spaces49.com

spaces49.com

Index - Kultúr - Ez A Legjobb Harry Potter Tizenhárom Éve

Itthon 2016 októberében jelent meg, fordítója, csak úgy mint a többi könyvnek, Tóth Tamás Boldizsár. A nevét Albus Dumbledore és Severus Snape (magyarul: Perselus Piton) után kapta, így mindig a két nagy varázsló örökségével kötötték össze a fiatal gyermeket. Inkább a rövidség zavaró néha, részben azért, mert akármilyen érthető is a jellemfejlődés, azért mégiscsak jobb lenne hosszabban olvasni egy-egy érdekes dilemmáról, részben pedig azért, mert így egyszer-egyszer idegesítően gyorsan, egy-két mondat alatt oldanak meg a szereplők amúgy izgalmas rejtélyeket. Draco, Harry és Hermione visszautaznak a múltba, ahol időközben Delphi megpróbál kapcsolatba lépni Voldemorttal, hogy figyelmeztesse és meggyőzze, ne törjön a kis Harry életére, így saját hatalmát veszélyeztetve. A dráma magját jelentő, véresen komoly létkérdések persze folyamatos jellemfejlődéshez vezetnek: hogyan oldódik meg a Harry Potter és fia közötti rossz viszony kérdése? Elítélték a barátsága miatt Scorpiusszal. Nem volt olyan tehetséges, mint a családja.

Harry Potter És Az Elatkozott Gyermek Teljes Film Magyarul

Delphini sikeresen manipulálta. Ennek ellenére mégis az időutazásos sztori az Elátkozott gyermek leggyengébb pontja, mivel a többszörösen összetett cselekmény végül olyan nehéz szituációkat eredményez, amelyeknek csak egyetlen megoldása lehet, de az egy hatalmas dramaturgiai csalás, másrészt könnyen ki is található. Hanem mert a szerzők – az "eredeti történet" gazdájaként feltüntetett Rowling, meg Jack Thorne író és John Tiffany rendező – valódi, izgalmas jellemeket alkottak, olyan problémákkal és sorsokkal, amelyek a legelső találkozáskor máris felkeltik a karakterek iránt az érdeklődést. De az az igazság, hogy J. Rowling nem véletlenül és nem a sztárcsináló média miatt lett világhírű, hanem mert jól tud írni, és erre a borzasztóan unalmas hatodik kötet (Harry Potter és a Félvér Herceg) meg a sok ponton billegő zárórész (Harry Potter és a Halál ereklyéi) után most újra rá lehet döbbenni. Sokan azonban nem tudják, hogy a könyvet nem is J. K. Rowling írta, legalábbis nem teljesen, hiszen ez egy színdarab Jack Thorne elképzelése alapján.

Ginny elismert Quidditch játékos volt, apja pedig a varázslóvilág megmentője. A lány csak azért barátkozott Albusszal és Scorpiusszal, hogy megszerezze az időnyerőt. Minden megúszás vagy túlzott könnyedség nélkül: jellemző, hogy a Harry Potter és fia közötti konfliktust a dráma legvégén nem valami sablonos revelációval és egymás nyakába borulással zárják le, hanem. Lehúzni még egy bőrt a Harry Potter-univerzumról. És ez a folyamatos változás már önmagában, a tényleges történettől eltekintve is izgalmas, pláne, hogy a szerzők gyakorlatilag minden jelenetet arra használnak, hogy egyre mélyebbre vigyenek a szereplők lelkébe. Ezzel pedig Albus félelme beigazolódott. Harryék megakadályozzák ebben a nőt és foglyul ejtik. Draco Malfoy és felesége, Astoria, megtért aranyvérűek, így egy szem fiúkat, Scorpiust is úgy nevelték fel, hogy senkit ne ítéljen el a származása miatt. A nagyobb testvére folyton cikizte... és nem olyan szerethető módon, mint Fred és George tette Ronnal. Amikor a helyzet nehézzé vált a kis Albus számára, James nem volt mellette.

Harry Potter És Az Elátkozott Gyermek Teljes Film Magyarul

A háza miatt barátokat sem tudott szerezni a 11 éves fiú. Elsöprő sikert aratott. A neve miatt hatalmas elvárás szakadt a nyakába. Harry bár bocsánatot kért később, Albus úgy érezte, hogy apja a vita hevében mondta ki az őszinte érzelmeit. De nem a lektűrösség miatt, nem úgy, ahogy Dan Brownnál minden fejezet úgy végződik, hogy "és akkor meglátta, de nem tudta elhinni, hogy tényleg azt látja". Végignézte a nagyszülei halálát. Rowling, Thorne és Tiffany emellett végig ügyelnek a szöveg igényességére is: a dráma tele van okos, legtöbbször a jellemrajzokra épülő poénokkal, amelyek csak a legritkább esetben erőltetettek. A magukra maradt Albus és Scorpius egy láthatatlan üzenetet ír szüleiknek a jövőbe, amit Harry babatakarója a jövőben megjelenít, hiszen erős bűbájokkal van átitatva. Ehhez, meg az irodalmi igényességhez képest tulajdonképpen csalódás, amikor kiderül, hogy a Harry Potter és az elátkozott gyermek elsősorban mégsem ezekről, hanem az időutazásról szól, meg azokról a dilemmákról, amiket a témáról szóló filmek (Pillangó-hatás, Hurok) szoktak körüljárni: hogyha nem tudjuk elfogadni a múltat, és változtatnánk rajta, azzal a jelent is alaposan megbolygatjuk. James, a bátyja, népszerű volt az iskolában, mint a nagyapja, Albus pedig sokszor jelentéktelennek érezte magát.

