Goblin Slayer - Aktuális Fordítások / Gyászversek Idézetek Elhunytak Emlékére

Nem volt elég ez a 12 rész, a szereplőket ezidő alatt nem igazán sikerült megismerni, pedig kíváncsi lettem volna a múltjukra, mert alapjáraton érdekes karakterek. Goblin Slayer (Goblin Slayer 1. ) Hogy mi lesz az, kiderül, ha megnézitek a részt. Nos, én az első epizód után, hányingerrel küszködve kicsit sem akartam folytatni, mert teljes mértékben kiverte nálam a biztosítékot annak ellenére is, hogy saját véleményem szerint elég jól bírom a vért meg az erőszakot. Minden fantasy világban a legalantasabb szörnyeknek a koboldokat tartják, akikkel egy kalandor sem foglalkozik szívesen. A cselekmény arról szól, hogy ölik a koboldokat. Sütiket használunk az oldal működése és kényelmes használhatósága érdekében! ANIME FELTÖLTŐKET KERESÜNK, JELENTKEZNI A. SZERVERÜNKÖN TUDSZ. Ismét felpörögnek az események és ízelítőt kapunk belőle, milyen is a kalandorok viszontagságos élete. Ami nem rossz, mert érdekes, ráadásul Goblin Slayer ebből a szempontból elég élénk fantáziával rendelkezik, de… nem tudom, én nem igazán élveztem.

Mindenesetre úgy voltam vele, hogy valószínűleg nem ennyire kiakasztó minden epizód, amiben igazam lett; egyszer kiborultam még valahol a közepe tájékán, de egyébként megbékéltünk egymással. Letöltések és Online megtekintés FHD-ban is. Ám ma azt is megtudjuk, miért szereti hősünk ennyire a kis görcsöket. Egy kicsit nyugisabb rész elé nézünk. Az opening szép, az ending már kevésbé tetszett. Goblin Slayer érdekes figura, eléggé antihős, ami nem baj, mert a sok egyhangú shounen világmegmentő srác is unalmas egy idő után.

Nagyon vegyesek az érzéseim ezzel az animével kapcsolatban. A karaktereket is kedveltem, bár sajnáltam, hogy tizenkét rész alatt nem ismertük meg jobban a szereplőket, a múltjukat vagy a motivációjukat. Ezek a sütik semmilyen adatot nem gyűjtenek rólad. Viszont a hype-hoz képest én csalódtam; nem tudom, hogy mit vártam, de őszinte leszek, magát a cselekményt eléggé untam. Csak egy kalandor van, aki a hírnév és a gazdagság hajszolása helyett kizárólag a koboldok kiirtásának szentelte az életét, ez pedig Goblin Slayer, vagyis a Koboldölő. Kezdődik a kaland, melynek fedőneve "Shrek". Nem volt bajom a cselekménnyel. És ennyi, egyébként. Azt is nehéz volt eldönteni, hogy hány csillagot adhatnék rá, végül 8-at adok, de inkább 7, 5-et adnék. Hiszen a zöld bőrű fenevadak bár alacsonyak, gyengék és gyávák, ugyanakkor rengetegen vannak, a föld alatt koszban és mocsokban élnek, és kegyetlenül elbánnak az áldozataikkal.

Így hát nem sok maradt hátra, minthogy hátra dőljünk és élvezzük a zöldbőrűek mészárlását. Műfaj: akció, dráma, fantasy, kaland. A Papnőt kedveltem, szerintem aranyos volt és a többi csapattárssal sem volt problémám. Egyébként meg van még potenciál a történetben. Az anime egyes elemei miatt csak erős idegzetűeknek ajánlott! BE KELL LÉPNED A HOZZÁSZÓLÁSHOZ!

Úgy tudom, lesz 2. évad, szóval szerintem azt is megnézem, mert kevés volt ez így. Az előző rész végén feltűnő kis csapat meglátogatja Goblinvadászt, és egy érdekes kérdéssel állnak elő. Értem, hogy goblinok, és csak goblinok, megkaptuk a miérteket is, de sok újat a kis dögök nem tudtak hozni, a végén pedig a "boss" kifejezetten szánalmas volt. Kiemelt értékelések.

Monok Zsuzsanna Kikelet: Halottak napján. Értünk adták annyian. Közben annyin élnek. Elsuttogunk egy fohászt szeretteinkért, Ahogy minden évben tesszük halottak napján. Őriz sok-sok kedves arcot, az ő sorsuk betelt immár, többé nem vívnak új harcot. Most rózsát hoztam neked, drága édesanyám, egyszerűen fehér, halvány őszirózsát, mely úgy illatozik fejfád árnyékában, mintha kertedből hajolna. Halottak napjára... Kőangyalok a sírkertben.

