Kovács Barbara – Középsősök Búcsúja A Nagyoktól
Én nem tudok menni, csak futni, rohanni! A nagy betük közül már sokat ismerek, jobbra nézek, mikor a járdáról lelépek, a jármüvek neveit jól ismerem... A TV -ből, mondják, lehet tanulni, mindenről tud az, aki a Hiradót nézi. Játszani veletek, ti nagyok.
Igaz, hogy a köribe sose engedtetek, mégis nagyon jó volt játszani veletek! Miért kell ballagni? Van-e ott kedves, ügyes dadus néni, aki majd segít a cipőmet bekötni? Sose engedtetek, Mégis nagyon jó volt. Mért szól nekik sok vers és búcsúzó ének? Nem biztos, hogy nagyon jó lesz az nekem. Különben is, kicsit szomorú vagyok, mert el kell mennünk innen, mert mi vagyunk a nagyok!
Elmegyünk, elmegyünk, szervusztok, barátok, Többet vissza se jövünk, de gondolunk majd rátok. Ballagnak a nagyok, vajon hová mennek, mért hagynak itt minket, meg ezt a szép kertet? Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta? Mégsem jut eszembe semmi bölcs dolog, csak az: de jó, hogy még óvódás vagyok! Három évi kedvességed, türelmedet, szereteted, sose felejtük nevedet! Igaz, hogy a csúszdáról. Miért szól nekik sok vers. Már sokmindent tudok! Mi vár rám az iskolában, úgy szeretném tudni, legjobb volna mégis mindig itt maradni!
Úgy hallottam, Dani mondta, én ezt nem láttam, száz könyvet kell vinnem az iskolatáskámban, meg még füzetet is, legalább huszat, az egész táskát inkább vinné el a huzat! Nem tudom... ennek most örülnöm kéne? Milyen jó volt még az is, ha büntiben álltam, s nem húzta a mázsás táska szegény kicsi hátam! Ha nem tudok valamit, nagyon megbűntet? Ballagnak a nagyok, Vajon hová mennek? Mondják majd a felsősök. Milyen jó volt alád állni, te nagy gesztenyefa! Mért kell most ballagni, szépen lassan menni?
Aztán van mindenféle tudományos műsor, az apu véletlenül néha odakapcsol. És igaz, hogy nagyon jó volt az óvóda, emiatt mégis csak jobb lesz az iskola! De egy jót az iskoláról már most is lehet tudni: soha többé nem kell majd délután aludni! Mi most megköszönjük néked. Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk? Ide hozom az oviba az egész iskolát! És, ha majd eljönnek látogatni minket, ők olvasnak nekünk csodaszép meséket.
Sokszor ti voltatok, De mókuskerekezni. Igaz, hogy a labdát tőlünk sokszor elvettétek, mégis sajnáljuk, hogy innen majd elmentek. Várjatok csak nagyok! De ne búsuljatok, gyorsan megnőttök, az iskolában okosodtok, meg is erősödtök. A fekete pont lesz a bogárnak a hasa, hat kis vonal a lába, és büszkén viszem haza! Néha azt gondolom, az iskolában talán. A barátaim közül is sokan itt maradnak, az iskolában idegen gyerekek fokadnak. Búcsú a dadusnénitől. Megnőttem... Sokan mondogatják: - Megnőtt ez a gyerek! Ha jól tudom a leckét, megpuszilgat engem? Együtt játszunk a szünetben, mint most az ovikertben, de akkor már a tanulásban indulhat a verseny! És új nénik, új bácsik, - tanárok, azt hiszem, jobb volna az óvónénit magammal vinnem... vagy, ami még jobb, tudom a megoldást.
Megkérem aput, intézkedjen már most, mindig nézzünk olyat: fontost, tudományost, állítsa be a TV-t állandóra oda, s maradok óvódás, nem kell az iskola! Itthagyunk, itthagyunk, téged, kedves óvoda, Ígérjük, ígérjük, hogy nem felejtünk el soha! A cipőnket megkötötted, az orrunkat törölgetted, a ruhánkat hajtogattad, fésülgetted a hajunkat. Dadus néni, dadus néni, de kár, hogy már el kell menni! Milyen jó volt nekem itt az óvódában, mindig erre gondolok majd az iskolában! Iskolába mennek, betűket tanulni, sok tudománytól fognak okosodni. Miért hagynak itt minket, meg ezt a szép kertet? Tudok számolni legalább húszig, tudom, hogy az ősz a télbe belenyúlik, a hónapok neveit mind ismerem... Ha kell rajzolok embert, házat, lefestem szépen az orgonaágat, énekelek zsipp-zsuppot, csigabigát... minek kell kijárnom az iskolát? Jutka azt mondta, ott nem szabad beszélni, csak akkor, ha kérdez a tanító néni. Ősztől pedig már iskolás leszek, illene, hogy ettől okosabb is legyek. Milyen jó volt szaladgálni ebben a nagy kertben, soha az életben már nem lesz ilyen kertem!
Igaz, a tanulás könnyen megy nekem, van a nyakamon egy okos kis fejem, amibe minden tudomány belemegy, igaz, hogy csak akkor, amikor figyelek. Padban ülni, figyelni, számolni, olvasni, mindig csak tanulni, sohasem játszani! Ezért most kívánjuk nektek kedves nagyok, hogy az iskolában legyen jó dolgotok! Nagyok búcsúzó versei. Cak azt nem tudom, a DÍNÓMAT majd ott hová tegyem, ha az iskolában leszek... hát kellett ez nekem? Igaz, hogy a labdát tőlünk. Sokszor elzavartatok, Mégis jó volt.