Mit Tudsz Te?: Verselemzés!!! Francois Villon: Apró Képek Balladája

Sejti az örök életet. Hobo Blues Band: Ki vagyok én? Hogy mindez, hogy mindez, hogy mindez én vagyok. És ring az ég hullámain. A hallgatag növények szerelme emberibb. Nem vagyok James, s nem vagyok Bond, Pöttyös a fejem, van néhány anyajegyem. Gurulós bőröndben utazó éltető hulladék. François Villon: Apró képek balladája. Utcácskák mocska ki jogról meg sotéről álmodik. Lábam és fejem közt a tér. E. Bizottság: Mindez én vagyok.

Amíg a világban folyik a vér, Mond, kit érdekel, hogy ki vagyok én? De azért ruhában csak arra gondolok. Mihelyt a szemem nyitva van, lehunyom rögtön önmagam: nyomban nem leszek semmi sem, csak szem, csak világ-teli szem, de ha szememet lehunyom, én nyílok ki: birodalom, földrész leszek, oly végtelen, határaim sem érhetem. Játszótér rendje de úgy is mint egymással bánás. Egyenletesen süt szívem.

A hegyek tudják, hogy mi a méltóság, hajnalban, alkonyatkor is, a lomhán elheverő hegyek…. Egyszer el akart nyelni, –. A második versszakban megtudjuk, hogy Villon pontosan ismeri az urak nyakdíszét, melyik ruha mi szerzet, ki gazdag, ki cseléd, mily fátyolt kik viselnek, a tolvaj- s kártyanyelvet, valamint tisztában van azzal, hogy tortán él sok piszok, mely csap mily bort ereszthet, ám azt mégsem tudja, hogy ő kicsoda. Felázott paplan egy fekhelynyi darabos hányás.

Kislány ki elindul világgá szétnéz és hazamegy. Reálisan látja helyzetét: egyedül van a világban csak magára számíthat. Külső személynek érzi magát, megfogalmazza azt a gondolatot, hogy bár kilátástalan a helyzete, ő még remél. Én én vagyok, én én vagyok, megőrülök, én én vagyok, én én….

Kérlek válassz a lenyíló mezőből: A költő a vágánsok mozgalmához tartozott, olyan értelmiségiek közé, akik bár magas végzettséggel rendelkeztek, bohém életet éltek. Elgázolt szandál ki pultoslány szeretne lenni. Weöres Sándor: Ki vagy te? HHH vagyok a kikúrálhatatlan hebegés. Kérdeztek volna magzat-koromban…. Szellőtől fényes csúcsra röpít fel a vágy. Súlyommal hajtom a teremtés bedöglött gépezetét.

A szemem, a szájam, az orrom, az állam. Elsüllyedt kapukulcs dobozos sörről a nyitóka. Madárnak kád vagyok buzgó kis gyomoknak itóka. Ó, mondd, kit érdekel, hogy ki vagyok én? Nem érdeklem, nem gyűlöl, nem szeret, csak – megfojt.

Üzi a falon én tudom csak hogy honnan érkezett. Üvöltöttem: nem kell a világ! S ha nem igért, a senki tudta mért. Hogy szolgál… ó miért? Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz kopernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, "nem én"-nek.

Nem vagyok gazdag és nem vagyok szegény. Fájdalmas anya egy ordítva libikókázóval. És idő sincs s a képzelet. De csak ha vállalom. Az ajánlásban kiderül, hogy Villon mindent tud hát, drága herceg, tudja mi sápadt, s mi ragyog, hogy a férgek megeszik, de kurvára semmi fogalma nincsen arról, hogy ő kicsoda lenne úgy mégis igazából, de mostmár komolyan. Szebb jövő közműves vályogház szentmártonkátán. Eredetileg táncdal volt, de az írott mű megőrizte dalszerűségét. A balladában található igék néhol lassúságot, elmélkedést, néhol dinamizmust csempésznek a műbe. Gyanús kis pukli a járdán egy problémás anyajegy. S te én vagy magadnak, két külön hatalom. Egyedül vagyok a világon. Radnóti Miklós: Előhang egy "monodrámához" Ilonának. Sírtam, nevettem az uton.

Az öregúr magának tartogat. Ezt a sort helyettesíti a fordító a "Tudom, hol mérik a szerelmet" sorral. Zenit-Nadir: pólusig ér. Bíborszín táj fölött híven. "Nem biztos, csak a kétes a szemnek, s ami világos, mint a nap; titok; hiszek a véletlennek; a hirtelennek. Központi gondolata az, hogy a költő számára nincs kiút a szerencsétlenségből.