Csak Így… · Reményik Sándor · Könyv ·

Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep, a szó, a könny, a mosoly s a virág. Ne is vatasson benne emberfia. Végül pedig azt kívánom, legyen béke. Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána. De rögtön csorbítatlanul megjelent. Pillád hosszú árnya lebben. És az óceán himnuszait zengem. Hogy eltemettük: róla nem tudunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, minden könny, vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj, Hidegen hagy az elhagyott táj, Hogy eltemettük: róla nem tudunk, És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk. A mostani Reményik lelki örvényei fölött nem lehet megállani megrendülés nélkül. Mert falra hányt borsó ez is. Szétszórt, s megrostált az élet, Értékelni összejöttünk. Tegyen tanúságot rólunk: Volt egy osztály a végeken.. Reményik sándor mi mindig búcsúzunk szöveg. Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk. Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent –.

Sose búcsúzz el homonyik sándor
Reményik sándor a szőnyeg visszája
Reményik sándor örök tűz
Reményik sándor nem nyugszunk bele
Remenyik sandor mi mindig bucsuzunk

Sose Búcsúzz El Homonyik Sándor

A tárgyak összenéznek. Se másnak, se nekem ne fájjon, Ne hulljon erre senki könnye. Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma. Költeményt először az Új Idők közölt tőle 1916-ban, majd 1918-tól állandó munkatársa az Erdélyi Szemlének, és 1921-ben az ő szerkesztésében indul meg az Erdélyi Szemléből átalakult Pásztortűz, amelyet a legnehezebb időben szerkesztett. És szép, mint ökumenikus vallásos vers. És hervadó szirmához mi sem érjen, Még egy imakönyv se! Csak így… · Reményik Sándor · Könyv ·. Egy lángot adok, ápold, add tovább! De más az útja hét magyar hajónak. S túl a költészeten, magatartást is jelentett Reményik Sándor. Egy lángot, amely forraszt s összefűz.

Reményik Sándor A Szőnyeg Visszája

REMÉNYIK SÁNDOR: Üres templomban. De örök vizek ringatták mienkké. Az élet ez a kemény karika. Az újjászületés egy az új emberré válással, a megifjúhodással.

Reményik Sándor Örök Tűz

S vissza megint, S mondom magamban: szeretnék szeretni, –. Hintám, amelyen legelőször szálltam. Este-reggel az oltárkép elé. Minket ma név szerint és vér szerint. Amit Istennek mondandó vagyok: Magának mondom el. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre.

Reményik Sándor Nem Nyugszunk Bele

Az életet, mely jutalmaz és büntet, s melyben az ember örökké diák, most jelképezi zöld májusi ág, s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet. Az asztalon és csöppje hull a méznek. Test és lélek versenyt gyötrik szenvedéseikkel. Ez a Reményik - a Végvári-versek után - szenvedő, törődő, halk hangú ember. Remenyik sandor mi mindig bucsuzunk. Mert nem szeretek mélyen, igazán, Halálos, nagy ragaszkodással. De olthatatlanul és meghatározón. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.

Remenyik Sandor Mi Mindig Bucsuzunk

Az az egy férfi, ki mindenkor velünk volt. Eljött az idő, amire régóta vártunk, amióta beléptünk az iskola ajtaján. Jézusát várja mindenik. Kezével írnak nekem levelet? S vigasztalást, enyhülést hoztatok. Sose búcsúzz el homonyik sándor. Ez az első magyarázata nagy hatásának. És hozzá imádkoztam s benne hittem, s mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát, én égve hazavittem. Építsd föl minden éjszaka. Elmerült székely faluk hangja szól.