Pál Utcai Fiúk Helyszínek
Éles rikkantás harsant fel sok kicsi szájból: "Hóha, hahó" és "Hóha, hahó", harsogta a torkuk. Gárdonyi Géza - Láthatatlan ember: Az első tíz fejezet. Villámgyors KRESZ-teszt: megelőzhetsz egy balra kanyarodó gépkocsit, ha ezt a táblát látod? A Pál utcai fiúk - 1. fejezet. Mert kedvelte Bokát nagyon ő, tartotta szivében. Egy neme volt ez az érzésnek, mi a honfiu lelkét. Közbekiáltott erre Geréb, harsogta a hangja: "Az nem igazság, ez nem igaz szó, csalfa hazugság!
A Pál Utcai Fiúk Rajz
És így ment ez teljesedésbe az évek alatt ott, Elmúlt sok tavasz és nyár, ősz és téli zimankó. Ott az erőd fala volt, megtorpant mind ez a négy hős. "Én voltam hát", mondta Bokánk, "aki jött be utószor?
Pál Utcai Fiúk Helyszín
"Jézus Urunk, Megváltónk, egy-fia égi Atyánknak! Tisztelték egymást, lezseren, hetykén szalutáltak, S annyit mondtak csak, szavakat nem túlszaporázva: "Szervusz! Nem volt rest idejönni a grundnak pont közepébe, Mert nagy mersz töltötte be bátorsággal a szívét, És bemerészkedvén felhágott ő a középső, Nagy citadella falán, s elvitte magával a zászlót. Tőle tanulja meg, hogy az embereknek csak az arca ismerhető meg, igazi lényük rejtett, láthatatlan. S szólt: "Köszönöm néktek, fiaim, s lássunk neki mostan. Felnézett az erődre, fejét felszegte figyelve. Később a Janótól tudja meg, hogy nincs többé grund, építkezni fognak a telken. Csak azért akarják elfoglalni a grundot, hogy legyen hol labdázniuk. És törvényszékük, mely minden szombaton ült le, Mindig csak rá rótta ki verdiktjét, elitélőn. Pesti gyereknek az Alföld ez, s ez néki a róna, Birtoka, széles, tágterü síkja, a nagyszerü térség. Szembekerülnek tiszttárssal, déltől az időig, Míg nyugtára sietvén elszunnyad nagy Apolló.
A Pál Utcai Fiúk
Éljent rikkantott, órjás, lelkes, nagy örömmel. Nem megyünk mi vesztegetni meg alkudozni! Küzdeni érte, ha ezt kívánja a sors vagy a szükség. Ennél szebbet nem tudtunk képzelni, sem ennél. Kinevezik kapitánnyá. Sziklás hegylánc nőtt, völggyel s csúccsal teli tájék, Egyszóval mindennap vált azzá, amit éppen. Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalán nagy házfalak merednek az ég felé. Mindig, minden kis dologért mindenki csak őrá. Erre a szőkés, kis siheder nyugtatta a lábát, És lepihent, hisz nem kötelezte merev-feszes állás.
Aztán ő leereszkedvén, oldalt elinalva. A gyerekek szeretnek rajzolni, és mi sem szívmelengetőbb egy szülő számára, mint az, ha szeretete jeléül őt rajzolja le a gyerek. Jött hát akkor a labda s ütő (más néven a méta). Tengeti napját, nem tudván tán semmit amarról, Hogy néhány kis pesti diák, csóró valamennyi, úgy érezte, e kis föld néki a szép fiatalság. Nékünk, városi kisfiuként, és ez bizonyos volt, Nem kellett, nem volt rá szükség, és nem akartuk. Így szaladott rögvest, kinyitotta azonnal az ajtót, Húzván jó zárát, reteszét kézzel kivetette. Nemecsek pedig akkor mondta a választ. Márpedig ezt a helyet meg fogjuk védni erősen! Ám az erődöt azonban kettő rakta csak akkor, Csónakos és Nemecsek rakták egymásra a fákat. Válaszul erre a kis Nemecsek szólt, s mondta szavával: Én, amidőn odamentem az utcák hosszu sorára, Akkor az ebkutya zengett nagy-harsány ugatással. Jobbról-balról két nagy ház volt néki határa, s hátul, leghátul volt az, mely tette a grundot. Ajtónk nagy reteszét nem toltam helyre azonnal, Elfeledém ajtónk zárát rögvest reteszelni. Álljon elő hát rögvest, közbaka, lépjen előre!