Halhatatlan lelkünk így fordul termőre, lélekláng boruljon minden temetőre. Itt e megszentelt föld alatt. Értük szól most énekem, Akik hősként haltak, Nem volt bennük félelem, Szent ügyért harcoltak. Békés, meghitt síri csendben, Némává lett szeretettel. És sűrűbben hullatjuk a könnyeinket. Megbékélni kéne, s nem visz rá a lélek. A pillanat, mely jéggé dermede, zöld mohába, enyészetbe vész. De ha elmúlik ez a nap, Ne múljon az emlékezés, Maradjon meg a szívünkben. Mindörökre megpihen, s a föld pora jótékonyan. Gyújtunk gyertyát minden évben, Nem feledett érzésekkel.

Alkonyához elérkezünk, Békességben pihenhessünk.. Gyújtsanak értünk is gyertyát, S teljesülnek reményeink: Ne feledjenek el soha. Magányosan, távol, kire nem jut idő, kit a szív nem ápol. Élő lángja szerte lobog, mi gyújtottuk értetek! Szálljon fel fényetek! Óh halld meg ember az idők szavát! Nem fogták a kezüket. De nem köthetjük össze az élet szakadt fonalát. Halottakra kell most.

Mi szeretünk titeket! A kislány és felnőttkori boldog életet. Holtak napján ébred a múlt, feltámad sok régi emlék, az elmúlás leple foszlik, hisz ők velünk éltek nemrég! Hallgassatok rám most. Dallal köszöntik az angyalok.

Vigyétek a híreket, a holtaknak üzenjük ma. Halottaknak napján, gondolkozz el, kérlek! Szélcsendben a legszebb, A sok apró mécses. Lobogjatok gyertyák, égjetek mécsesek; s lelkeink üdvéért. Megható a sok gyertyafény, S szívünkben ott él a remény, Hogy mind békében nyugszanak. Úgy elzokognám minden bánatom, mi fáradó napokon erőtlenné tesz, de látod édesanyám, meggyűri az idő. Lehajtott fővel csak hallgatok. Ki örülni tudna, ha tudnák szeretni.

Ősz hajszállal teli fáradt fejemet. Vársz, amíg késő lesz, mikor már nem bánthat, akkor száll szívedre, majd a gyász, a bánat. Őrizik a szeretteink hantját, amíg rajtuk virág, s moha nő... Mert minden sír egy reményteli élet, ki ott nyugszik, sorstól mit kapott? Láttuk őket, zörgő csonttal, nyűtt ruhákban, siralommal. Ma sírodnál állok és szótlan hallgatok, csak gondolatban idézem fel égszín szemedet, simogató szavaid, melyek bearanyozták. Hol hagytátok az imákat? A jeges pillantású téli éji szél. Látjuk a szeretett arcokat: ki rokon, ki barát, S bár távolinak tűnnek, oly homályos a kép, Ők talán vigasztalva fogják az itt maradtak vállát. Szomorúan álldogálnak, arcuk zöld a vén mohától, meglehet hogy minket várnak? Debrecen, 2012. október 27. Ma minden pislákoló mécses és fakó gyertyaláng, az elhagyott sírokat is melegítse át, hogy ott alant a mélyben is hinni véljék még, nem halt ki belőlünk az emberiesség. Megyünk búsan, fájó szívvel, régi álmok emlékivel. Egyre többen vagytok, s míg zajong az élet, Ti már ünneplitek az örök sötétet.

S jön halottak napja, s mész a temetőbe, bocsánatot kérni, s elbúcsúzni tőle... Mindegyik kis gyertyalángban. Itt az idő kőbe zárva múlik, mely néma mind, de messzire kiált. Nyugszik itt a földben egy-egy virágágyon. Emlékeimmel magam vagyok, Egy gyertyaszállal egy szent halottnál. Aki hallja a temetők csendjét, hallgatni azt gyakran jár oda... Purzsás Attila. Haláltusájukban, Nem látták szerettüket.

Siratjuk a szülőt, társat és gyermeket, s a nem velünk megélt. Szájuk mozdul, néma szóra: - Imádkozni de jó volna. Az Élet folyója nem zúg nektek többé, álmotok hitele szertefoszlott köddé, a májusi szellő teremtő éneke, nem hoz megújulást, elszállt az ihlete. Legyen békés pihenésük. Minket sem a szeretteink! Novemberben egy sírhalomnál. A gyertyák fényében.

Aki elment, jól van, csak egy más világon, s nem tud örvendezni. Halottaknak napja jön el, kicsiny gyertyák, mécsesek. Rezzen az ág, míg szellő válaszol, ráérzel te, csak csendben legyél! Emlék és szeretet, Semmi más nem számít. Mesél a csend, amíg hallgatok... A csend hangjait kegyelet őrizi, benne zendül mély harmónia. Mert szívünkben éltek velünk. Milyen gyakran gondolsz. Ez lebegett előttük. Lassan elköszönök, de oly nehéz a léptem, valami visszahúz a sírhalmod felé, talán egy hulló szirom, mit felkapva dobál.

Egyre többen vagytok. M'ért nincs az élőkért. Hová lettek a zsoltárok? Hogy ott voltunk, láttuk őket, tőlünk korán elmenőket. Elszállnak a hónapok, s majd elszállnak az évek. Erzsébet-napon most mit adhatnék át? Ölébe zár odalenn... A lelketek égi honban.