Andrzej Sapkowski: Viharidő - Olvasóterem.Com - Az Egészséges Olvasás Támogatója

A jobbára visszaemlékezésekre és a trubadúr Kökörcsin feljegyzéseire alapuló narratíva összetettsége mesteri írókészségről tanúskodik, Bonhart karaktere pedig ékes szóval bizonyítja, hogy Sapkowski még mindig az egyik legjobb, ha karakteralkotásról van szó. Grandiózus, kicsit depresszív és kézreszketősen izgalmas. Vaják könyvek sorrendje. Én amúgy is hiszek az érdekes figurákat tömörítő csapat dramaturgiai erejében, a háború égette földeken bolyongó, szeretteit kutató Geralt köré gyűlő kompánia az egyik legjobb társaság, akikről valaha is olvastam (talán Glenn Cook Fekete Seregét leszámítva). Ez lenne hát az én személyes listám… mi a tiétek? Nehéz feladat elé állítottam magam, amikor megígértem, hogy rangsorolom a Vaják könyveket élvezeti értékük szerint.

Nyilván szükséges a felvezetés az elkövetkezendő események fényében és Sapkowski magával ragadó stílusa itt is feloldja a nehézségeket – a lebilincselően összetett karakterek (különösen a konklávé szeszélyes asszonyait kedveltem… a férfiú esendőség, na), Ciri sivatagi megpróbáltatásai és persze a Yennel átélt közös pillanatai feledhetetlenné tették ezt a kötetet is. Habár rajongok Sapkowski novelláiért – igen, én is azok közé tartozom, aki hiszi, hogy a lengyel mestertolnok tehetsége a frappáns, rövid történetek lejegyzésekkor ragyog a legfényesebben – valamiért ezt a kötetet éreztem a legkevésbé… hm… egyedinek. Az öt regényen átívelő, epikus sorozat nyitókötete, ahogy azt már korábban is írtam, új magasságokba emeli a Vaják-mondakört, s mint ilyet, képtelenség lenne nem a sorozat felső ligájába helyezni. Star wars könyvek sorrendje. Sodró lendületű meseszövése, izgalmas fordulatai és sziporkázó új és régi karakterei magukkal ragadnak – olyan ez, mint egy jól sikerült mozis "blockbuster", amit izgatott kukorica rágcsálás kísér, ám a moziból kifelé még lelkesen duruzsoló tömeg másnapra már elfeledi, hogy mit is látott, csak a kellemes szórakozás emléke marad.

Talán csak Ciri világokon átívelő szálai bolygatják meg olykor a narratívát, ami úgy lehet bravúros írói fordulat, vagy alkalmi csapongás… ki-ki értelmezze vérmérséklete szerint. Érdemes azonban taktikusan nekilátni a tartalomfogyasztásnak, projektmenedzser típusú embereknek kiváló segédanyagot tudunk ajánlani. Elsőre úgy tűnhet hogy a Viharidőnek igazán nincs létjogosultsága, hiszen a Vaják-saga utolsó kötete után több mint tíz évvel megjelent előzményregény, ráadásul konkrétan még csak nem is kapcsolódik az öt részes sorozathoz, viszont a két novelláskötet után elolvasva nyilvánvalóvá válik, hogy még így is rengeteget hozzá tud adni az Andrzej Sapkowski által megálmodott világhoz, és egy tökéletes átmenetet nyújt a rövidpróza és a Tündevérrel induló regényfolyam között. Egy korántsem ideálisan végződő küldetés után Ríviai Geralt válaszokat keresve Kerack királyságába érkezik, ahol szinte már az első percekben összetűzésbe keveredik a városi őrség néhány tagjával, nem sokkal később pedig a messze földön ismert vaják kardjait is ellopják. A The Witcher 3: Wild Hunttal soha nem játszottak annyian, mint most, és valószínűleg a könyvesboltokban sem állnak halomban a Vaják-készletek. A GABO-féle új kiadás azonban rendelkezik egy ajánlott olvasási sorrenddel, ezzel is segítve azokat, akik meg szeretnék ismerni Ríviai Geralt történetét, így egy gyors utánaolvasás után bárki belevághat a lengyel író világhírű sorozatába. Sapkowski igazi remekművet alkotott ezzel a kötettel. Trónok harca könyvek sorrendje. Meglehet azért, mert így, lendületből olvasva a könyvsorozatot picit soknak találtam a visszahallást: a bevált frázisok és fordulatok kelléktárában picit elvész az eredetiség. Ó és el ne feledjük Vilgefortzot, a könyvsorozat történetének talán legérdekesebb főellenfelét. Bemutatkozik Ciri, megismerjük Kaer Morhent és kibővül a novelláskötetek merész, de kurta ecsetvonásaival felvázolt világa is. A Netflix-féle Vaják sorozat dobott egy nagyot a franchise népszerűségén. Végtére is ízlésről nincs mit vitatkozni. A ciklus harmadik felvonása az egyik kedvencem, már ha karakterekről van szó.

Igazi ízét vélhetően az alapkövek letétele fölött érzett izgalom adja, hiszen itt már sejtjük, hogy valami grandiózus van készülőben. A szálak végre összecsókolóznak, Sapkowski pedig könyörtelen intenzitással borítja ránk az elképesztő történések sokaságát. Sapkowski gondos alapossággal fugázza ki a történet csempéinek hézagait, hogy mire elérkezik a záró kötet, már körömrágva, a fotel szélén egyensúlyozva drukkoljunk azokért, akik egyre inkább hozzánk nőttek a regények során.