4 csillagos értékelést kapott az olvasóktól a Harry Potter és az elátkozott gyermek, ami 2016 egyik legnépszerűbb karácsonyi ajándéka volt. Mert egy ennyire igényes, jól és okosan kidolgozott, valós problémákról beszélő könyvet egyszerűen csak jó olvasni, minden körülménytől függetlenül. Rose Weasly (Hermione és Ron lánya) volt az első unokatestvér, akivel szoros barátságot ápolt a Roxfort előtt. További Kultúr cikkek. De persze nemcsak az apróságok vannak következetesen végigvíve, az egész dráma szerkezete olyan feszes, mint a pergődobon a bőr, és mindennek jelentősége van – ami az első felvonásban csak egy hangulatfestő semmiségnek tűnik, abból végül az egyik legnagyobb konfliktus megoldásának eszköze lesz. Harry Potter és az elátkozott gyermeket sok kritika érte, ami leginkább Harry karakterével állt kapcsolatban: csalódásként élte meg fiát, Albus Severus Pottert. A kis Albus bár próbálta több módon lekommunikálni szüleinek, hogy nem szeret a Roxfortba járni, Harry ezt úgy élte meg, hogy őt utasítja el. Ez a kísérlete kudarcot vall, így visszautazik annak az éjszakának az időpontjába, mikor Voldemort megölte James és Lily Pottert. Így előfordul, hogy a karakterek nem viselkednek a tőlük megszokott módon. Magyarul a korábbi Potter-köteteket is kiadó Animus Kiadó fogja megjelentetni október 25-én, az eddigi magyar szövegekért is felelős Tóth Tamás Boldizsár fordításában, Harry Potter és az elátkozott gyermek címen. Elfogadják-e a kamaszok, hogy nem olyan menők és/vagy ügyesek a Roxfortban, mint a többiek? Amikor Albus mérgében azt mondta, hogy sajnálja, hogy Harry fiaként született meg, Harry egyetértett vele.

Harry Potter És Az Elátkozott Gyermek Teljes Film Magyarul Videa

Harry Potter és az elátkozott gyermek: ez a 10 legszomorúbb dolog Albus Severus Potterrel kapcsolatban. Ez pedig ennyi pozitívum után elég nagy csalódás, bár a már említett, gyomorszorító nagyjelenet azért kárpótol valamennyire. Most, hogy az első film 20 éve jelent meg, nézzük meg a 10 legszomorúbb dolgot, amit Harry Potter fiával kapcsolatban tudtunk meg az Elátkozott gyermeknek köszönhetően. Neked, veled, érted írjuk az ország legnagyobb online női magazinját. Mert bár nem tökéletes, bele lehet kötni, sőt, azt sem lehet tudni – és nyilván nem is fog soha kiderülni –, hogy a színdarabíróként megjelölt két társszerző mellett egyáltalán mennyi köze van Rowlingnak a Harry Potter és az elátkozott gyermekhez, azért az biztos, hogy. Delpini közel került a magányos kis Albushoz, ám kiderült, hogy hátsó szándékai vannak. Ráadásul az egész olyan élvezetesen van megírva, hogy tényleg igaz rá a közhely: nagyon nehéz letenni. A Mardekár miatt is bántották. Delphi előbb a harmadik Trimágus-próba idejére cipeli a fiúkat, majd megpróbálja tönkretenni az Időnyerőt, az alternatív valóságban hagyva a fiúkat. Bár Albus nem bánta, hogy oda osztották be, később több fájdalom is érte: nem tudott kiteljesedni, mert a roxforti diákok nem tudták elfogadni, hogy Harry Potter fia nem Griffendéles. Azonban a Malfoy család Lucius hagyatéka miatt nem örvendett népszerűségnek, így, amikor Albus egyetlen barátja Draco fia lett, nemcsak Harry, de az egész iskola kifejezte nem tetszését. Draco és Astoria szerelme is tragikus véget ért, erről azonban egy későbbi cikkben számolunk be.

