Annus Néni Daloskönyve Hangzó Melléklete | Médiatár
Kicsi csillag, ha leesik elterül, Az én rózsám ahol lát es elkerül, Ne kerülj el édes-kedves galambom, Mer` én néked rosszadat nem akarom. A könyvben szereplő dallamok és szövegek gyűjtési adatai: Komárom, 2013. június (Gy. Fejik a fekete kecskét, verik a barna menyecskét, ott `ad üssék, az oldalát, mért szerette a más urát. Annus néni dalait nem zenei rendben vagy tartalmi csoportosításban, hanem szövegkezdetük ábécé-rendjében találjuk. Kiadó: Őseink Nyomában Közhasznú Alapítvány.
Én az éjjel álmomban, subridom, Legényt (leányt) láttam álmomban, subridom, Sej-haj sirken járok, sarkon járok, Sári-mári subridom. Nem megyek, nem megyek, nem megyek hozzája. Ha az Isten egyet adna, jaj de megbecsülném, Kezét-lábát összekötném, a füstre föl kötném. Erősödik január, Leesik a madár, Szépen fekszik a havon, Kezednek odaadom. Gyere ide, bújj ide, hadd üljek a öledbe, Kacsintsak a két ragyogó szemedbe. Belé estem, benne vagyok, A szerelem rabja vagyok. Azt mondják, hogy boros-boros vagyok, Hazamenni mennék, de nem tudok, Aki tudja mért nem mondja, Merre van az országútja, csuhajja. Túl a vizen mandulafa virágzik, Mandulája vízbe hullik, s elázik. Rég megmondtam bús gerlice, Ne rakj fészket út szélire, Mert az úton sokan járnak, a fészkedből kihajhásznak, Rakjál fészket a sűrűbe, bánatfának tetejébe, tyuhajja. A zenei stílusok közti eligazodást az egyes dallamokra vonatkozó jegyzetanyag igyekszik megkönnyíteni. Csütörtök, 12/07/2012 - 07:50. Ördöngösfüzes, 2015. január 30.
Szép szeretője, el se bírja feledni, Így jár az a lány, ki egyet tud szeretni. Ha kimegyek arra a magas tetőre, Találok én szeretőre, kettőre. Villás farkú fecske felszállott a levegőbe, nem láttad-e a régi babámat az este, láttam biz én az inaktelki selyem réten, kesely lábú lovát legeltette kötőféken. Nagyalmáson kidobolták, Hogy a hurkát ne árulják, Mer` a lányok igen veszik, S mind a lábuk közé teszik. Február 1. : Horsa István, Hanusz Zoltán, Hanusz Zsuzsanna). Jaj, Istenem mért` vertél meg, Én ezt nem érdemlettem meg. Engem ölel, másnak kacag a szája, Jaj, de hamis minden elgondolása. Sütnek süteményeket, várják a legényeket, Egész éjjel forgolódnak szegények. A keszkenőm nála van, Víg örömem benne van. Aki minket nem szeret Egye meg az egeret! Ereszd el a hajamat Hadd mulatom magamat! Hogy is inná, mikor olyan zavaros, nem vagyok én a babámban bizonyos, De a Nyárád vize sem örökké zavaros, leszek én még a babámban bizonyos. Megvert Isten ostorával, Az anyósom a fiával. Szép a falu, s a vidéke, de százszor szebb a szeretőm, szép az alma az ágtetőn.
Horsa István, Hanusz Zoltán). Hallod pajtás, itt a farsang. Ha egy legény hozzá nyúl A kis leány elpirul! Lám én szegény szolga legény csak egyedül hálok, Akár merre tapogatok, csak falat találok. Kicsi nékem ez a ház, Azér' adtam dióbelet, kirúgom az oldalát. Az én uram kőbányában dolgozik, Szombat este kapja ki a fizetését. Kék a kökény, zöld a petrezselyem. Éjfél után kettőt ütött az óra, nem kódorog senki már a faluba. Rózsát tűznék kalapjára, Páros csókot az ajkára. Nálunk felé a leányok úgy tesznek, Haza mennek kürtőskalácsot sütnek.
Dalolja ki nevét a babámnak. Holdviola - Erdő, erdő. Annus néni önéletírása pedig – néprajzi és esztétikai értékei okán is – a kiadvány különleges ajándéka. Vagy engedik, vagy örökre eltiltják, a síromat már előre megássák. Barátkozzunk meg a gondolattal, hogy az ismert és – népzene-történeti és sztétikai jelentőségük révén – méltán híres ördöngösfüzesi dalok egy hatalmas, meglehetősen heterogén dalkészlet részeként élnek. Bús gerlice szokott rája leszállni, Nehéz tőled édes rózsám megválni. Édes rózsám, hol fogok én meghalni? Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő.
Hol a hő, hol a hő, Az a fényszerető, Látom, ott menetel, Aki én megyek el. Kicsi csillag jaj de régen vándorolsz, Nem láttad-e a juhomat valahol? Ej, nem az a jó gazda, kinek hat ökre van, Ej, nem az a jó gazda, kinek hat ökre van, Csak az a jó gazda, kinek szép lánya van, Csak az a jó gazda, kinek szép lánya van. Tele kancsó, jobb kezével köszönti, bal karjával szeretőjét öleli.
Kicsi tulok, nagy a járom, Fiatal még az én párom, Kerek három évig várom. Adjon Isten jót a Magyar hazának, S az oláh es kérjen, ha kell magának. Ha nem szeretnélek Fel sem keresnélek Azt a hosszú sáros utcát Sej nem taposnám érted. Mindenkinek van babája, csak énnékem nincsen, Kinek kettő, kinek három, nékem egy se sincsen. Hideg Istvánné Lakatos Anna, az erdélyi Mezőség jeles nótafája, táncos adatközlője és mesemondója, a Népművészet Mestere: sokunknak ismerőse. Ha én bús gerlice volnék, Babám ablakába szállnék, Ott is csak azt dalolgatnám, Ébren vagy-e kedves rózsám? Ll:Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak, csárdás kis angyalom, érted fáj a szívem nagyon:ll. Ne nézz rám... Ne nézz rám, ne kacagj, Mer a szívem meghasad, de meghasad!