A regény, melynek fókuszában Ciri és a Patkányok, illetve a kétségbeesett Yennefer skelligei nyomozása áll, s melynek Geralt és kurta-furcsa kompániája ad keretet, különösen hangulatosra sikeredett, még akkor is, ha sokkal inkább a karakterjellemek satírozására, mint a történet görgetésére összpontosít. Próbáljátok ki, hátha segít, aztán essetek neki a könyveknek/játékoknak bátran, jó lesz! Nincs könnyű dolga annak, aki el szeretne merülni Andrzej Sapkowski Vaják univerzumában, ugyanis a teljes sorozat összesen nyolc könyvet tartalmaz, ráadásul ezek közül kettő novelláskötet (amelyekről korábban már írtunk: Az utolsó kívánság, A végzet kardja), egy pedig különálló regény. Izgulunk, sírva nevetünk és tragédiák fölött borongunk, miközben a regélősen ismerős történetek kellemesen rezonálnak saját kultúrkörünk népmeséivel.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a Viharidő egy rossz(abb) könyv lenne, vagy kevesebb; épp ellenkezőleg. Ugyanakkor, ha egyszer kézbe vesszük a kötetet, idő bővében valószínűleg le sem tesszük majd azt az utolsó oldalig. Picit elkanyarodunk a regényciklustól, csak hogy visszatérjünk mindenek kezdetéhez, az első Vaják könyvhöz, ami megalapozta a legendát. Ezzel pedig elérkeztünk a lista első helyezettjéhez és mindenek lezárásához. Kiválaszthatjuk, hogy csak a könyvek, csak a játékok, vagy esetleg mindkettő érdekel minket, megadhatjuk, mikor kezdenénk, milyen gyorsan olvasunk, mennyit szánunk rá egy nap, illetve hogy a játékokat hogyan pörgetjük, milyen tempóban szeretnénk haladni. Ezt követően kiírja, mennyi idő kell, hogy mindent befogadjunk, és mikorra fogunk végezni az egésszel. Hiszen az alkotó tehetségén túl oly sok mindenen múlik egy könyv sikere – hangulatunkon, fókuszunkon, ízlésünkön. Geralt "vajákoddása" soha nem tér vissza ilyen letisztult formában és csak remélni tudjuk, hogy a Netflix által képernyőre álmodott sorozat visszahoz valamicskét ebből az elképesztően megkapó hangulatból. Gyakran madártávlatból figyelve az eseményeket körözünk egyre fent, különböző helyszínek között csapongva, soha nem vesztegelve pár oldalnál többet bármelyiken. Úti-regénynek tetszhet a könyv, hiszen jól meghatározott csapásvonalon halad a végkifejlet felé (bár már tudjuk, hogy a visszatekintésektől sűrű Fecske-torony megtöri majd egy csöppet a lendületet), nyomasztó viharfellegként árnyékolva be A tó úrnőjében kiteljesedő jövőképünket. A korábbi szövegek felépítésétől és szóhasználatától eltérően itt a forma és a stílus is változott, rengeteg a latin vagy az abból "magyarosított" kifejezés (itt nyilván a fordítás is fontos szerepet játszik), tekintve pedig hogy ennél a műnél az író nem volt a rövidebb műfaj keretei közé szorítva, maga a történet sem olyan szorosan megírt, mint Az utolsó kívánság vagy A végzet kardja novelláinak esetében. Az öt kötetes eposz második nagy fejezete nem könnyű, pontosabban nem könnyen követhető olvasmány.

Az eredetileg 2013-ban megjelent Viharidő sorrendben a harmadik könyvnek tekinthető, különálló regény, amelynek főszereplője nem meglepő módon a novellákból már megismert vaják. Ebből alakult ki személyes toplistám, ami alkalmasint szembe megy korábbi véleményemmel, s amit csak úgy, a diskurzus kedvéért osztok meg veletek. Úgy gondolom, hogy egy óvatos író léptei ezek, aki a sikerhez vezető úton hátrahagyott lábnyomokba szökdécselve igyekszik megismételni az első könyv diadalmenetét, valamivel kevesebb sikerrel. A kicsivel több, mint négyszáz oldalnak köszönhetően Sapkowskinak bőven volt ideje foglalkozni a karakterekkel, elsősorban Geralttal, és a cselekmény is komplexebb. De az ígéretet illendő megtartani, így hát feltornyoztam magam mellett a megjelent nyolc kötetet és uccu, újra elolvastam mindahányat néhány nap leforgása alatt. Én például ha minden könyvet elolvasnék és az összes játékot a kiegészítőkkel együtt végigjátszanám, ütemterv szerint szeptemberre érnék a végére, de simán lehet, hogy elhúzódna a sorozat második évadának premierjéig. Lévén kiterjedésében kurtább, történéseiben viszont sűrűbb a többi regénynél, itt-ott bizony leheletnyit elnagyoltra sikeredett. Nehéz is lenne a lista aljára tolnom egy kötetet, ami ennyi fantasztikus kaland nyitánya volt, de kétségtelen, hogy a gyűjteményben szereplő novellák Sapkowski képzeletének legjobbjai.

Akár a király, kinek kedvenc lányát kellett kiválasztania, magam is évődtem és átkoztam a pillanatot, amikor rábólintottam a kihívásra. Nem csak az teszi egyedivé, hogy egy különálló történet, és a korábban megismert karakterek és helyszínek közül is csak néhánnyal találkozunk, hanem az is, hogy olykor olyan, mintha egy teljesen más író könyvét olvasnánk.