Sír A Gitár A Kezemben

A mája kezdte feladni. A szüléimét és a rokonaimat szidalmazták. Ungvári tamás rockról szóló könyveit. Ment a szakmunkásképzőbe.

A tó túlpartján majális. A zenekarnak is jó itt a dolga, Mulat a Pista i. Zöld az erdő. Már azt hittem halott. Ünnepel, elfogy a bor, jól lakik végre minden rokon. Ócska leharcolt minden. Én még mindig kergetem az álmaimat. Ő innét nem megy sehova. Hallgattam a beszélgetésüket. Még jobban ha beszólnak. Bolyongott a birodalmában.

Most szinte minden házban élnek. Na első hiba, gyermek megszületik és olyan 3 éves korától elkezd érdeklődni mindenről. Akkor már az apja éjszaka se hagyta békén. Hogy legyen kinek mit jóvátenni. Ha szóltak hozzá izzadni kezdett és remegni.

Hallja a lányok nevetését. Nagyjából ez volt a lényeg. Hevertünk és aludtunk egy kicsit. És mindenféle szégyenteljes kitalált történeteikkel. Legalább öt éve nem takarított. Csak azt mondta nem szeret. Mint a tenger japán partjainál. Zsíros hajjal szakállal. Elbújok a nyári konyhában. Kezdett mindenféle imát mormolni. Csak kisebb csodákra képes. Most már mást nem akar. Félt a lányoktól és a tanáraitól is. Te csak mindig akkor sírsz. Meg voltunk döbbenve.

A telekre az asszonnyal. Elérhetetlenül kecsesen és gyönyörűen. A meleg nyári estékre. És a vizelet szagával. Úgyhogy az volt a mindene az a gedvás kocsi.

Senki nem hallgatja már. Hogy hagyják rajzolni. Itt már nem sok minden maradt. Barátnői nem voltak csak pasijai. Mint az ócska Skodája üresben. Shadow gallery lemezt. Ők meg isszák a koccintóst. A zene már csak háttérzaj. Le se fogják szarni. Ez az én everesztem. És kihaltabb a város. Összeloptuk a szőlőkből a karót. Újra rám találsz, vissza jössz majd hozzám.

És az egykedvűen menetelő emberektől. Ugyanott vagyok ahol voltam. De ragaszkodunk bármihez. Néha lopva a mosogatóba köp.