Mondóka-Tár: November 2008
Megfogadta az apja parancsát – mondta csendesen. Írd le a nagymamád és a nagypapád nevét! Dörmögte és a pipájából a hamut a földre verte.
Az idő gyorsan haladt, s bár az iskolatársaimtól elmaradtam, azért én is bekapcsolódtam a falu kulturális életébe. A falusi lakodalmak hangulata, önfeledt vidámsága nagyban függött a vőfényektől. Az öreg feljajdul, hagyja ellenfelét, lép a fiához, de már mellettük a győztes török bajvívó, kezében görbe kard. Soha nincs jó idő, Mindig esik az eső. Apámuram, megmondtam én – szűkölt György –, én gazdálkodni akarok. Furcsa hangulat szállta meg. Ettől meg nem hízik. S ezekben bízott az ő ura! Ha én oda fölkerülhetnék! A fiú agyából ekkor szállt ki az alkohol mámora, igazán ettől a látványtól, és a hirtelen felvillanó kérdéstől. Annak a pikkelypofájúnak! Coki te, mars innen – dühösködött a vén ember. Édesanyám szokta mondogatni, hogy "régen a' árokparton nem nyőt mező, mer' annyi gyerëk vót a' úccába', hogy mind legyúrták játék közbe a mezőt. " Ott álltak a faluvégen a düledező ivó előtt.
Egy pillanat, s eloszlott benne a mámor, a nagyravágyás. Dávidnak nevetnie kellett, s aztán hirtelen odahajolt Gyerőfi keze fejéhez, s ujjait visszafeszegetve, beleordította a dobhártyájába. Az első vőfény elővezette a menyasszonyt és így szónokolt: Most gyün lakodalmunknak a legszëbbik része, Köll, hogy a szívünköt tövig megígizze. Az ipafai papnak fapipája van, Ezér' az ipafai fapipa, papi fapipa. Pedig nem könnyű a törökkel! Tizenhat szovjet katonát és magyar ávóst küldtek a srácok a pokolra. Én majd téged hagylak helyben! Mëgy a bika hentës felé, Lóg a töke ezër felé. A saját szőlejük felé fordult, de csak Menyhárt nagy gombakalapját látta a sorok között. A gyerekek is besegítettek az aratásnál, vizet hordtak, segítettek a kötelet kézhez hordani, vagy a learatott tarlón az elmaradt gabonaszálakat az erre a célra kialakított hárító gereblyével "összehárogatni". Borzolja a béleletlen belsőt. CD 1-7) A gyertyás táncot dévajkodó dallamú friss csárdás zárta. Mikor mindez megvolt, a két vőfény a menet élére állt és elindultak a templomba.
Dehogy hagyja azt a Káldy nemzetség! Vót ëccër ëgy embër, szakálla vót kendër, Főmászott a fáro, leesëtt a sárbo. Në sajnáld azt, aki a vagyona mellett koplal. Kis kápuszta nagy torzsájú, Ez a' asszony nagypofájú. Majd csak elengednek bennünket hamarost. Ellenséges csend lett. S mielőtt az öreg megragadta volna, futott a szobából, hogy az ajtó döngve csapódott be utána. Csinos ember, annyi szent. Kedves teremtés – mondta Dávid. A zsebében megzörrent Anna levele.
Anyám szeme most hátamon ég. Erhardt szobája az udvarra nyílt. Sokan hittek még ekkor ezekben a zagyvaságokban, melyek gazdag vőlegényről, menyasszonyról, gyors meggazdagodásról szóltak. Fuga hozta a kovácsoltvas vívópáncélokat, a zárt sisakokat. Egy pillanatnyi csend, aztán vad, őrjöngő kiáltások harsantak, felemelkedtek az öklök. Dávid háta mögött hallgatta végig Csabaival a párbeszédüket. Ember vagyok, nem gólya, mely kelepel, Nehéz testem nem repülhet fel, Hodzsám. A Csend tapintása hideg, nyirkos és dermesztő, a Csönd lágyan simogató, puha, melengető.
Gyerőfi vörös arca ott lihegett az asszony szeme előtt. Megint mentek három napig. Gyerőfi alig bírta megtartani maga előtt a nyeregben. Sokat eszik) Mér' lëgyek lent, ha fönt is lëhetëk. Fehér kancsó, vërës bor, Minnyá' rám kerül a sor. Még akkor Ferdinandus volt a király Budán… Bizony…. György felröhög, ahogy megpillantja őket. Főtisztelendőséged hivatott dönteni.
Közted és köztem feszült volt a viszony az öcsém miatt. De én ám magamot hősiessen védtem, S ezt az ajándékot hoztam szërëncséssen! Az udvar túlsó végében alakok mozogtak, ott lehetett a konyha. Ítékëznek a dánosi főbírák, Hogy a bandát akasztófára aggyák. Válaszolták a háziak. Mikor ezt mind megbeszélték, engedélyt adtak a lányokhoz járásra. A törökök ebben a pillanatban léptek be a terembe. Szemmel verő – licitálta felül a maestro. Amikor megkondult a kilencórai harang, iramodni kellett haza. CD 26-05) * Zsigárdrú' mikor utószor kigyüttem, Babámhoz nyújtottam a jobb kezem.
Amit elértem, a fejemnek köszönhetem, és a fejem azt mondja: meneküljünk egymástól. Volt a faluban olyan eset is, hogy addig húzták, halasztották az egyezkedést, hogy éppen csak megesküdtek, már az úton hazafelé szülési fájásai lettek a menyasszonynak. Maga is elbámult rajta. Egymással szemben álltak, a lány a körön belül, a fiú a körön kívül. Kétoldalt az állkapcsa szögletén csomósan kitüremkedett az izom.