy honnan jöttél, csak az, hogy ki vagy ott belül, hogy merre tartasz, és hogy akarsz-e velem együtt sétálni az úton, amin jársz, amin járunk.