Valaki A Boldogságát Pezsgő Mellett Siratja Dalszöveg
Rodostóban is megtalál. Szerencséd lenne, ha a Fradi közel ennyi gólt rúgott volna a tegnapi edzőmeccsen! " A holtak nem szólnak vissza. Rossz modernség és rossz konzervativizmus. S közben múlt az idő, sürgetett még néhány búcsúlátogatás, sürgetett a vonat, a negyedóra rég letelt.
Véremmé lesz a tél kifacsart. Megvesztegethető s egyáltalán nem újszerű érv a mű és az élmény viszonyának elemzésénél az a tapasztalatunk, hogy a legjelentősebb lírai szellemek mindenkor ki tudtak fejezni érzelmeket, amelyeknek külső szerep- vagy feladatvállalás volt az ihletője. A nagy gesztust ellensúlyozó nyelvlecke képeinek a versbevétele sohasem volt idegen tőle, már első kötetének részben ez adta a valóságközel melegét; és a költő, a remekművekkel megáldott virtuóz tökéletesség hosszú korszaka után, amely, kissé módosulva, a harmadik kötetnek, Az öröm illan megírásának idejére is kiterjed, elérkezett kibontakozásának végső stádiumába. Lafontaine független szellem volt – ún. Így állnak már mióta…. Valószínűleg sokan nem tudják. Pedig kövécseikből összeállt. Mond-Ják is na-hát de vas-i. Kijön a meghűlt vérszínű málna. Örökké nekünk szegezik. Vers talán aládúcolja az éjszakát, dőlni. Csavargó szelleme korai kalandokba kergette: Párizsba utazott, jegy nélkül, de hazazsuppolták; Charleroiba, ahol újságíró akart lenni, de a szerkesztő megrémült brigantikülsejétől; ismét Párizsba, azonban másodszor is rosszul járt, s gyalog kellett faluról falura hazakoldulnia magát, németek megszállta országrészeken át. Valaki a boldogságát pezsgő mellett siratja dalszöveg alive. A vers több, mint a tartalma, több, mint minden alkotórésze együtt. Erőltetett, de tényszerűen.
Eredetisége azonban nem provokáló; ahogy az egyszerűsége nem a primitívség egyszerűsége, és nem ismeri a sablont. A kis füzet két verssel a legmagasabb költészetet is gazdagítja: a Gólyaköszöntő-vel és a Vadgesztenyefák-kal; s olyan vékony, hogy sorra vehetjük egyes költeményeit. Ez azonban már az új század tartalma lesz; a XVI. Bújik ami élő idebenn s jól szuszog. Moriebar vitaliter ámulva. Békésen lélegző hantokig?
És mindegyikről mennyit lehetne és kellene írni! Legyen az időnk is áldott, reménykedem még, bár tudom én. Nincs szörnyűbb illetve van: az éjszaka sejtelmesen bénít és csábít egyszerre belépsz a szentélybe s a kárpitok mögött árnyak tolakszanak ebből keresnéd a megfelelő szóvonalzót mellyel a félkész portéka lelkét valahol a súlypont körül megcsiklandoznád hogy kimozduljatok ebből a buja semmittevésből. Legkedvesebb költőimet, költőinket idéztem, és emlékszem, milyen sokat segített Baudelaire… És Juhász Gyula felnézett, felfigyelt, érdeklődni kezdett, közel engedett magához, csodálkozott, helyeselt és tiltakozott. Tűnődnék csöppet: [kinek a markában, kinek a vérén vett. A fel-felvillanó ásó.
Édesanyánk dehogyis szülne, szemünk vaksága, tél keresztje, hódűlők fölött köröz a vércse, csak le ne szállna, le ne érne! És mindent a nappalra hagyok. Polüneikészt azóta többször el- és újratemették. 2 Az igazság az lehet, hogy a Dunának vagy harminc egyéb névre is joga volna. Vannak ugyan alkalmi akciók, egy-egy sláger reménye megüti a nagydobot; azonban nem jelentene-e sokkal többet az írói és kiadói boldogulás szempontjából a sok 2-3000 példányos szerényebb siker? Csak éppen mert ott akarok még időzni. Nagy őszi esők csontváza. Biztos, hogy a "modern" ember semmit se talál Dantéban; megveszi, de nem olvassa. A m í g. egy félelemtől. A sokkal fejlettebb többi iskola irodalma ebben a korban tulajdonképpen nem kellett a nagyközönségnek, a magyarosok ügyefogyott írásaira azonban megdobbantak a szívek, tüzet fogott a nemzeti hiúság.
De ekkor már egyre többünket elszólított a háború. Itt-ott előcsillan valami, ami Adyra emlékeztet. Nélkülük könyvet, újságot csinálni, és ha a kísérlet beválik…. Gyanútlanul persze a sok pásztor. Csak ne fagyj meg most velem. Az első és utolsó kaszás…. A hibákat úgyis mindig könnyebb meglátni, és ezen a helyen érintésüket is csak a költő iránti nagy becsülésem engedélyezte. Szeretet és tisztelet éppúgy vitt, ahogy különös pesti intimitásunk emléke vonzott hozzá.
Maradni állni lenni. És már reggel Keresztet vet erre a napra is. Az ereszcsatorna bádogja kinyílik rózsaként: színtelen szirmokat csipogtat a szél, mintha el kéne hinnem a holnapi csalást, amikor leszólít e cső tompa fénytörése. Borízű nótát: hars bulvár-áriát. A kisisteneket... belátásom vakká satíroz. Oly elszántan akarják. Vagy talán még jobb lesz, ha visszamégy a futurizmusig, és a megvasfürdőztetett impresszionizmusnak adsz bensőséginjekciót. Mikor kialszik a kanyargó út fehérje.