Mivel Dicsekednek A Férfi Barátaid
Gyerekek, a Seres írt! Kiúszik a hang, csönd. Magyar ember vagy, fiam, állj a poszton becsülettel. Olyan furcsa bolondságokat beszélt. Olvasom, hogy némelyek szerint valami velünk született izgalom fűti lelkünket, hogy lakóhelyünket váltogassuk, és szüntelen máshol és máshol vegyünk szállást; mert az ember lelke állhatatlan és nyugtalan; megállapodni nem bír sehol; ide-oda kalandozik; gondolatai ismert és ismeretlen dolgokon szerteszét rajzanak; szüntelen kóborol, nem bírja a tespedés nyűgeit, a változatosság fölöttébb gyönyörködteti. Hatszáz forint, kettőszáz egy méter.
Vasárnap reggel hozzálátok, hajnalig be is fejezem. Ha számot vetsz pontosan: több maradt meg neki, mint amennyit veszített. Mosolya biztató, de nem tudja eltitkolni furcsa nyugtalanságát. Nos hát, nem ugyanazt kell tenned most is?
Mikor száműzték fiát, hősiességet tanúsított, mikor elvesztette, mérsékletet; mert kegyeletét ugyan nem irtotta ki semmi sem, de semmi sem nyűgözhette hiábavaló és oktalan búbánatba sem. Útra csak kevéske poggyászt vihetnek magukkal, és mivel sietni kell, ha sürgős az út, hazaküldik a tengernyi kíséretet. És úgymond laza(az mi? Néha arra gondolok, egy nap majd elmész, és többé nem látlak. Azért hát tudd meg, hogy akkor vagy békében, ha nem hat fel hozzád semmi lárma, nem hoz ki sodrodból semmi hang, akár hízeleg, akár fenyeget, akár csak üres kongással dong körül. Mert ezt az erejét nem más adta, mint a természet, amelynek törvényei nem csupán egy-egy emberre érvényesek. Ha így szólsz: "éltem", mindennap nyereségre ébredsz. Elismerem, soha még nem kapott tested oly súlyos sebet, mint ez a mostani; nem csak éppen bőrödet karcolta fel könnyedén, hanem felhasította szívedet s minden nemes szervedet. Megint homályban ülnek. A kormányos és a filozófus összehasonlítása Platón óta közhely. Azért beszélt így, hogy az emberek ne a saját értelmi képességükben bízzanak, hanem Isten erejében. Hiányoztál, mint üveges tótnak a hanyattesés.
Döntsd el tehát, melyiknek a példája dicséretesebb véleményed szerint. Istenem, pedig milyen kitűnő nevelést kaptam. Mondtam, ha ügyes vagy, arannyal tömlek ki! 65-ben halt meg, hatvankilenc éves korában. A mesterség szolga: azt kell nyújtania, amit megígért, a bölcsesség uralkodó, király. Ha hamisan esküszik, nem lehet igaz, és sok próbatételben lesz része házának. A kiváló Iulius Graecinus ezt mondta, mikor ugyanarról az Aristónról kérdezték véleményét: "Nem tudok mit válaszolni, tudniillik fogalmam sincs, mire képes gyalog" - mintha egy szekérharcosról [77] érdeklődtek volna. ) Értesd meg velem, hogyan csinálja - oda az érdekessége. 180. ez nősült ezerszer, noha csak egy felesége volt - Terentia, aki számtalanszor szakított vele, majd ismét visszafogadta. Ujjong és vitássá teszi számodra az öregséget; azt állítja, hogy ez az ő virágkora. "Vajon nem csal meg a holnapi óra? Mindhárman nyilaskeresztes karszalagot viselnek. Csak az méltó istenhez, aki megvetette a pénzt.
Az emberek pár nap alatt megbarátkoztak vele, ugratták, és elnevezték Vigyorinak, mert valami riadt mosoly ült mindig a szája körül. Én magam rendkívül idegenkedem az ilyen szörnyektől; ha bolondon akarok szórakozni, nem kell sokáig keresgélnem, magamon nevetek. Különben, ha az emberek újra elővennék a jobbik eszüket, mi szükség volna annyi foglalkozásra, ami a hasat szolgálja mind? Hogyan vagy gyümölcstermő? Ha elveszíti minden önmagába vetett remé- nyét, az az Úr Jézus Krisztushoz fordítja, És az Ő erejéből merítve lesz valóban erős. Ámde miután megszabadulsz a bajtól, minden helyváltoztatás kellemes lesz: elvetődhetsz a legtávolibb földre, megtelepedhetsz barbár országok bármely zugában, mindenféle lakhelyet vendégszeretőnek fogsz találni. Te, ha otthon megütöd Annát, a telepről is kikergetlek! Hát eljött hozzánk a szenvedés, az eleven fájdalom, a kénköves zuhanás, reánk támadt sötét szárnyakon a mocskos pokol. Igen megsajnálja, elérzékenyült hangon. "Hej, halászok, halászok, Merre visz a hajótok…" A dúdolás abbamarad, fütyüli tovább. Elkésve érkezik, kezében hátizsák és demizson. A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána. Másik emlékéről komolyabb hangon, árnyalatnyi szégyenkezéssel beszélt.
De az én anyám nemet mond nekik, hangosan röhög, mert ilyenkor már sok benne a rum. Úgy ront rájuk, mint a vad oroszlán, és párduc módjára széjjeltépi őket. Miért várjam a halált, mikor fegyverem is van? "