Ez a legjobb Harry Potter tizenhárom éve. Hiszen a történet véget ért, Voldemortot legyőzték, sőt, az epilógusban azt is láthattuk, hogy Harry decens, polgári életet él, három gyerek, három szoba, négy repülő seprű. Elsősorban pont azért, mert a tizenkilenc évvel a roxforti csata után játszódó, Harry Potter, Ginny és Ron Weasley, Hermione Granger és Draco Malfoy gyerekeinek generációjáról szóló könyvön egy másodpercig sem érződik az, hogy tényleg csak egy újabb bőrt akarna lehúzni a jól bevált és még annál is jobban fizető brandről. Azonban az első év nyomása az ő kapcsolatukra is rátette a bélyeget: Rose nem akart egy mardekárossal mutatkozni. Szóval tulajdonképpen mindegy, mennyire tekinthető a Harry Potter és az elátkozott gyermek a nyolcadik résznek, mennyire Rowling saját műve vagy mennyire nem, meg hogy akkor most szüksége van-e még a világnak több Harry Poterre. Van, aki az iskolai kiközösítéstől szenved, van, aki a túlzott megfelelni akarástól, van, aki úgy érzi, folyamatosan csalódást kelt a teljesítményével, eközben pedig finoman, de folyamatosan formálódnak a szereplők közötti kapcsolatok, legyen szó akár barátokról, akár házaspárokról, akár ellenségekről.

Az utolsó előtti pont pedig elvisz minket a darab csúcspontjához: Albus és Scorpius tehetetlenül végignézik, ahogy Voldemort megöli James-t és Lilyt. Senkit nem érdekelt, hogy Albust bántalmazzák a Roxfortban társai. Az átérzi a mindennapjaidat, mert valódi nők, férfiak, testvérek, barátok készítik. És ez a témalista nemcsak a blockbusterekhez viszonyítva tűnik erősnek és súlyosnak, de a legnagyobb művészek is megnyalnák utána az ujjaikat. Harry Potter folyton azt éreztette, hogy csalódás neki a gyermeke.

A Mardekár ház stigmája a háború után csak erősödött. A drámaformátum pedig nagyobbrészt egyáltalán nem fogja vissza a fantáziát, sőt, a szöveg tele van olyasmikkel, amiket eléggé lehetetlennek tűnik színházban kivitelezni, a fürdőmedencéből egy csatornán át a tó fenekére jutástól kezdve robbanásokkal és röpködéssel járó varázslatokon át a nyílt színi testcseréig – elég meglepő lenne, ha nem készülne hamarosan film is belőle. Ez volt sokak első gondolata, amikor kiderült, hogy – bár korábban leszögezte, erre sosem fog sor kerülni – J. K. Rowling mégis megírja a sorozat nyolcadik részét, bár nem regényben, hanem egy kétrészes színdarabként, egy londoni színház számára. Hogyan befolyásolja Harry és felesége, Ginny Weasley kapcsolatát a gyereknevelés miatti feszültség? Harry bár nem mondta ki hangosan, de Albus azt érezte, apja csalódott benne, és nem ér fel az elvárásaihoz. Egy ilyen, a jól ismert szereplők leszármazottairól szóló sztoriban nyilván két lehetőség adott az új szereplők jellemét illetően: vagy ugyanolyanok lesznek, mint a szüleik, vagy a szöges ellentétük – de mindkettőnek megvan az a veszélye, hogy a különbségek vagy a hasonlóságok erőltetettnek fognak tűnni. A történet egyébként azért is annyira érdekes, mert kicsiben megvan benne minden, ami miatt a Harry Potter-regények szerethetőek voltak, de mégis elkerüli az önismétlés vagy a saját magától való lopás csapdáját. Albus nem találta a helyét a világban, mert nem érezte magát olyan tehetségesnek, mint a szülei. De aztán a sztori vége felé, ha az ember leteszi a rosszindulatát az éjjeli szekrényre, azért belátható, hogy az időutazás akár metaforaként is érthető, olyasmikről, mint a múltunkkal, az elhibázott döntéseinkkel való szembenézés, vagy a traumák feldolgozásának nehézsége. A sztori az elsőtől az utolsó oldalig halál komoly dolgokról szól, amelyek miatt tényleg van értelme drámát írni: saját magát megbukott, rossz szülőnek tartó apáról, az apjával kijönni sehogyan sem képes fiúról, a múlt megmásíthatatlan tragédiáival és az azokban vállalt felelősséggel való szembenézésről, a gyereknevelés, a kamaszkor és általában az emberek közötti kapcsolatok nehézségéről. Eleinte csak egy egészen kis rosszindulat kell ahhoz, hogy feltételezzük: ez az egész időutazósdi csak azért van, hogy a közönség minél több kedvence felbukkanhasson, függetlenül olyan apróságoktól, hogy az illető él-e még egyáltalán a történet idején – hiszen így tényleg felbukkan lényegében mindenki, alig találni valakit, akit még be lehetett volna zsúfolni a szereplők közé. Akkor meg mit lehet még mindebből kihozni?