Szerkesztőségünk Kedvenc Versei
I selected these small white pearls, though there were dearer, nicer ones, like the sort you ought to deserve. Ha megölném is, hinné: jó vagyok. Most mentél el, öt perce sincs, öt perce nem vagy már velem. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Your clothes as you leant back.
Did you understand me? Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Néha a fiadnak érzem magam, ki lopva nézi vetkőző anyját. Távol kolompszó nyíres dombokon. És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik –. Sírva a forró párnák. Karmai csikorogva vájnak a. fényes padlóba... a te cipőid is csikorogtak. Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. The skin of my face through many a love-filled night, and through many a night my flushed face.
Moon-hat, throw your dress. Egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon. Reichenberg, 1928. február 13. Then on we went with easy steps so that we would not. A kisgyermek, úgy játszadoztak szépen. And the claws of its four velvety feet. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Én ezt a kis fehérszemüt válasz-. Nyugtalan álmaimba csengenek.
Japán vázában remegnek egy. Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha. Floods onto me as you stretch towards me. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -. Tombolva inni hegyeink borát, Keserveinknek izzó mámorát, S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal, Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, -. És sokáig megmaradj nekem, de hiába, az illatod elszállt. Könnyem se lássad, érted mind kevés, a szótlan tűrés, titkos szenvedés. When you're kissing my brow, and when I, with guilty horror, return the kiss on your lips. The scent of that shrub for you to be here, and I once more embrace the hills of your body. Testem és lelkem egyszerre megért, hogy ezer íz és ezer édesség.
S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta –. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el. Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. Sajó Sándor: Magyarnak lenni. Because a halo, woven through all those lonely night. Mindentlátó, szent ablak alatt. Árúit dicsérve kínálgatta. And from its spreading crumbs you kneaded. A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör.
Most mentél el s már újra megcsodálnám. "Meglásd, ha majd nem leszünk!... " Glistened in our loving, shining eyes. Look now, it's clouded over and the rain had come. Sár és Gyűlölet van az alján.
Befutott, szerelmesen fénylő szemeinkben... Könnyű léptekkel suhantunk tovább, nehogy új. More fervently had I wrapped a finer, more glittering, string of larger pearls as a beauteous decoration. And believe that it ended; and that even the sky is mourning this love. From that dark and fevered yard, that it made our bodies tremble. Summer in scrawny trees. Mind e gazdagság csak a Tiéd. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? Towards me at a carnival one morning. Felhős egekbe és hullámos. És minden rendű népek, rendek. You nibbled the brown-shining bread of Smiles.